Ízbolygó

Az őszibarack nagyja lassan egy hónapja lement, igaz ide egy kis késéssel, csak az elmúlt héten került fel. Akadt még egy kevés, abból készült ez a karamellás kiadás. A karamell a hétvégi fagyiláz kapcsán került a képbe, de erről majd külön is megemlékeznék. Mindenesetre bebizonyosodott: a barack és a karamell bizony igen jó együtt!
Igazából semmi különösebb nem történt, mint hogy a cukrot nem simán tettem a lekvárba, hanem karamellként. A fahéj-karamell-balzsamecet triumvirátus a barackkal olyan kerek egészet alkotott, hogy lehet, hogy nekifutok még egy adagnak… A készített lekvárok jó részével az a “baj”, hogy simán kanalazva is jól csúsznak vagy egy kis fagyival. Kalácsra még nem nagyon kentem belőlük. De majd ez az idő is eljön. Ha marad egyáltalán…

ÉS: ami még történt befőzés fronton: a Dzsemfixet lecseréltem beszerzési nehézségek miatt Haas Quittin 3:1-re. Az a benyomásom, hogy jobban működött, mint a Dzsemfix…

A képre nem is maradt őszi, csak nektarin…

Hozzávalók:
2150 g őszibarack héjazva, magozva
3 tk fahéj
1,5 ek balzsamecet
1 citrom leve
15 dkg cukorból karamell
15 dkg barna nádcukor
2 cs Haas Quittin 3:1

A barackot lehéjazom, magozom, nagyobb darabokra vágom, majd a vaslábasba öntöm és botmixerrel párat beleturmixolok. Belekeverem a Quittint és elkezdem főzni. Mehet bele a balzsamecet, a citromlé és a fahéj is. Közben egy serpenyőben közepes lángon hagyom, hogy a cukor karamellizálódjon. Ha kész a már rotyogó lekvárba öntöm a barna nádcukorral egyetemben. Ahogy a cukor elolvadt, töltöm is a forró vízből kihalászott üvegekbe, amiket így sterilizáltam. Fejre állítom nagyjából negyed órára, aztán (teljes kihűlést követően) mehet is a kamrapolcra.