Eper és sajt
A vezérhangya tovább szalad… Akár ez is lehetett volna a cím, mivel továbbra is az eper, mint a szezon sztárja és kedvence, a kísérletek tárgya. A bazsalikommal remek egységbe olvadt, gondoltam összevetem pár sajttal is. Hiszen a sajt-gyümölcs kombináció működik, de ne szűkítsük le az almára és a szőlőre, bár kétségtelen, hogy velük a sajtok nagy része harmonizál.
A kísérlet ad hoc volta miatt a hűtőt megtekintve camemberre, grana padanora és pecorino romanora esett a választásom. A foodpairing oldalt megtekintve egész jó az átlag, hiszen ott a camembert, parmezán, brie-t hozza a sajtok közül. Ám kóstolgatásunk eredményeként pont a site által nem említett pecorino romano volt a befutó!
A pecorino szó egyébként egy gyűjtőfogalom, hiszen a különböző, Olaszországban készülő juhsajtokat nevezik így. Neve az olasz pecora, vagyis „birka” szóból ered. Minden egyes régiónak megvan a maga pecorino sajtja. Így például a Pecorino Toscano Toszkána környéki, a Pecorino Siciliano Szicíliából származik, míg a Pecorino Sardo Szardínia vidékét dicsőíti. Minden pecorino sajt „királynője” azonban a Pecorino Romano, amely a sajtok között is rangidősnek számít és kb. 2000 éves múltra tekint vissza.
A római juhsajtot Lazio tartományban készítik. Ez volt az a sajt, amely a római légiók egyik alapélelmiszereként került be a köztudatba. Igazi hagyományos kemény sajt, amelyet mindig november és június vége között készítenek, amikor még a juhok szabadon legelhetnek a legelőkön. A sajtot 8-12 hónapig érlelik, ez idő alatt az íze fokozatosan egyre csípősebbé válik. Az először sós, gyümölcsös mellékízű sajt idővel robosztusabbá válik.
Színe fehértől a sárgás-szalmaszínig változik, állaga lehet nagyon kemény, a zsírosabbaknál rugalmasabb, míg a zsírszegényeknél szemcsésebb.
Nagyon kedvelt, hiszen önmagában éppúgy fogyasztható, mint bármely étel kiegészítőjeként. Keménységének köszönhetően ugyanis remekül reszelhető. Talán ezért is használják tésztákhoz és sütőben készült ételekhez egyaránt.
Az általunk kóstolt pecorino romano sós, kissé zsíros és -véleményem szerint- elég friss volt, biztosan nem az egy évig érlelt fajtából származott, mert azok sokkal markánsabbak, de így remek párra lelt az érett, édes eperben. Pár csepp balzsamkrém és az összhatás magáért beszél.
