Ízbolygó

Ismét szót kér életem párja az egyik kedvenc étele a halászlé megörökítésének erejéig:-)

Halászlé, avagy útkeresés egy kettészakadt országban

Kettészakadt ez az ország. De nem a rendszerváltáskor, illetve nem később, mint ahogy ezt az egyik illetve másik politikai oldal állítja. Hanem sokkal korábban. A fő bűnösöket Baján és Szegeden kell keresni és abban az időben, mikor mindkét városban elkezdtek halászlét főzni. Az egyik iskola: főzzünk halalaplét, passzírozzuk bele a szétfőtt halakat, majd ezek után főzzük fel az egészet és csak ezután tegyük bele az étkezésre szánt húsokat. Baján ezzel szemben a “minek ennyi fakszni!” felkiáltással dolgoznak: felfőzik a vizet a hagymával, bele gyorsan a lobogó lébe a halat paprikát és 30 perc alatt kész is a tüzes étel. Egy igazi halászlés természetesen valamelyik táborhoz csatlakozik. S mint ahogyan egy igazi jobb vagy baloldali hívő is: mély sajnálkozással, megvetéssel szemléli az ellentábort és annak híveit. A szeged-fanok szerint a bajaiak léje híg, semmitmondó, a bajaiak szerint a szegedieké viszont túl sűrű. Baján tésztával és kenyérrel Szegeden meg csak kenyérrel eszik. Nehéz ezt a két tábort összebékíteni egymással. Igaz néhány üveg kadarka (az meg legyen szekszárdi!) után azért a betemethetetlennek tűnő árkok jóval kisebbek lesznek. Szekszárdi gyerek lévén az én hovatartozásom már születésemkor eldőlt: Baja 20 km-re van a szülőotthonomtól, így nyilvánvalóan a bajai iskolán nőttem fel. Mivel nem vagyok pártkatona, ezért időnként átmerészkedtem a másik oldal térfelére is. És tényleg faksznisnak és túl sűrűnek találtam a szeged-féle technikát, ráadásul hiába turmixoltam, szűrögettem az alaplét a kis úszkáló miliméteres haldarabfoszlányok is zavartak. Ugyanakkor a bajai technikával készült halászlével meg az volt a gondom, hogy jobb lenne sűrűbbé varázsolni. Már-már aggódtam, halászlé szempontból hontalanná válok, hiszen az egyik tábor szerint túlságosan húztam a másikhoz, míg a másik tábor szerint túlságosan próbáltam megfelelni az egyiknek. De végül is megtaláltam több évnyi keresés után azt, amit kerestem. Az alapmotívuma bajai, de egy sokkal sűrűbb halászlé lesz a végén, mint a klasszikus.

Veszek nagyjából 1,5 kg halcsontot (gerincet, fejet, farkat) vagy amennyi a bográcsunkba/főzőedényünkbe belefér. Felöntöm vízzel és felteszem a tűzre. Mivel már sokat dolgoztam, ezért kinyitok egy üveg bort. Megkóstolom, hogy később nehogy egy nem odaillő italt tegyek a levesbe! Ezt az alaplét főzöm, ameddig időm, kedvem engedi. Nagyon elrontani nem lehet, túlfőzni nem lehet, szóval addig főzzük ameddig akarjuk. Nagyjából fél óra elteltével a szétfőtt csontokat, húsokat leszűröm az alapléről. Ezek után 40 dkg hagymát leturmixolok és az alaplébe öntöm. Kicsit soknak tűnhet a hagyma, de szerintem a paprikás ételeket hagymával nem lehet elrontani. Miután beleöntöttem a szétturmixolt hagymás levet az alaplébe, nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújt, de nem kell törődni vele, inkább igyuk meg a második pohár borunkat. Ezt a hagymás levet is főzzük ugyanazzal a technikával, mint az első fázisban, azaz ami a csövön kifér. (én kb. fél órát szoktam). Ennek az az értelme, hogy a hagymát jól szétfőzzük, ugyanakkor ez a széttrancsírozott szekció adja majd a sűrűséget. A hagymás sűrű lébe beleteszem a halat (1,5 kg, ja és ponty), 5 ek őrölt paprikát, 1 nagy paradicsomot, 1 TV paprikát és egy kis bort. Figyelem! Halászlékockát nem használunk! Nem kell félni, nem fog fájni ha kimarad. A bort meg az elején tesszük bele és nem a végén, mert nem fröccslevest akarunk ugye készíteni. Amikor minden alapanyag benne van a lénkben, akkor újra felforraljuk az egészet és a forrástól számított 20 percen belül kész a halászlé. Ebben a 20 percben ki tudjuk főzni a tésztát, ami gyufatészta vagy valami nagyon kemény tészta legyen. 15 percig felesleges kóstolni a halászlét, mert nem érzünk semmiféle normális ízt. Amikor már kezdjük érezni a hal ízét, onnantól számított 5-10 percen belül készen vagyunk. Ezután jön a tálalás, ami bár egyszerűen hangzik, de azért aki már próbált halászlét kimerni tudja miről beszélek. Én azt tanultam (és eddig bejött), hogy a főzőedényből leöntjük a levet egy másik tálalóedénybe, a bentmaradó halat pedig hirtelen mozdulattal egy nagy lapos tálalótálra öntjük és hagyjuk kihűlni egy picit, hogy megdermedjen a hús. Ezzel a technikával szétválasztottuk a halat a létől, és így lehet úgy merni, hogy nem törjük darabokra a megfőtt halhúst.

No, hát ennyi a halászléfőzés tudománya. És nem is tart sokáig….

Előző szösszenetek a Férfi tollából:
Szarvaspörkölt
Kakaspörkölt hosszú lével