Karácsony az Ízbolygón
Zselés szaloncukor projekt – II. évad
Nos, eljutottam végre oda, hogy 18-án (!!!) hozzáfogok a karácsonyi előkészületekhez. Emiatt kicsit szomorú vagyok, de már nincs mit tenni, úgyhogy gyorsan a lovak közé is csapok.
A tavalyi málnazselés szaloncukor igen jó lett (de tényleg-)), a kísérletezőkedv mégis tovább vitt. Kaptam egy csodaszép, érett (! ez is ritka!) gránátalmát, aminek a levét kinyomkodtam és a szép piros magokkal egyetemben feltettem főni, majd ahogy rottyant egyet és a magok is megpuhultak picit, egy szitán keresztül megnyomkodtam egy kanál hátoldalával. Így az összes levet kinyertem. Kevertem hozzá narancslekvárt, azt a finomat, amit Mamma szállított nekem. Nem is lekvár, mert inkább dzsem, mert az állaga zselés és 2 mmes narancshéjdarabok vannak benne. Hmmmm…mennyei. Magában is.
Jól látszanak a finom narancshéj darabok
Szóval kevertem bele ilyet. Közben beáztattam a zselatinlapokat, majd amikor megpuhult, feloldottam a gránátalmás-narancs dzsemes lében. Ja! És azt majd kifelejtem a történetből, hogy már majdnem rém trendi lettem! Ugyanis először agarral próbáltam megkötni a cuccot, de másnapra sem sikerült neki, így ezután bevetettem a zselatint. Az agar és a zselatin már hatékonynak bizonyult.:-)
Visszaugrok: mikor elkezd kötni a massza, egy diszítőpisztolyba kanalazom, amire nem tettem szűkítőt, így nagyjából 1,5-2 cm széles hurkákat lehet nyomni vele. Hűtőben egy éjszakát pihent. Másnap feldaraboltam, frankó Amedei csokiban megmártottam, majd ismét hűtőjárat. Amikor megkötött, lehet csomagolni. Vagy csak enni, enni, enni úgy ahogy van. Csupaszon.:-)))
Ennek örömére fotóztam egy málnazseléset is. Jól látszik, hogy ennek homogén az állaga a narancshéjas-gránátalmással ellentétben. De a gránátalmás nekem még ennél is jobban bejön!:-)))
