Ízbolygó

“A krisztusi kor után az ember már kicsit higgadtabb, nézi s éli az életét, élvezve, nem kiélezve, nem csak néz, de lát is szépet és jót, nem csak fejéből kibámul bamba együgyűséggel, bölcsen s megfontolva néz körül, távol már a butaság bátorságától.”

Vagy a krisztusi kor fogalmát csak a pasikra értik?! Mindegy is… Ismét születésnap. 33 éve éve láttam meg a napvilágot és most már csak napok kérdése, hogy én is világra hozzam a második gyermekünket. Konkrétan a doki a mai napot számította ki, de hát mint már írtam, mi a 23-át:-) Mit ne mondjak, azért fura az érzés…
Már egy hete mindenféle gondolat kavarászik a fejemben. A családomról, hármunkról és hogy már mindjárt 4-en vagyunk. Meg úgy külön-külön rólunk és a szüleinkről, rokonainkról, barátainkról. Helyemről, feladatomról a világban.

Az elmúlt pár évben MINDIG sz..r volt a szülinapom. Valahogy aznap sohasem jöttek úgy össze a dolgok úgy, ahogy kellett volna. Vagyis úgy ahogy szerettem/terveztük volna. Van egy barátnőm C, aki szintén ezen a napon született és neki is MINDIG sz..r a szülinapja. Tavaly már megbeszéltük, hogy hagyjuk a Férjeket másra, menjünk el együtt ünnepelni magunkat. Aztán meg jól nem mentünk, csak dohogtunk otthon a szülinapunkon:-((( És én csendben kezdtem nem szeretni ezt a napot. De idén más lesz, gondoltam. És nem vártam arra, hogy szerveződjenek, alakuljanak a programok, nem vártam a meglepetéseket. Csak akartam egy JÓ napot és kész. És JÓ lett. NAGYON JÓ lett!

Kezdődött úgy, hogy pénteken barátnőmmel Nnel belehasítottunk az éjszakába, hogy aztán jól kibeszélgessük magunkat. Mindenféle csudaszép ajándékot is kaptam tőle, úgyhogy hajnali fél 1kor sikerült hazakeveregnem. Pöttyöm persze hajnali 4 körül áttette székhelyét a mi ágyunka. Középre. Aludni onnantól kezdve mondjuk nem nagyon tudtam, de remekül szórakoztam azon, ahogy ufónyelven beszélget álmában. Meg emlegetett valami CSEREPET is. Aztán 7 körül nem bírtam tovább kisurrantam mosdóba. Ahogy visszaérek, a gyerek kiapattan az ágyból és kócos fejjel, rám és a köszönésemre mit sem hederítve elmasírozik mellettem, majd ahogy kiér a szobánkból még futóra is veszi a figurát. Állok bambán, aztán inkább visszamászok az ágyamba, a finom melegbe. Kisvártatva visszatér az elsőszülött, kezében egy rózsaszín rózsabimbó, megsímogatja az arcomat vele és halkan mondja: Anyuci! Bódog születésnapot kívánok! Szétpusziltam….

Aztán beindul a szája, elmeséli, hogy rejtették el a virágot apával a CSERÉPBEN, hogy ne meg ne lássam. És a CSERÉPBEN víz is van, mert a virágnak kell a víz stb. Aztán áthurcolja a cserepet is, ami egy vizespohár. Meséli az apja, hogy olyan szinten volt este felajzva a virág-projekten, alig bírt elaludni. Ezért emlegethette álmában is a cserepet:-)

Később jártunk az orvosomnál, aki megerősítette, hogy Pötty tesója várhatóan nem születésnapi ajándékként tervez megérkezni, majd frissen nagycsaládos barátainknál töltöttük a délelőttöt, ahol két 1,5 hónapos ikerfiút abajgatottunk, a gyönyörűséges 2 évesről már nem is beszélve. Utána beugrottunk a Daubnerbe tortáért, mert kedvem nem volt magamnak sütni és már oly régen ettünk onnan tortát (bezzeg amikor arrafelé laktunk!:-)). Megállapítottuk, hogy a Daubner még mindig kulthely. Kulthely ide vagy oda, a saját tortámért nem vagyok hajlandó fél órát sorban állni, így ezt ejtettük. Míg Pöttyöm aludt, megérkezett a Tesóm ill. barátnőm B is beugrott fület húzni. Aztán 5-kor felkerekedtünk és megnéztük a FILMET. A WestEndben játszották a nekünk megfelelő időben, így oda vettük be magunkat. De szó szerint, mivel annyi-de annyi ember volt, mint égen a csillag! Karácsony előtt szokott ekkora tömeg lenni emlékeim szerint. Méghogy válság van… Hol? Kérdem én. HOL???

A mozi után betértünk Faustohoz. A régi helyre, még a Dohány utcai étterembe gyakorlatilag megismerkedésünk óta jártunk. Évekig minden fontos ünnepünket ott tartottuk. Születésnapok egymás után, karácsonyi elővacsorák (amikor még nem együtt töltöttük az ünnepet), de gyűrű is ott került az ujjamra és Pöttyöm születése előtt is tiszteletünket tettük, hiszen akkor már tudtuk, átalakulnak. Szerettük azt a fajta nagypolgári miliőt. A Dohány utcaiból Osteria lett, de nem kockásterítős, hanem kicst elegáns, kicsit trendi, de semmiképpen nem annyira, mint a Székely M. utcai. Ez amolyan puccos-trendi lett. Már maga a dizájn is azookra a tyúkokra emlékeztet, akiken minden iszonyat drága, mégis a végeredmény, az összhatás stílustalan. Útkereső. Nem áll össze. Nem is vonz annyira már. Talán ezért is csábulunk el más-más helyekre, ha nagy ritkán elszakadunk otthonról.
De nézzük, miket is ettünk:
Melegen tálalt sügér carpaccio cukkíni lekvárral és sárgadinnye szósszal
Ez egy olyan kaja, hogy ha nem tudtam volna a nevét, akkor tuti máshogyan hívnám. Egyébként meg egyáltalán nem is volt a cukkini lekvár, hanem inkább szószos püré és a sárgadinnye szósz meg inkább hab.

Borjú ragus tagliolini cabernet szósszal, sajtkosárban tálalva
Na ez 10 pontos volt! Persze ez MR.ÍB ette… Bár színre a cabernet miatt kissé bizarr látványt nyújtott.  Azonban íz és textúra alapján is remek tésztaétel.

Bélszin szeletek olivás paradicsomos avocádo raguval és csipős szósszal
Ebből csak egy villányit kértem, mert a kacsám teljesen lekötött. Abból ítélve ill. amilyen sebesen eltűntette a tányérról a vacsorapartnerem, finom darab volt.

Bazsalikomos kacsamell szeletek kávéval izesitett szósszal
Ez is 10 pontos ízre. Tálalásban még lehetne alakítani rajta. Egy kis halmot kaptam, amit kívülről vékony kacsamell szeletek, melyeket korábban kakukkfüves kávés pácban érleltek. Belül tejszínes burgonya. A kacsa remek volt, mind állagát, mind ízét tekintve. A kávé meg tök jó ötlet, használni fogom!

Kókusztejes panna cotta epres-balzsam szósszal
Ezt Fausto küldte nekünk, nem mi választottuk, de hát a vacsora fénypontja lett! Sűrű kókusztejes íz és szinte méz sűrűségű epres balzsamecetes szósz. Fenséges!!!

Összességében jó élmény volt ott lenni, bár az az érzésem volt mindvégig, hogy a felszolgálás nem a maga nyugodt ritmusában zajlik, hanem kicsit kapkodósan, elbizonytalanítóan… Amikor az odafigyelés már-már terhessé válik néha. És csak úgy vibráltak a fiúk, lányok. Vajon miért?

De amiért a nap másik fénypontja lett az éttermi tartózkodásunk:
A megérkezésünk után negyed óra sem telt el, az egyik felszolgáló hölgy egy csokor virágot hozott, amire egy icipici borítékot csíptetett valaki és egy ajándékcsomag is rákötve fityegett. Értetlenül néztem, bár a borítékon a felirat, ahogy a nevemet olvastam, már árulkodott a küldő kilétét illetően. De ezt akkor, a meglepetés okozta sokkban, az agyam nem is dolgozta fel, csak mintegy halvány sejtésként átsuhant… És akkor előlépett a függöny mögül barátnőm M, aki egyébként Pöttyöm keresztanyja és hát volt nagy öröm meg könnyezés! Igazi MEGLEPETÉSBEN volt részem! És hát NAGYON-NAGYON KÖSZÖNÖM innen is még egyszer Neki/Nekik!!!!!

Lett ám tortám is. Anyukámtól kapott feketeerdő, recept itt.

illetve egy torta Emiéktől (fúúú, édes és brutálcsokis, amolyan fél szeletes, mert annyi csúszik le anélkül, hogy csömör lenne.)

Végül ilyen szép és emlékezetes nap lett ez évben az október 17-e.