Waldorf saláta: melegen ajánlom!
Waldorf: most nem a módszerről szeretnék állást foglalni, hanem a salátáról, ami gyárilag egy hideg étel. Mivel itt a napfénytelenség, meg sport, meg ilyenek, de kéne ebédelni is, így jött az ötlet, hogy egy életem-egy halálom, megsütöm. Ha meleg, jobban laktat. Persze ez nyilván hülyeség, de én így érzem és ha meleg (általában) kevesebbet eszem, mint ha hideg. Itt vannak pl. MÁK pincsói, azok éppen a “kivételerősítiaszabályt” kategória, mert ezek a kis adagok kifejezetten bűnbe visznek. Desszertből mindig kettő. Vagy 3. (ezt le sem merem írni betűvel….)
No de a salátáról akartam szólni, nem pedig éttermekről. A klasszikus Waldorf salátához semmi bonyolult hozzávaló nem kell, ha csak a zellerszárat nem tartjuk annak. Ezen kívül kell még hozzá savanykás alma, dió, meg majonéz. Ha valamit nem kívánok mostanában az éppen a majonéz, úgyhogy erről nem volt nehéz lemondanom. A többi belekerült. Meg egy kis könnyű, gyümölcsös fehérbor. És a lilahagyma. Amitől meg manapság függő vagyok.
És hogy legyen benne csízió is: a felkarikázott zeller egy részét sütöttem csak meg, a többit a kész, langyosra hűlt cucchoz adtam. A zöldalmával is így jártam el. Harsogva ropogtak a salátában. Textúrajáték: pipa!:-) Elégedetten lapátoltam be. Üde-friss, mégis már az őszt idézi az édeskésre sült almával.
Hozzávalók:
1 cs zellerszár (megszámoltam: 7 dból állt)
1 fej lilahagyma
3 alma (2 kicsi savanykás piros, 1 nagy zöld Golden)
1 dl tramini (Pannonhalmi)
frissen őrölt hosszú bors
1 marék dió
1 ek olívaolaj
2 tk dióolaj
A zellerszárakat szétválasztom, a végeit levágom, alaposan megmosom. A hagymát megpucolom, félbe, majd vékony szeletekre vágom. 2 zellerszárat meghagyok, a többit vékonyra karikázom. Az almákat megmosom, és a pirosakat cikkekre vágom. A zöldet majd csak a végén használom fel! A zellert, a lilahagymát és az almakockákat átforgatom 1 eknyi olívaolajjal és kerámiatálba öntöm, aláöntöm a bort és 200 fokon megsütöm.
Ha megsült, langyosra hűtöm. Ekkor felvagdosom a maradék zellert és felkockázom a zöldalmát. A sült cucchoz keverem, dióval megszórom, kevés dióolajjal összeforgatom. Hosszú borsot őrlök rá, mert az harmonizál vele. Nem kicsit!
