Almás
Az almáspite élesen kötődik a gimnazista évekhez, amikor kolisként minden vasárnap vittünk sütit. Az almáspite a jól szállítható, nem romlandó kategória egyik jeles képviselőjeként sokszor tartott velem az utazótáskámban. Ezzel a többiek is így voltak, így legalább össze is lehetett kóstolni, hogy más anyukák hogyan is csinálják. Alapvetően a kicsit omlósabb tészta és az alma igazán jó csapatot alkotnak. Az almát azonban a pitékkel ellentétben itt csak fel kell vagdosni és á’la natur a tésztára önteni. A végeredmény viszont igen krémes, akár sűrű karamellszósszal is el tudnám képzelni a tésztából meg éppen csak egy kis tésztamorzsával a tetején. Vaníliafagyival azonban így is nagyon finom volt a délutáni kávéhoz.
Hozzávalók:
Tészta
25 dkg liszt (nekem fele teljes kiőrlésű volt)
10 dkg darált dió
4 dkg cukor
20 dkg vaj
csipet só
Almás rész
5 nagyobb savanykás alma
1 citrom leve
1 ek étkezési keményítő
3 ek nádcukor
fél ek fahéj
A lisztet, a diót, a cukrot, a csipet sót összekeverem, majd a hideg vajat rákockázom és 4 ek hideg vizet hozzáadva, omlós tésztát készítek belőle. Alufóliába csomagolom és fél órára hűtőbe teszem. Egy csatos tortaformát kivajazok és kilisztezek. A tészta 2/3 részét vékonyra nyújtom és folpack között, majd átemelem a formába. Az almát meghámozom, kiszedem a magházát és felkockázom. A citrom levével meglocsolom, rászórom a fahéjat és az étkezési keményítőt és a nádcukrot és összekeverem. A formába öntöm az almákat, majd a maradék tésztát is vékonyra sodrom és ezt meg a tetejére borítom. Aki ráér a maradék pici tésztából készíthet a tetejére mintákat. 200 fokon 1 óra alatt omlóssá sütöm, belül pedig finom, krémessé válik az alma.
Lecker 2009/3
