Keresés a blogon

Bejegyzések: 'narancs' kategória

ZSEniális ZSElé

Jan 15th, 2014 by Ízbolygó | 0

A valóságot (magunkat, másokat, az életet, Istent) mindnyájan értelmünk szemein keresztül fogjuk fel. Mégis különbözőképpen látjuk ezeket. A valóságról alkotott képed nem az enyém, és fordítva: az enyém nem a tied. Mindkettőnk képe a valóságról korlátolt és elégtelen, de különbözőképpen. Mindketten félremagyarázzuk és eltorzítjuk a valóságot, de különböző módon. Mindketten látunk valamit a rendelkezésünkre álló […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Legkedvencebb adventi és a forralt bor

Dec 15th, 2013 by Ízbolygó | 0

Hová lettek azok a hajnalok? Ki keltett, finoman rázogatva minket az ágyból? Hogyan hagytuk oda a meleg dunyhát a vaksötét szobában? Mosdottunk a jeges lavórban, kapkodva szedtük hideg göncünket, nem adott még meleget a sparhelt. De valaki nálunk is korábban kelt. Pattogva égett a gyújtós a kihűlt platni alatt, s ebben a pattogásban benne volt […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Pórés csicsókakrémleves dióval, snidlinggel és az újévi jókívánságok

Jan 14th, 2013 by Ízbolygó | 0

Erre az évre, ami most kezdődik, azt kívánom Neked: Hogy egyre inkább magadba tudj nézni anélkül, hogy ítélkeznél mások vagy magad felett. Azt kívánom neked, hogy találd meg az erőt ahhoz, hogy képes legyél lágyan nézni és hallgatni magadat, és fel tudd fedezni, hogy akkor is értékes vagy, ha tévedsz. Azt kívánom neked, hogy ne […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Céklagazpacho édesburgonya- és céklaropogóssal

Oct 5th, 2012 by Ízbolygó | 0

Reményik Sándor: Csendes csodák Ne várd, hogy a föld meghasadjon És tűz nyelje el Sodomát. A mindennap kicsiny csodái Nagyobb és titkosabb csodák. Tedd a kezedet a szívedre Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog, Ez a finom kis kalapálás Nem a legcsodásabb dolog? Nézz a sötétkék végtelenbe, Nézd a kis ezüstpontokat: Nem csoda-e, hogy árva lelked […]

Tovább a teljes bejegyzésre

Pikáns kacsanyárs szőlővel

Sep 14th, 2012 by Ízbolygó | 0

“… vannak pillanatok az életben, mikor megértjük, hogy a képtelen, a lehetetlen, a felfoghatatlan igazában a legközönségesebb és legegyszerűbb. Egyszerre látjuk az élet szerkezetét: a süllyesztőben alakok tűnnek elő, akikről azt hittük, jelentősek, a háttérből alakok lépnek elő, kikről nem tudtunk semmi biztosat, s egyszerre látjuk, hogy vártuk őket s ők is vártak, egész sorsukkal, […]

Tovább a teljes bejegyzésre
Creative Commons License
© Ízbolygó est.2007