Ízbolygó

Az Olaszhonból startolt ételek közül jópár igazán komoly nemzetközi karriert mondhat magáénak. Ilyen a pizza és a caprese (nem kápréze, hanem kápríze!) is. Persze a világhírnek vannak árnyoldalai is, mint pl. a gumiszerű mozzarella és a seízű paradicsom házasságából létrejött torzulmány… Lényegében az általam bemutatásra kerülő “poharas készítmény” is egy caprese, azonban egészen újszerűen megoldással.

Hozzávalók:
3 bivalymozzarella
6 paradicsom
szuper olivaolaj
pár levél bazsalikom
só
frissen őrölt tarkabors

A mozzarellát leturmixolom egy-két ek olivaolajjal, csipet sóval, majd poharakba kanalazom és hűtőbe teszem. Tálalás előtt a paradicsomokat megmosom és leturmixolom 2 ek olivaolajjal, sóval és frissen őrölt borssal. Ha kész, szitán átszűröm és a sajtok tetejére adagolom. Megszórom egy kevés olivaolajjal és vagy egész bazsalikommal vagy aprítottal megszórom és így tálalom. Még pár szelet jó kenyér, esetleg néhány csepp jófajta balzsamecet… no és ott a mennyország!

Az ötletre a Pompás falatok c. könyvben bukkantam, igaz kecskesajttal:-)

Ez nem valami kisebbségi szitokszó, hanem egy remek olasz kenyér (focaccia) neve. Fonetikusan. Fatornyos kis falunkban nagyszerű pékségünk van, így nem sok motivációm van, hogy kenyeret gyúrjak itthon. Pedig a munka menete pofon egyszerű ill. remek stresszoldó tevékenység. Néha napján azonban elfog a vágy, hogy a frissen sülő kenyér illata szálljon a konyhámban! Ilyenkor aztán tenyerembe csapok, feltűröm az ingujjamat és gyömöszölöm, gyúrom a tésztát, míg sima és ruganyos nem lesz. Ez a lépés az egyik legfontosabb, tilos kihagyni vagy a gyúrás mennyiségét csökkenteni időben! Ekkor már csak tényleg egy lépés választ el bennünket a friss laposkenyér tépkedésétől (mert ezt igenis így jó enni!), a rozé kortyolásától, a sütés.

Hozzávalók:
50 dkg liszt (00-ás a legjobb)
7 g szárított élesztő
15 g méz/cukor
3 dl langyos víz
15 g só
kevés liszt

A langyos víz felében elkeverem a mézet/cukrot, majd a felfuttatom ebben az élesztőt . A lisztet összekeverem a sóval, majd hozzákeverem az élesztős masszát. Addig-addig kevergetem, amíg el nem kezd tésztává összeállni a massza. Ekkor jön a dagasztás! Nyomkodom, forgatom, gyömöszölöm, míg fényes, ruganyos állagú tészta nem kerekedik belőle. Tálba teszem, lefedem és meleg helyen kelesztem. Amikor duplájára nőtt, ismét meggyúrom, aztán kétfelé/négyfelé (ki mekkorákat szeretne) osztom a tésztát és ovális alakúra nyújtom, de csak úgy kézzel, semmi faxni. Durumliszttel vagy búzadarával meghintett sütőlapra helyezem a kenyereket. A sütőt bemelegítem 250 fokra. És jöjjön a feltét!

Ez lehet rozmaringos, hagymás, paradicsomos, bazsalikomos vagy bármilyen. Én most ilyet készítettem:

Bazsalikomos-paradicsomos:
1 gerezd fokhagymát és egy nagy csokor bazsalikomot felaprítok és összekeverem olivaolajjal. Pici citromlé, só, bors és már kenem is meg vele a kenyereimet. Ujjaimmal lyukacsokat nyomkodok a tésztába és ezekbe ültetem a fél kokélparadicsomokat. Ismét hagyom kelni. A lényeg, hogy a tészta megemelkedjen nagyjából 3 cm-esre. Aztán irány a sütő. Falánkok nagyjából negyed óra múlva forrón ehetik.

Hagymás:
3 lilahagymát vékonyra szelek és serpenyőben kevés oliván egy pár percig nagy lángon sütögetem egy gerezd szétnyomott fokhagymával és egy nagy adag kakukkfűvel. Kevés balzsamecetet is löttyintek rá és már kenem is kenyeret. Adtam hozzá pár olivabogyót és aszalt paradicsomot is. Negyed óra sütés és kész!

Forrásom Jamie O volt.

Hogy hol a túróban vagyok?! Kérem, ismét visszatértem a munkafrontra, igaz máshogyan, mint korábban, de tény, visszatértem. Így Pöttyöm egész napos bölcsis lett, amit nagyon élvez, úgyhogy én is:-) (Ma egy másik kislány anyukájával ment le a csoportba, ahol egy laza pát intett és egy barátnőjével kézenfogva elhúztak. Azért ezek még mindig sokkolnak…)

Amúgy meg a nagy vkfezés közben/után hirtelen nemcsak sokkot kaptam a temérdek recept katalogizálásától, hanem az Ízbolygó betöltötte az első életévét is! Hipphipphurrá! Ezt is megértük! A sitemeter azt mutatja, ez éppen 28-án történt. Aznap, amikor átvehettem a HVG által szervezett GoldenBlog verseny gasztro kategória győztesként az ezzel járó ajándékok egy részét.

Véletlenek márpedig nincsenek, így akaratlanul is végiggondoltam, mi is történt az elmúlt esztendőben… Nehéz csokorba gyűjtenem, mert rengeteg minden, de a legfontosabbak álljanak e helyütt!

* Az első és legfontosabb dolog, az emberi tényezők! Hogy megadta az élet, hogy megismerhettem nagyon sok szeretnivaló embert! Bloggert és nem bloggert egyaránt. A bloggertársak külön-külön is az élet sava-borsának számítanak, hiszen ahogy a “Hosszú farok” elmélet megalkotója, a Wired magazin főszerkesztője Chris Anderson írja a könyvében, téves elképzelés az, hogy az internet, a számítógép az emberi kapcsolatok rovására menne. A tendencia azt mutatja, hogy az egy-egy téma/hobbi köré tömörülő internetes csoportok egy idő után minden esetben kilépnek a virtuális nickjük mögül és a való világban emberi kapcsolatokat, barátságokat hoznak létre. Ez az én/mi esetünkben is bebizonyosodott, hogy így van, gondoljunk csak a nagy sikerű GBT-kre, avagy a legutóbbi alterGBT-re, a Piknikre.
Mert jó találkozni, csevegni és a főzésen kívül másról is tudunk. Ugye?!:-)))

* Hogy mit és hogyan eszünk mi felnőttek és mit adunk át gyermekeinknek mintaként és a tányéron étel formájában, Pötty születése óta mind fontosabb szerepet játszott az életemben (hiszen ez volt az egyik ok az indulásnál), mára azonban talán a lehetőség is megtalált, hogy kezdjek is ezzel valamit! Nem ellen-kampányt szeretnék indítani a konzerv kaják ellen (no jó, egy kicsit:-)), hanem megmutatni lehet máshogyan is.

* Mi itthon az elmúlt egy évben rém változatosan étkeztünk:-) Belekóstoltam más világok ételeibe és azok is nagyon ízlettek és rém bátor lettem, bárminek neki merek állni “lesz-ami-lesz” alapon.

* Átvehettem a GoldenBlog díjat, amit 2008-ban az Ízbolygónak ítéltek. Ez hatalmas meglepetés volt, hiszen azt sem tudtam neveztek! De erről már értekeztem korábban, korábbi ellenérzésemet leküzdve, már büszke vagyok rá.

* Pöttyöm időközben tisztára nagylánnyá cseperedett:-) Hétvégén Apukám elvitte magával vásárolni és nincs hozzászokva szélvész kisasszony teljesítményéhez és gyorsaságához, így mire észbe kapott Pötty telerakta a kocsit, mindenféle “énszejetem” dologgal. Csak hogy pár példát említsek: Borsodi sör (nagy), csigatészta, egy zacskó chips (életében nem evett még és keksznek hitte), valamint egy kockásinges, rémranda nyúl, ami egy husánggal van merevítve, amúgy plüss, ergo, ha a a gyerek rámsóz, beszakad a fejem:-))) Egyébként, nem válogat és igazi ínyenccé és a fűszernövények tudorává kezd válni. Ja! Erről is egy szösszenet: nézzük egy mesekönyvben az állatokat, kérdi miesz? Fóka? Mondom, nem rozmár. Rámnéz: Jozmajing?:-))) Szóval, lehet megfertőztem rendesen. De ez legyen a gyerek legnagyobb baja!

Most, hogy a meló beszippant, megritkulnak a blogbejegyzéseim, talán be is áll a blog, de olvasok minden kedves gasztro-ismerőst, virtuálisat és személyeset egyaránt!:-)

És a végére egy rövid statisztika
A statisztika számomra száraz tények halmaza csupán, de az adatok hidegrázósanhihetetlenek… 1 év alatt idekattintott 120.000 látogató és megtekintettek közel 303.000 oldalt. Jujj! Ez megfoghatatlan és nagyon, de nagyon megtisztelő! Innen is nagy pusz mindenkinek, aki ehhez hozzájárult:-)))

Köszönöm szépen minden kedves olvasómnak az elmúlt egy esztendőt, a kedves leveleket, kommenteket. Ígérni nem ígérnék semmit a jövőre vonatkozóan, még nem látom, mi-hogyan fér bele az életembe, de igyekszem visszatérni, mert ehhez a közösséghez tartozni nagyon jóóó!

Nem piskóta, mert azt ugye ki nem állhatom… De fini, puha és mandulás. Csupán az ábrázata kissé piskótás, az íze és állaga messze veri azt! Meg nincs az a macera vele és a jellegzetes piskótás vatta-fíling a torokban sem érezhető. Ez meg végképp nem hátránya!

Hozzávalók:
20 dkg tejszín
20 dkg + 2 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
csipet só
3 tojás
20 dkg liszt
fél tasak sütőpor
12,5 dkg vaj
6 ek tej
10 dkg szeletelt mandula

Egy sütőlapra (nagyjából 35×40 cm-es) sütőpapírt terítek, bemelegítem a sütőt 175 fokra és nekiállok összedobni a tésztát. A tejszínt kemény habbá verem, közben apránként hozzáadom a cukrot, a vaníliás cukrot és a csipet sót. A végén a tojásokat is belekeverem. A lisztet a sütőporral elegyítem, majd a tojásos tejszínhez adom. A matériát a sütőlapra simítom és a sütőben 15 percig sütöm. A vajat két evőkanál cukorral felolvasztom, belekeverem a tejet is, majd a végén hozzáadom a mandulát. A sütemény tetején eloszlatom a vajas mandulát és újabb 12 percig sütöm.

Lecker 2008/9

Ismét szót kér életem párja az egyik kedvenc étele a halászlé megörökítésének erejéig:-)

Halászlé, avagy útkeresés egy kettészakadt országban

Kettészakadt ez az ország. De nem a rendszerváltáskor, illetve nem később, mint ahogy ezt az egyik illetve másik politikai oldal állítja. Hanem sokkal korábban. A fő bűnösöket Baján és Szegeden kell keresni és abban az időben, mikor mindkét városban elkezdtek halászlét főzni. Az egyik iskola: főzzünk halalaplét, passzírozzuk bele a szétfőtt halakat, majd ezek után főzzük fel az egészet és csak ezután tegyük bele az étkezésre szánt húsokat. Baján ezzel szemben a “minek ennyi fakszni!” felkiáltással dolgoznak: felfőzik a vizet a hagymával, bele gyorsan a lobogó lébe a halat paprikát és 30 perc alatt kész is a tüzes étel. Egy igazi halászlés természetesen valamelyik táborhoz csatlakozik. S mint ahogyan egy igazi jobb vagy baloldali hívő is: mély sajnálkozással, megvetéssel szemléli az ellentábort és annak híveit. A szeged-fanok szerint a bajaiak léje híg, semmitmondó, a bajaiak szerint a szegedieké viszont túl sűrű. Baján tésztával és kenyérrel Szegeden meg csak kenyérrel eszik. Nehéz ezt a két tábort összebékíteni egymással. Igaz néhány üveg kadarka (az meg legyen szekszárdi!) után azért a betemethetetlennek tűnő árkok jóval kisebbek lesznek. Szekszárdi gyerek lévén az én hovatartozásom már születésemkor eldőlt: Baja 20 km-re van a szülőotthonomtól, így nyilvánvalóan a bajai iskolán nőttem fel. Mivel nem vagyok pártkatona, ezért időnként átmerészkedtem a másik oldal térfelére is. És tényleg faksznisnak és túl sűrűnek találtam a szeged-féle technikát, ráadásul hiába turmixoltam, szűrögettem az alaplét a kis úszkáló miliméteres haldarabfoszlányok is zavartak. Ugyanakkor a bajai technikával készült halászlével meg az volt a gondom, hogy jobb lenne sűrűbbé varázsolni. Már-már aggódtam, halászlé szempontból hontalanná válok, hiszen az egyik tábor szerint túlságosan húztam a másikhoz, míg a másik tábor szerint túlságosan próbáltam megfelelni az egyiknek. De végül is megtaláltam több évnyi keresés után azt, amit kerestem. Az alapmotívuma bajai, de egy sokkal sűrűbb halászlé lesz a végén, mint a klasszikus.

Veszek nagyjából 1,5 kg halcsontot (gerincet, fejet, farkat) vagy amennyi a bográcsunkba/főzőedényünkbe belefér. Felöntöm vízzel és felteszem a tűzre. Mivel már sokat dolgoztam, ezért kinyitok egy üveg bort. Megkóstolom, hogy később nehogy egy nem odaillő italt tegyek a levesbe! Ezt az alaplét főzöm, ameddig időm, kedvem engedi. Nagyon elrontani nem lehet, túlfőzni nem lehet, szóval addig főzzük ameddig akarjuk. Nagyjából fél óra elteltével a szétfőtt csontokat, húsokat leszűröm az alapléről. Ezek után 40 dkg hagymát leturmixolok és az alaplébe öntöm. Kicsit soknak tűnhet a hagyma, de szerintem a paprikás ételeket hagymával nem lehet elrontani. Miután beleöntöttem a szétturmixolt hagymás levet az alaplébe, nem túl bizalomgerjesztő látványt nyújt, de nem kell törődni vele, inkább igyuk meg a második pohár borunkat. Ezt a hagymás levet is főzzük ugyanazzal a technikával, mint az első fázisban, azaz ami a csövön kifér. (én kb. fél órát szoktam). Ennek az az értelme, hogy a hagymát jól szétfőzzük, ugyanakkor ez a széttrancsírozott szekció adja majd a sűrűséget. A hagymás sűrű lébe beleteszem a halat (1,5 kg, ja és ponty), 5 ek őrölt paprikát, 1 nagy paradicsomot, 1 TV paprikát és egy kis bort. Figyelem! Halászlékockát nem használunk! Nem kell félni, nem fog fájni ha kimarad. A bort meg az elején tesszük bele és nem a végén, mert nem fröccslevest akarunk ugye készíteni. Amikor minden alapanyag benne van a lénkben, akkor újra felforraljuk az egészet és a forrástól számított 20 percen belül kész a halászlé. Ebben a 20 percben ki tudjuk főzni a tésztát, ami gyufatészta vagy valami nagyon kemény tészta legyen. 15 percig felesleges kóstolni a halászlét, mert nem érzünk semmiféle normális ízt. Amikor már kezdjük érezni a hal ízét, onnantól számított 5-10 percen belül készen vagyunk. Ezután jön a tálalás, ami bár egyszerűen hangzik, de azért aki már próbált halászlét kimerni tudja miről beszélek. Én azt tanultam (és eddig bejött), hogy a főzőedényből leöntjük a levet egy másik tálalóedénybe, a bentmaradó halat pedig hirtelen mozdulattal egy nagy lapos tálalótálra öntjük és hagyjuk kihűlni egy picit, hogy megdermedjen a hús. Ezzel a technikával szétválasztottuk a halat a létől, és így lehet úgy merni, hogy nem törjük darabokra a megfőtt halhúst.

No, hát ennyi a halászléfőzés tudománya. És nem is tart sokáig….

Előző szösszenetek a Férfi tollából:
Szarvaspörkölt
Kakaspörkölt hosszú lével