Ízbolygó

Nem vagyunk nagy reggelizők. Tudom, ez nem helyes, de ez van. A turmixoknak azonban nagy hódolói vagyunk. A család legkisebb tagja is imádja őket! Elkészítésük pedig igazán pofonegyszerű.
Most, hogy egyik napról a másikra beütött a késő ősz (8 fok! Az előző héten még 28 volt!) az ember szomjazza a napsütést, a nyári ízeket. Két kézel kapaszkodunk a hirtelen tovatűnt nyárba. Ehhez a napfény turmixhoz a nyárból megmaradt gyümölcseinket és joghurtot használtam fel: körte, nektarin, szinbiotikus joghurt.
“A végeredmény sokkal több lesz, mint az alkotórészek puszta elegye” (RC)

Hozzávalók:
5 körte
2 nektarin
0,5 l szinbiotikus joghurt

A körtéket és a nektarinokat kimagozom, beledobom a turmixgépbe és leturmixolom. A végén hozzáöntöm a johurtot és ezzel is összekeverem. Édesíteni nem szoktam, hiszen a gyümölcsök önmagukban is édesek.

Nagyon kedves barátaink invitáltak meg minket Lázár Vendéglőjébe. Úgy 3 hónappal ezelőtt majdnem odaértünk, csak Pöttyünk váratlanul lebetegedett, így ezt a felfedezést halasztottuk. Azonban idővel ez is beteljesedett… De haladjunk csak sorjában. Barátaink elmesélése (ízlésükben megbízunk!), valamint a sajtóban összeolvasott dolgok alapján ígéretesnek tűnt a hely.

Az étterem maga, kicsit Náncsi-filinget árasztott, ill. Náncsi Néni, polgáriasabb verzióját. De nincs is ezzel semmi baj. Legalább nem utaznak ki annyian a Náncsiba a Rózsadombról. (Mondanám, ne utazzanak sehonnan oda, mert nem éri meg! De ez csak a én magánvéleményem, mivel a Michelin Kalauz-os kóstolók évről-évre mosollyal jutalmazzák a lecsómegcsúfolókat!!! De lehet, hogy nekik, ez a “otthonikonyhautánérzés” elegendő a magyar konyhából. Sosem fogják megtudni, milyen az igazi!)

Szombat délután 3 magasságában érkeztünk, rajtunk kívül 1 asztalnál ültek (még vagy 10 percig), így Pöttyünk a személyzet irányítását teljesen a kezébe vehette. Ez nekünk nagy könnyebbséget jelentett, hiszen így legalább pár mondatot tudtunk váltani régen látott barátainkkal. Az apritif rendelésénél (pezsgőt szerettünk volna) volt egy kis kavarodás. Sem az étlapon, sem a itallapon nem találtunk pezsgőt (bár a bejáratnál hegyekben állt a Chateau Vincent), erre fel segítséget kértünk. A felszolgáló hölgy, bár nagyon kedves volt, de nem szolgált megoldással, ergo továbbra sem tudtuk meg, milyen pezsgőket is lehet fogyasztani. Ezt követően a rozékkal is volt egy kis fennforgás, mivel ami a borlapon szerepelt, az a valóságban már nem volt, stb.. Az ételek megrendelésénel én persze belenyúltam a zavarosba a tárkonyos borjúragu levessel, amit cipó helyett (ez sem volt) bögrében tálaltak.

Ezeken kívül minden más klappolt. Ettünk halászlét, tárkonyos borjúragulevest, libamájas kóstolót, lasagnet, BBQmalacot, bélszínt, pulykarizottót, rétest, stb. Az ételek jók voltak, nem volt komolyabb panaszunk.

Mégis Lázártól többet vártam. Az ilyen ifjú titánoknak kellene újraírniuk a magyar gasztronómiát! Ebben Lázár Vendéglője azonban nem jeleskedik. Vagy csak oly apró lépésekkel halad, ami számomra nem értelmezhető. A Népszabadság “A 100 legjobb magyar étterem” c. kiadványában azt nyilatkozta magáról, hogy ő egy ételkreátor…. Hát ebből az éttermében, vajmi kevés látszik. Pár év múlva (ha még övé lesz a hely) ismét megpróbáljuk. Hátha, addigra az ételkreátorsága is érvényre jut.

A korábbi szilvás-túrós receptemet felülírnám! A hozzávalókat (a szilva és a mandula kivételével!) megfelezem. Egy 24 cm-es tortaformát használok a sütéshez. A tésztából nyújtok oldalfalat is. Komolyan mondom, a végeredmény így sokkal jobb lett.

2002 nyarán jártunk először a Kistücsök étteremben. Az étterem már akkor is nagyon jó volt! És azóta csak fejlődtek! A külsőségek közül legjobban az étlapon olvasható idézet fogott meg:

“Minden borban kis angyal lakik, aki, ha az ember a bort megissza, nem hal meg, hanem az emberben lakó megszámlálhatatlanul sok kis tündér és angyal közé kerül. Amikor az ember iszik az érkező kis géniuszt a már bent lévők énekszóval és virágesővel fogadják. A tündérke el van bűvölve és az örömtől majd meggyullad. Az emberben ez az örömláng árad el, és őt is elragadja.”
Hamvas Béla: A bor filozófiája.

Ezt át kell élni, újra és újra:-)))

Egy régi NL(Nők Lapjában)-ban találtam ezt a receptet, de amilyen egyszerű oly nagyszerű desszert lett belőle.

Hozzávalók:
50 dkg túró
1 cs. vaníliás cukor
5 dkg cukor + 2 kanálnyi
1 citrom/lime
1,5 dl tejszín
6 barack

A túrót a késbetétes robotgéppel áttöröm, hozzáadom a cukrot, a lime héját ill. levét. Alaposan összedolgozom. A tejszínt keményre verem és a túróhoz keverem. Az őzgerincformába folpackot teszek (hogy kijöjjön a végén a cucc) és belesimítom a túrókrémet és jól behűtöm (5 óra minimum). 2 kanál cukorból karamellt készítek, adok hozzá pici tejszínt, beledobom a barackokat és pár percig együtt párolom.