1 bor, 1 család, 3 vélemény
Heimann Cervaes 2005
A második bor, amit bemutatásra szánok, a Heimann Cervaes 2005. Legelőször egy rövid magyarázat a boroscímkén szereplő szarvasfiúhoz.
“A Cervaes maga a titokzatos átváltozás az egyes borok külön halált halnak benne, hogy önáldozatuk árán megszülethessék az új. Ezt a folyamatot jeleníti meg az átváltozás görcsébe csavarodó szarvassá változó fiú.”
A szarvassá változó fiúk Bartók Béla: Cantata profana, avagy A kilenc csodaszarvas c. művében
Bartók eredeti terve szerint a mű egy trilógia első része, amely a Kárpát-medence népeinek folklór- és álomvilágára épült volna. Bartók többször megfogalmazott vezéreszméjét, a népek testvérré válását akarta ezen koncepció szerint megfogalmazni.
Nem tudjuk pontosan, három, vagy négy részből állt volna ez a sorozat. Az azonban egyértelmű, hogy az egyes művek a Duna menti népek parasztzenéjéből merítettek volna, s így az egész nagyszabású mű Bartók sokszor kifejtett alapeszméjét, a közép-keleteurópai országok egymásrautaltságát hirdette volna.
A nagy tervből csak az első rész valósult meg a pogány karácsonyi mondakör román népi szövege alapján, Bartók fordításában: a természeti világ tisztaságát áhító, társadalomból kilépő, menekülő fiúkból lett csodaszarvasok meséje. A Cantata profana a benne eszményként emlegetett „tiszta forrás” szellemében zeneileg is kristályosan tiszta kompozíció.
A kicsit hosszúra nyúlt, ám remélem, annál érdekesebb bevezető után következzenek a vélemények a borról:
Zoltán: A család, a pince zászlóshajója, a meghatározó cuvée. A kékfrankos és a kadarka igazi magyar borrá varázsolja. Nagyon jó gasztro-bor, sokféle ételhez párosítható. Én szeretem.
Ágnes: Karcsú elegancia…
Nagyon szépen összeérett, harmonikus bor. A cuvéeben ötvöződik a nagy világ és hazánk, mivel Kékfrankos, Cabernet Franc, Merlot és Kadarka alkotja. Ideális kísérője a vadhúsoknak, steakeknek és a sajttálak mellett is szépen domborít, de nem akar főszereplő lenni.
ifjabb Zoltán: Soproni gyakolatomat Franz Weningernél töltöttem, ahol érdekes volt megtapasztalnom, hogy ő is a Kékfrankost teszi meg a nagy borok alapjának. Igaziból ott került bennem helyére a Cervaes és a Kékfrankos. A Pro Wein-on nagy népszerűségnek örvendett a bor, mivel szerintem igazán jól iható-érthető a külföldieknek is, ugyanakkor magyar, és mint ilyen felkelti az érdeklődést, egyedi, eddig ismeretlen.
Csorba Gábor így látja:
“Igen, ez egy olyan bikavér, amin nincs feltüntetve a bikavér szó, mégis az! Pedig ha Heimann úr akarná, simán használhatná a bikavér nevet, mert a bor minden szempontból megfelel a bortörvényben leírtaknak, mégsem teszi. Az ő neve mellett jobban cseng a megbízható Cervaes márkanév, amit már jópár éve ismernek és szeretnek a fogyasztók, úgyhogy nem érné meg a névváltás.
A Cervaes összetételében is követi a mai Bikavér trendet, hiszen 40% Kékfrankos 40% Cabernet Franc, 15% Merlot, és 5%-nyi Kadarka alkotja.
Áradó illatában piros bogyós gyümölcsök keverednek édes fűszerekkel. Intenzív meggy után felfedezhetjük benne a szegfűszeget. Ez utóbbit valószínűleg a fahordós érleléstől kapta. Közepesen testes bor, mely inkább a savak hosszú játékára hajaz, nem pedig a tanninbombák, szájösszehúzós fílingjére.”
heimann.hu
Ebben a borban felfedezhetjük azt a harmóniát, melyet a hazai fajták (kékfrankos, kadarka), valamint a világfajták (cabernet franc, merlot) házasítása eredményez. 1997 óta jelenünk meg a piacon ezzel a márkával. Először kicsit változtak az arányok, de évről-évre egyre jobban kialakult a mára állandósult összetétel, amely egy érdekes, és jól elfogadott borrá tette a Cervaest.”
A Cantata profanával kapcsolatban a wikipedia nyújtott segítséget.
