Karácsonyi visszatekintő – 2009
Az ünnepek elszaladtak. Szó szerint. Oly gyorsan szedték a lábukat, hogy csak villanások, nevetések maradtak meg belőle. Igazán belekuckózni, elmerülni, kiteljesedni benne….nem volt időm. Persze, egy 9 hetes kismanóval, egy forgószélként közlekedő “fél3” éves nagylánnyal, arcüreggyulladás és társaival őszintén szólva nem is tudom, mire számítottam. Pedig az Ünnep szép volt. Minipötty még csak hellyel-közzel volt részese. Igazából hárman ünnepeltünk és közben nagyon vártuk, hogy a legkisebb is felébredjen és csatlakozzon hozzánk. Hiszen az elmúlt év legnagyobb ajándékaként éppen őt kaptuk.
A legemlékezetesebbek a bemondások voltak. 24én arra ébredtem, hogy apró talpak csattognak lefelé a lépcsőn, “Gyere anya!-suttogja, nézzük meg…és ANYA LÁTOD??? HOZTAK FÁT AZ ANGYALKÁK!-kiabálja”. Aztán meg nézegeti, csodálja a fát. Mert nekünk hozták a “legigazánszebbet”. Később: “Anya! És az angyalkák hogyan tudnak masnit kötni?” vagy “Az angyalkák miért kötötték ki a fát?” vagy “Az angyalkák hogyan tettek fel ennyi bolygót?”. Aztán a gipsz Betlehemből Szent József Pöttyöm kezéből halálugrást hajtott végre, aminek az lett az eredménye, hogy a gyerek üvöltött, hogy “béletlen volt” és hogy most a “Jézuska biztosan megharagszik, hogy eltörtem az apukáját és nem hoz ajándékot!”. Elég volt megnyugtatni. Aztán mivel talpraesett anyuka vagyok, aki rögtön segít Józsefen az ajándék érdekében, jól megpillanatragasztóztam József mellett néhány ujjamat is. A projekt sikeres lett, mivel estére ajándékhalmok kerültek a fa alá.
Jó volt nézni, ahogy Pöttyöm az ajándékokat bontogatja. Mindenkiét, persze.:-) Aztán azt, ahogy örül. És AMINEK örül. Meg jó hallani, látni, érezni, benne lenni abban a mesevilágban, amiben él. Amit teremt magának a gyermek naívságával. Új esztendő ide vagy oda, mi még mindig ebben a karácsonyi-angyalkaködben éljük a mindennapokat a karácsonyfánk körül.
Kívánok minden erre járónak boldog, egészségben, örömökben, sikerekben gazdag Új Esztendőt! És még minden jót, amit magatoknak is kívántok!
Tündérek egymás közt
És, hogy gasztro is legyen:
Hihetetlen módon, de minden elkészült, amit beterveztünk (ellentétben a tavalyi évvel). Az idei év legnagyobb durranása a coq au vin volt. A leves is szuper lett, nekem a tavalyi fácánleves még mindig best ever, de a családban erről megoszlottak a vélemények, sokan az idei kakasleves mellett tették le a voksukat. Remek lett a garnélás gesztenyekrémleves is, hogy a libamájpástétomról szót se ejtsek. Aprósüti fronton is csupa újdonsággal készültem. Receptroham indul…
