Klubrádió 2011. március 21.
Fura ez érzés ez. Hírt adni magamról. De a furasága mellett, meg persze jó is. Aki ismer, az tudja, nem vagyok dicsekedős fajta… Bár manapság ez nem túl trendi, hiszen bármerre is nézünk azt látjuk, hogy azok tudnak igazán érvényesülni, aki nyomják magukat, öntömjénben úsznak. Én viszont abban hiszek, hogy nap mint nap tenni kell a dolgunkat. Példát mutatni, nem képet…
Kisiskolás voltam, alsós. Javában dívott az emlékkönyvek korszaka. Ez megvan? Neked volt? Nos, abba írta az egyik nagynéném, amit azóta is magaménak érzek, ill. igyekszem ennek fényében élni, dolgozni.
Dolgozni csak pontosan, szépen, ahogy a csillag megy az égen, úgy érdemes.
Mindemellett fura 5 percbe sűrítve végighallgatni, mik vannak már mögöttem. Zavarbaejtő. Főleg mindezt pizsiben, egy törött karú Pöttynek segítve úgy, hogy közben Mini meg az ölemben lóg és vinnyog. Abszolút nem úgy festek, mint valami szuperanyu…:-))
Ma reggel futott egy kisebb összeállítás az Ízbolygóról a Klubrádióban. Sok témát érintettünk. Csipogtunk mindarról, ami érdekel, amivel (nagyrészt) foglalkozom: szó esett a főzésről, az oviról, az egészséges táplálkozásról, a gyerekekről, a hamburgeradóról és az idei Segítsütiről is. Aztán készült belőle egy rövidített verzió:-)
Aki úgy járt mint én, nevezetesen lemaradt róla, itt meghallgathatja.
