Ízbolygó

Gabojsza kolléganő érdeklődött, hogy mi az az egyszemélyes finomság, amivel gyorsan rendbe tudom tenni a lelkem, ha gonosz a világ? Manapság az evés nem élvez prioritást és ha bánt a világ sem az az első gondolatom, hogy egyek…Olyankor akkut étvágytalanság lép fel. Őszintén szólva, ha bánt a világ leginkább bemenekülök az oviba. Bármennyire feszült vagyok, oda belépve tovatűnik gond és baj. Imádom nézni, érezni, ahogy a sok kis manó jön-megy, odabújik, mesél… Teljesen kikapcsol a velük való foglalkozás, gondoskodás.

De hogy valami gasztrosat is írjak, Gabojszához hasonlóan a gonosz világ ellen én is inkább legurítok valamit a torkomon. (hogy ez milyen nőies!:-)) Teljesen rá vagyok kattanva mostanság a Bújdosó Pince Rosé secco-jára. Ebből egy pohárral és kisimulnak a ráncok a homlokon.
Amikor a homlok már kisimult, szívesen kortyolok vöröset, néha fehéret. De inkább a vörösök hódítanak. Kedvenc: LUKA! A Madárlátta Merlot-ból bármikor! (picivel írom: bármennyit) Komoly bajban komoly vörös (de inkább örömnél:-)): Gere Solus. Újabban Heimann Barbár. (erről külön postban is megemlékezek)

Csokit inkább jó kedvemben eszegetek. Egyéb nassokat is.
Ez egy jó kis boros poszt lett….:-))

És Nektek, akik olvastok mik a lélekmelegítőitek?

Tavaly karácsonykor nekifutottam már ennek az olasz specialitásnak, de bevallom, lepattantam róla. A hús porhanyós lett (igaz 18 óra alatt), ehetőnek ehető volt, de közel sem hozta az elvárt ízélményt. A dolog azonban nem hagyott nyugodni, utánaolvastam itt-ott, mindenképpen meg akartam próbálni újra. Az első nehézség a borjúláb beszerzése, szeletben. Én nem tudom, ki-hol és hogyan vásárol, de nekem már ennél a pontnál voltak megbicsaklásaim. Az istenért nem lehet ilyesmit kapni. Pedig az időpont és a barátainkkal megtartott közös olasz főzés vészesen közeledett… Végül feladtam és egy huszáros vágással: a lábszárat lecseréltem vesepecsenyére. Így végül már nem is osso buco (csont lyukkal, a borjú hátsó lábszára értendő rajta, melyet kereszt irányban szeletekre vágtak, s a közepén láthatóvá válik a velős csont), de vacsorának pecorinos polentával mindenképpen pazar lett!

Hozzávalók:
80 dkg borjú vesepecsenye (borjúlábszár kellene szeletre vágva, de az nem volt)
1 lilahagyma
4 gerezd fokhagyma
3 répa
3 gyökér
4 db szárzeller szár
15 dkg gomba
2*40 dkg hámozott, darabolt paradicsom konzerv
3 dl vörösbor
1 citrom héja
liszt
só
frissen őrölt bors
petrezselyem

Polentához:
finom kukoricadara
pecorino
só
vaj

Az elkészítéshez legjobb egy öntöttvas lábas, ami egyenletesen tartja a hőt.
A zöldségeket megpucolom, a lilahagymát apróra, a gyökérzöldségeket lereszelem, a szárzellert és a gombát is felaprítom. A húst megmosom, leszárítom és 3-4 cm széles darabokra vágom, sózom, borsozom, vékonyan meghintem liszttel. Vaj és olívaolaj keverékén közepes lángon elősütöm a húst, kapjon mindkét oldala színt. Majd kiveszem a húsokat. A hús után visszamaradt zsiradékba dobom a hagymát és puhára párolom. Erre jöhetnek a reszelt gyökérzöldségek. Lassú tűzön, gyakran megkeverve 15-20 percig párolom, majd hozzáadom a gombát és a szárzellert. Sózom, borsozom. Amikor a gomba kis levet ereszt, mehet bele a paradicsomkonzerv és a vörösbor. A fokhagymát belenyomom és visszapakolom a húsokat is. Közepes lángon, lefedve, 1-1,5 órát párolom. Az utolsó fél órában belereszelem a citrom héját is. Amikor a mártás gazdag és sűrű, a hús pedig omlik, készen is van. Petrezselyemmel megszórva tálalom a polentával.

A polentához sós vizet forralok. Amikor forr, beleöntöm a darát és addig keverem, míg sűrű és krémes nem lesz. Vajjal dúsítom és pecorino sajtot reszelek bele.

Most, hogy jó egy hete semmi blogélet, befutok egy VKF! pályaművel és számítok Piszke vaj szívére…:-)))

Amikor Piszke meghirdette a forduló témáját, az első dolog ami bevillant, hogy Frances Mayes valamelyik írásából fogok főzni valami echte toszkán receptet. A Napsütötte Toszkánát és az Édes élet Itáliában c. könyveit jó pár éve egy horvát nyaralás alatt olvastam és (gondolatban) ettem végig. Sok recept ki is vándorolt a könyvből, hogy aztán a konyhában jó hasznát vehessem. Hogy a talján gyökereim miatt vagy más okból kifolyólag áll hozzám ennyire közel ez a tájegység, a konyhájával, hőmérsékletével és az ott lakók vérmérsékletével egyetemben, nem tudom, de egy biztos, ha tehetném, már biztosan ott élnék… De a kiköltözés még várat magára, pedig az egyetlen hely volt az utazásaink alatt, ahol kapásból otthon éreztem magam.

Szóval ilyet terveztem főzni. Aztán ahogy mostanában mindig, közbejött ez-az, többek között egy boldog Mikulás-várós hét, amikor még arra sem jutott idő, hogy ide irogassak, ill. Miklós napon az immár hagyományossá vált nagycsaládi eszem-iszom. Tavasszal Nagypapám 80-ik születésnapját ünnepeltük, ill. tavaly ilyentájt is Mikulás váró-karácsony előkészítő partyt csaptunk. Innen maradt jócskán kaja (mindig fölélövünk:-)), úgyhogy amikor vasárnap délelőtt megpillantottam a VKF!-es pályaműveket és eszembe jutott az eredetileg tervezett toszkán étel, komoly lelki tusa alakult ki bennem. De nem mertem kihúzni itthon a gyufát, hogy ismét gyártok valamit. Desszert fronton is jól álltunk. És akkor bevillant, hogy az oviban hétfőn születésnapot ülünk! Zsombi 5 éves lesz! És ő is szereti Boribont! Az ihletet egy olyan könyv adta, ami abszolút kedvenc a 2-4 éves korosztálynál és ennek megfelelően a közel 3 évesem is kívülről fúj, én pedig csukott szemmel mesélhetem.:-)

“- Annipanni, süssél valami finomat!-kérte Boribon. – Tudod, délután Bencéék jönnek hozzánk!
– Sütnék én almás pitét, csak éppen almám nincs hozzá.”
Aztán Boribon felkerekedik almáért és mindenféle kalandok után hazatér alma nélkül… De minden jó, ha a vége jó!
“- Elkészült az almáspite!- kiáltotta büszkén Annipanni.
Süteményillat szállt a kertben.
– Vigyázzatok vele, mert még forró. Mindenki fújdogálja meg!”

Így esett, hogy az ötödik szülinapra legyártottam Annipanni tortáját!

Hozzávalók:
Tészta
30 dkg liszt
20 dkg vaj
10 dkg porcukor
1 tojássárga
1 cs vaníliás cukor
fél (bio)citrom héja
1 tk. sütőpor
2,5 dkg darált mogyoró
Almás rész
5 nagyobb alma
méz
fahéj
citrom héja
egy marék darált dió

A tészta hozzávalóit gyorsan összegyúrjuk, ne tapogassuk sokat! Ha kész, folpackba csomagoljuk és hűtőbe tesszük fél órára. Ezt követően a tésztát 60-40 arányban elosztom. A csatos tortaforma alját kivajazom, majd sütőpapírt borítok bele. A nagyobbik darabot vékonyra nyújtom, majd a sütőpapírra simítom. Megszurkálom, majd sütőpapírt és sütőbabot szórok rá és 200 fokon 20 percig elősütöm. Az almát meghámozom, lereszelem, fahéjjal, mézzel, citrom reszelt héjával ízesítem és egy marék darált diót is szórok bele. Az elősütött tésztáról leöntöm a babokat és leszedem a sütőpapírt. Az almás masszát jól kinyomkodom és a tésztára simítom. A maradék tésztát vékonyra nyújtom és a tetejére borítom. Finoman megszurkálom a tésztát és újabb 15-20 percig sütöm úgy, hogy csak felülről érje a hő. Ez lehet grillfokozaton is. A tészta körben ropogós lesz, az almatöltelék pedig krémesen lágy. Mennyei csemege.

Beköszöntött az adventi időszak. A múlt heti gyönyörű havas táj helyett, most azonban csak az eső-eső-eső… Remélem, azért a karácsony fehér lesz! Egyébként meglepődtem az adventen. Teljesen mellbevágott, hogy már csak három hét is itt a karácsony. (ötletem sincs, kinek-mit kellene venni! no, és hogy mindezt mikor?) Idén valahogy megállt nálam az idő, lemaradtam augusztus-szeptember környékén… Azóta dolgozom. Veszedelmes sebességgel rohannak az órák-napok-hónapok. Jó ideje alig alszom, mégis végeláthatatlanul kígyózik előttem az elintézendő feladatok sora. Azonban minden percét élvezem! Jó oké, nem mindet, mert meg tudok őrülni a bürokráciától, meg a hülye papírmunkától, de azért nem erről szól kizárólag. Különben fel is adnám… Az alvás ill. ennek korlátozott volta, valamint Pöttyöm legújabb szokása, miszerint hajnali 2-3-tól (mire lefeküdnék) le kell ellenőriznie vajon mindenki itthon van-e, azonban néha egészen erőt próbáló. Biztosan neki sem könnyű, mivel bejött a “félelmek” korszaka. Ma éppen a kocsiban osztottam-szoroztam, míg egy teherautó után battyogtam 5-tel, hogy pl. ezen a hétvégén péntek estétől-hétfő reggelig nagyjából 13 órát aludtam. Nem sok-nem sok…. A pandamaci szem-effekt állandósulni látszik, még a Piszke által javasolt pandamacikarika eltűntető is tehetetlen.

DE! Most, hogy itt az advent, csak-csak sikerül lassítani és a sok levélírás (a Mikulásnak persze), tervezés, kalkuláció között egyre gyakoribbá válnak a sütögetések. Is. Mert mást is tervezek, remélem, jut majd arra is szabad vegyérték:-))) Belegondolni, hogy tavaly még képeslapokat is sk gyártottam… Most örülök, ha odajutok, hogy egy zabkekszet összedobjak. Ez most különösen jó lett, mert kaptam apró szemű zabpelyhet ill. dióval még nem kevertem, de nagyon klassz karácsonyi hangulatú keksz lett belőle.

Hozzávalók:
Hozzávalók:
30 dkg zabpehely
10 dkg darált dió
20 dkg olvasztott vaj
3 ek méz
12 dkg aszalt szilva
1 narancs reszelt héja
1 citrom reszelt héja
bő fél tk sütőpor
2 tojás
fahéj, gyömbér és szerecsendió ízlés szerint

A diót és a zabpelyhet száraz serpenyőben megillatosítom, hozzáadom a vajat is. Hozzákeverem a többi hozzávalót is. A sütőt 180 fokra előmelegítem, majd kis gombócokat tépek a masszából vizes kézzel, ellapítom és sütőpapírral bélelt tepsire teszem. 15 perc alatt aranysárgára sütöm őket.

Kicsit mások, de zabpelyhesek:
Aszalt barackos zabpelyhes keksz
Zabpelyhes vörösáfonyás süti
Aszalt szilvás 1.

Ha azt mondom, (kis)gyerekek és halfogyasztás, leginkább a halrudacskák jutnak mindenkinek az eszébe. Pöttyöm nem tolakszik a halakért, rudacskában bizti szívesen fogyasztaná, de azt meg nem veszek én a szívtelen anya. Pedig halat enni jó! Kicsit átdizájnolva pedig a kölykök is szeretni fogják!

Hozzávalók:
1 cs. fagyasztott tengeri halfilé
pár ek liszt
2 tojás
pici citromlé
só
frissen őrölt bors
szárított bazsalikom és kakukkfű
10 dkg füstölt sajt

A halat felolvasztjuk, majd a kezünkkel szétrancsírozzuk A tojásokat felverem és pici citromlével a halhoz keverem, fűszerekkel ízesítem és liszttel masszává állítom össze. Kivajazott muffinformákba töltöm, majd sajtot reszelek a tetejére és 180 fokon megsütöm. Tovább turbózható túróval, aszalt paradicsommal, mozzarellával stb…