Ízbolygó

A sajt kísérőjének általában szőlőt, diót, mandulát választanak, no meg almát. Azonban remekül harmonizál egy nem túl édes birsalmasajttal is. Most birset még csak elvétve találunk, szilva viszont tömkelegével kapható a piacokon és a zöldségesnél. Finom belőle a chutney is, most azonban valami szilárd harapnivalót képzeltem az aromás kemény sajtjaink mellé. Így jött ennek a zselének az ötlete. A múlt heti kalóriabomba mellett ez igazán laza fogás, főleg ha nem kétpofára tömjük mellé a bagettet. (Pedig azzal igen jó!) Az időtényező sem lehet akadály, gyorsan megvan, igaz mosogatni is kell utána.

Hozzávalók (1 szufléspohárnyi):
50 dkg szilva
fél dl víz
1 ek méz
2 ek meggyes balzsamecet (jó a fügés, vagy a narancsos, vagy a málnás is)
2 lap zselatin

A szilvákat megmosom, kimagozom és félbevágom. Előveszem a vaslábasom, vagy egy vastag fenekű fazekat, hogy ne égjen oda egykönnyen, majd beleöntöm a szilvát, rá a vizet és lefedve párolom addig, míg a szilva meg nem puhul. Akkor leturmixolom és egy szitán átszűröm. A kész masszát visszaöntöm a lábasba, hozzáadom a mézet, a balzsamecetet és felforralom. Ha felforrt feloldom benne a zselatinlapokat és vízzel kiöblített kis pohárba adagolom. Ha kihűlt, mehet a hűtőbe. Tálalás előtt meleg vizet engedek a pohár aljára és kiöntöm belőle a zselét. Érett, kemény sajtokkal, friss, ropogós bagettel mennyei!

Az ötletet egy fotó adta a GoodFoodból.

Szombaton esküvőn és lakodalmon jártunk. Több szempontból is emlékezetes nap volt! Egyrészt még soha nem voltam olyan lakodalomban, ahol DJ nyomja a zenét és nem kicsit jó volt. Másodsorban az ifjú pár egy sétahajókázást is beépített a programba, amire egyébként magunktól (mert mindig van fontosabb dolog) nem kerítettünk volna sort. Harmadrészben érdekes, jófej embereket ismertünk meg és HATALMASAT buliztunk a Gellért szállóban. Utolsó vendégként hagytuk el a helyszínt:-))) Szóval jó volt, na. Kaja fronton komoly meglepetést okozott a Gellért! Nem állítom, hogy az eddigi legjobb svédasztalos kaját ettem, de biztosan dobogó volt. És volt 1-2 meglepően szuper fogás. Pl. ennek a levesnek az ötlete is onnan származik. Ők még turbózták csirkehússal, én nem éltem ezzel. Viszont nem túl fotogén a benne úszkáló spenót, úgyhogy legközelebb azt még aprítom egy kicsit és csak úgy teszem a levesbe…

Hozzávalók:
50 dkg zöldborsó (fagyott)
1 nagy fej hagyma
2 szem burgonya
nagyjából 2 l zöldségalaplé
15 dkg fagyasztott leveles spenót
2 dl tejföl
fél ek étkezési keményítő
só
frissen őrölt bors
kevés citromlé

A hagymát apróra vágom és vajon megpárolom. A burgonyát felkockázom (pucolás után). Amikor már üveges a hagyma, hozzáadom a burgonyát, kicsit átforgatom, majd felöntöm a zöldségalaplével. Beleöntöm a borsót, sózom, borsozom és puhára főzöm a zöldségeket. Összeturmixolom és besűrítem az tejföllel összekevert étkezési keményítővel. Hozzáadom a spenótot is és amikor kész a leves, kevés citromlével savanyítok rajta.

Hááát, ez csak úgy jött:-)) Volt sok szilva, aztán lett belőle torta, meg ez-az. És tudtátok, hogy A szilva a rózsafélék családjába tartozik. Az egyik legigénytelenebb és leggyakoribb gyümölcsünk. Vidékünkön a legnagyobb mennyiségben a szilvát termelik a gyümölcsök és a szőlőt. Sokféleképpen felhasználjuk és fogyasztjuk. Kitűnő lekvár készül belőle a téli hónapokra, de befőttet is készíthetünk belőle, vagy chutneyt, vagy megehetjük magában. A friss szilva rendkívül gazdag káliumban, tíz dkg aszalt szilvában 757 mg kálium található. Vitaminokból mennyiségre nincs benne sok, de egymást segítik a felszívódásban.

A szilva és az aszalt szilva az egyik legjobb vértisztító hatású gyümölcsünk. A szilva frissen is serkenti az emésztést, az aszalt szilvában ugyanazt az értéket megtaláljuk, de sűrítve. A kálium szabályozza, normalizálja a szív ritmusát és segít a test salakanyagainak kiürítésében. Különösen ott van nagy szükség rá, ahol nem fogyasztanak elegendő zöldséget és gyümölcsöt, hogy folyamatosan tisztítsák a vért. Az aszalt szilvát megfőzzük vagy éjszakára leáztatjuk és a levét megisszuk. A leáztatott szilvalé az egyik leggazdagabb forrása a vasnak, kalciumnak, magnéziumnak és foszfornak. A friss szilvát nyersen vagy gyümölcssalátába, gyümölcstálakba is fogyaszthatjuk. Az aszalt szilvában is megvan ami a friss szilvában, de töményebb mennyiségben.

Hozzávalók:

Tészta
20 dkg liszt
3 ek cukor
1 cs vaníliás cukor
1 mokkáskanál sütőpor
csipet só
12,5 dkg hideg vaj
Teteje
60 dkg szilva
10 dkg őrölt mandula
2 ek cukor
fél tk fahéj

A tészta hozzáavalóit gyorsan összegyúrjuk, majd fóliába csomagoljuk és 1 órára a hűtőbe, avagy a folyamat meggyorsítása érdekében rövid időre a fagyasztóba.
Ha megvan a tészta a sütőpapírral bélelt kapcsos formába dögönyözöm és villával megszúrkálom. A szilvát megmosom, kimagozom és elfelezem. A formába szórom a mandulát, ráfektetem a szilvákat és megszórom fahéjjal és 2 ek cukorral. 180 fokon 35 percg sütöm.

Forrás: Lecker 2008/10 és a regi.terasz.hu.

A család kezdi felvenni a ritmust indiai fronton! Apukám és a gyermekem apja is lelkesen falatozott az eddig lefikázott sárga kajából. A jég megtörni látszik… Lehet, hogy a jövő év az indiai (megkockáztatom keleti konyhák) behatóbb tanulmányozását eredményezi?!

Hozzávalók:
30 dkg csiperke gomba
40 dkg pulykamellfilé
só
frissen őrölt bors
1 közepes hagyma
1 púpos ek liszt
2 ek madras curry
0,5 l kókusztej (nem édesített!)
15 dkg zöldborsó
3 ág koriander
20 dkg basmati rizs
kevés mungóbabcsíra

A húst falatnyi darabokra kockázom, a gombákat negyedelem, a hagymát felaprítom. A húst 1 ek olivaolajon miután körbepirítom, majd sóval, frissen őrölt borssal ízesítem és a serpenyőből kiveszem. A rizst lobogó, sós vízbe öntöm és 12 percig főzöm, majd hagyom dagadni. A serpenyőben maradt hússzaftra újabb eknyi olajat löttyintek, majd a hagymát ezen megpárolom, amikor már majdnem kész, rádobom a gombát és együtt párolom őket, amíg a gomba össze nem esik. A lisztet és a curryt rászórom és kevergetés közben picit megpirítom. Ráöntöm a kókusztejet és ezzel beforralom. Közben a zöldborsót is hozzáadom, ill. a húskockákat is. A koriandert felaprítom és a curryhez adom.

Forrás: Lecker 2008/10

A múlt héten még a hőség miatt sóhajtoztunk, de azt még mindig százszor jobban viselem, mint ezt a ragacsos, nedves időt. Tisztára, mint Londonban… Oda akarok kilyukadni, hogy beköszöntött az ősz és rögtön ide is mutatta a legrusnyább arcát. Szerintem az őszben a vénasszonyok nyara a legjobb ill. az, hogy sok születésnap van, mert a régi családomban alapvetően Mérleg uralom van, egyedül Anyu Ikrek. És az is jó, hogy nyakunkon a szüret, bár az is sokkal klasszabb fíling, ha jó idő van és az ember lánya nem forralt bort kell, hogy igyon munkavégzés közben. Mert mire van a tél…ugye. Meg balesetveszélyes is.

Utoljára talán 4 évesen volt gumicsizmám (=timma), de esküszöm elirigyeltem Pöttytől (neki egy vagány csíkos van) és beújítottam egy rózsaszín burberry mintásat, ami igen komoly darab! Vezetni nehézkes benne. Igazából gyalogolni is, de remekül tudok beleugrani a hatalmas vízfolyásokba az utak szélén. Persze együtt Pöttyel (“Ana! Te is! Eddütt!”) Még egy esőkabátot kell lőnöm, aztán le is mentem gyerekbe.

Mindennek csupán annyi köze van a sütihez, hogy az is igazi őszi süti. Van benne körte, mandula, baracklekvár és tésztakönnyítőnek egy kis túró is.

Hozzávalók:
10 dkg cukor
15 dkg vaj
3 tojás
20 dkg túró
20 dkg őrölt mandula
10 dkg liszt
3 tk sütőpor
egy kis Amaretto
fél dl citromlé
3 körte
10 dkg egész mandula (héjas)
4-5 ek mandula lapocska
néhány ek baracklekvár (nálam mandulastiftes-sherrys)

A csatos tortaforma aljára sütőpapírt terítek. A cukrot a vajjal habosra keverem, majd a tojásokat egyenként hozzáadom. Jöhet a túró is. A lisztet, őrölt mandulát, sütőport elegyítem és a túrós-tojásos masszához keverem. A végén beleöntöm a likőrt és a citromlét.
A tésztát a formába simítom és a kimagozott, vékonyra szelt körtékkel kirakom. Megszórom az egész mandulával és enyhén bele is nyomkodom. Megszórom a mandulalapocskákkal és 180 fokon 45 percig sütöm. Ha kihűlt megkenem a lekvárral és már ehető is!