Ízbolygó

A leves ötletét Gourmandula művésznő szilvalevese adta, amit a GasztroBloggerPiknikre hozott. Nekem is nagyon ízlett, de a magammal vitt aprónép úgy rácuppant, hogy alig bírtam lefeszegetni a pohárról. Így mindenképpen meg kellett valósítanom. Van benne alkohol bőven, de ez a főzés során kiforr és csak az értékes extraktok maradnak benne. (Az extrakt az elpárologtatás után a mustból vagy borból visszamaradó szárazanyag mennyisége.) Ízesítés szempontjából a narancsot mindenképpen érdemesnek találtam arra, hogy a szilvával házasítsam, meg így legalább került bele C vitamin is:-)))
Egyébként nagy gyümölcsleves és gyümölcssaláta ellenesként el kell, hogy mondjam, ez a levest tényleg állati jó. A tegnapi hőségben ebédre pl. csak ezt nyomtuk jéghidegen.

Hozzávalók:
1 kg szilva
5 dl víz
4 dl vörösbor
1 rúd fahéj
3 ek barna cukor
őrölt szegfűszeg
őrölt fahéj
fehérbors
csipet só
2 ek konyak
kevés fehérbors
1/2 citrom leve + héja
2 narancs leve
2 ek narancsbalzsam
2,5 dl tejszín
2 dl tejföl

A szilvákat megmosom, kimagozom. 3 ek cukrot karamellizálok, majd nyakon öntöm fél dl vízzel. Beleöntöm a szilvákat és addig forgatom, keverem, míg a gyümölcsöket mindenhol bevonja a karamell, ill. elkezd nedvességet veszíteni. Felöntöm a maradék 4,5 dl vízzel és a 4 dl borral. Fűszerezek: Csipet só, fehérbors, egész fahéj, citromhéj ill. lé, szegfűszeg, konyak bele, majd felforralom és zubogtatom 3 percig. Visszaveszek takarékra és addig főzöm, míg a szilva meg nem puhul. Kiemelem az egész fahéjat és botmixerrel leturmixolom. Beleöntöm a tejszínt és még egyszer forráspontig melegítem, ekkor már sűrűsödik a leves és éppen ez a cél! A tejfölt kikeverem egy tálkában, majd merőkanalanként higítom a forró levessel. A végén egyneműsítem az egészet. Kóstololás, ha kell még fahéj hozzáadása és a narancslé, narancsos balzsamecet belekeverése. A leves elkészült. Hideg vizes fürdőben kihűtöm, majd irány a hűtőszekrény. Tálalni hidegen kell, akkor érvényesülnek leginkább az aromák. Ha áll egy napig, az csak használ! Feltéve, ha kibírjuk, hogy gyermekünk folyton a hűtő ajtaját veri, hogy “kéjek leveszt”!

Praktikus, gyors és finom. A tésztája igen különleges, mégis pofonegyszerű elkészíteni. Amolyan “egyedényes” fajta. Az elejétől a végéig elkészíthető egy edényben. A kókusz és meggy az enyhén tejszínes-tejfölös ízzel remekül összesimul, úgyhogy “csütifaló” gyermekemnek ez rém nagyon bejött. Nyelte, mint kacsa a nokedlit.:-)
Örök bánatom, hogy crème fraîche-t nem lehet minden boltban kapni, talán megoldódni látszik. Legalábbis a legutóbbi házi készítésem elég jó eredményt adott, úgyhogy gyakrabban ehetjük akár ezt a sütit is. De ez már egy másik történet.

Hozzávalók:
1 cs fagyasztott, magozott meggy
3*15 dkg (3 kis doboz) crème fraîche
15 dkg puha vaj
12 dkg + 2 ek cukor
3 tojás
16 dkg liszt
fél tk sütőpor
20 dkg kókuszreszelék

Egy 26 cm-es kapcsos sütőformát kivajazok és liszttel megszórom. A vajat a cukorral és egy csipet sóval habosra keverem, majd egyesével hozzákeverem a tojásokat és egy doboz crème fraîche-t is. A sütőporral lekverem a lisztet és a masszához adom, majd a tésztát a formába terítem. A meggyeket kókuszreszelékbe forgatom (4-5 eknyiba) és a tészta tetején elosztom. 200 fokon 30 percig sütöm. A maradék 2 doboz crème fraîche-t 2 ek cukorral és a maradék kókuszreszelékkel elkeverem és a torta tetejére simítom. 20-30 percig továbbsütöm, míg a kókuszos kalap is aranyszínűvé válik.

Lecker 2008/09

Lassan egy éve blogolok, felkerült már egy rakat recept és most, hogy tüzetesebben megnéztem, sehol egy cannelloni, pedig nagyon szeretjük! Igaz ettől a fajtától egy vérbeli talján lehet, hogy hátast dobna, de igazán össze kellett, hogy szedjem magam a készleteimet elnézve (vásárolni sem voltam napok óta), hogy a dolgozó népeknek gazdag ebéddel szolgáljak. Lett gazdag ebéd, elégedett cuppogás és a fizikai munka után tele pocakkal az a finom, bágyadt érzés…ahogy az izmok elernyednek, a vér a pocakba rohan, segíteni az emésztést és az embernek egy ilyen szép napsütéses napon, amikor a madarak kint csiripelnek sok mindenhez van kedve, de ahhoz, hogy visszamenjen gályázni, nem sok… Ehhez egy jó erős kávé és vasakarat kell kérem szépen! No és a kávé mellé egy édes-finom-ropogtatnivaló cantuccini.

És van egy picike okosság is róla:
Nevét valószinüleg a piemonti Canelli városról kapta, de Canelli a neve egy aromás muskotályos pezsgőnek is, ami e tájékról származik.

Hozzávalók:
1 doboz cannelloni
50 dkg marha darált hús
2×40 dkg Mutti polpa darabolt paradicsom
3-4 ek paradicsomsűrítmény
4 dl vörösbor
2×2 fej hagyma
3 salátacukkini
fél kg spenót
2×2 gerezd fokhagyma
1 dl tejszín
1 csokor bazsalikom
1 ág rozmaring
3-4 ágacska majoranna
pecorino romano
parmezán
só
frissen őrölt bors

A spenóttal kezdem. Felteszek egy fazék vizet forrni. Alaposan megmosom a leveleit, majd a lecsípedem a szárvégeket. Mire ezzel megvagyok, nagyjából a víz is felforr. Dobok a vízbe két tk sót, majd beleöntöm a spenótot és rottyantok egyet rajta. Leszűröm, ha kicsit hűlt, feldarabolom.

A hagymát megpucolom, apróra vágom, majd kevés olajon megpárolom. Rádobom a darált húst és fehéredésig pirítom, közben egy villával folyamatosan nyomkodom, keverem, hogy morzsás állagú legyen. Sóval, frissen őrölt borssal megszórom. Hozzáadom a spenótot, az egyik Mutti polpát, a tejszínt és a fokhagymát is belereszelem. Lefedve párolom egy kicsit, majd a fedőt leveszem és kicsit hagyom sűrűsödni.

A másik két fej hagymát is megpucolom és apróra vágom. Egy másik serpenyőbe olajat öntök, bele a hagyma, üvegesre párolom. Közben a cukkiniket a nagylyukú sajtreszelőn lereszelem és a hagymához adom. Kevés sóval megszórom, hogy előbb leadja a levét. Ráöntöm a bort, hagyom kicsit rotyogni, majd a másik aprított paradicsomot, belekanalzom a sűrítményt, sóval, borssal fűszerezem és 2 gerezd fokhagymát is belereszelek. Addig forralom, míg kicsit sűrűbb lesz, de ne forrja el az összes levét! A zöldfűszereket aprítva csak a végén adom hozzá.

Egy tűzálló tálat kivajazok és a cukkini-paradicsomos massza felét az edény aljába simítom. A cannellonikat egy kiskanál segtségével megtöltöm. Ha szaftos a húsos massza, annál könnyebb tölteni! A töltött cannellonikat az edénybe fektetem egymás mellé. A maradék cukkinis masszát a tetejáre simítom, majd ráreszelem a pecorinot és a parmezánt. 180 fokon addig sütöm, míg a teteje piros nem lesz és a paradicsomos massza rajta be nem sűrűsödik. Friss zöldalátával fogyasztom. Nálunk 5 éhes felnőtt és egy 2,5 éves befalta az egészet:-)
(Figyelem! A paradicsomos massza, ahogy sűrűsödik, úgy elveszíti savasságát és megédesedik! Mint az élet…hogy ezzel a profán hasonlattal éljek.)

Nos, hétvége nem telik el nálunk leves nélkül. Anyukámék voltak itt ezen a hétvégén és amikor reggel a hites uramnak vázoltam, milyen leves-merényletet tervezek elkövetni, ő csak a fejét csóválta, mondván Anyuciék ezt nem fogják bevenni(megenni). A dolog előéletéhez hozzátartozik, hogy volt már pár étel, amit a “csukjukbeaszemünketosztcsendbenfalatozzunk” arckifejezéssel, csendesen, épp csak a tányért kocogtatva kanalazták be. Határozottan emlékszem pl. az avokádókrémleves esetére nálunk, amikor a “Hogy ízlett?:” kérdésre csak a hümmögő-kórust hallottam. (mert ugye a világért sem bántanának meg:-) Bár utána mondták, jobb lett volna, ha aznap átengedem a fakanalat a férfinépnek, akik halászlét terveztek. Ellenben a tajint (áááá, még ezt sem posztoltam!), amit szintén freestylecooking alapon készítettem (eszinemeszi-nemkapmást) úgy puszilták befelé, hogy öröm volt nézni. Szóval alapvetően nyitottak, de azért néha falba ütközöm. Nem volt ez így ezzel a levessel! Pedig az édesköményt félve pottyantottam bele:-))) De átment, így posztolom!

Hozzávalók:
5 salátacukkini
egy kicsi vagy fél nagy édeskömény
1 nagyobb burgonya
1 fej hagyma
2 l (szárnyas) alaplé
só
frissen őrölt bors
fél citrom leve
nagy csokor bazsalikom
szarvasgombás balzsamecet (jófajta, sűrű)
szarvasgombás olivaolaj

A hagymát megpucolom, felaprítom és kevés olajon üvegesre párolom. Míg ez párolódik, megpucolom a burgonyát, felkockázom, majd a cukkiniket is kockákra vágom. Amikor a hagyma üveges, mehet bele a burgonya, egy perc múlva a cukkiniés az édeskömény ill. a végén felöntöm a levessel. Felforralom, majd takarékra véve a lángot puháa főzöm a zöldségeket. Amikor megpuhultak, a bazsalikomot felaprítom és a leveshez adom, majd botmixerrel pürésítem a levest. Sóval, frissen őrölt borssal ízesítem. Belekeverem a szarvasgombás balzsamecetet és fél citrom levét is.
Tálaláskor a balzsamecettel és az olajjal kicsit meglocsoltam.

Az őszibarack-szilva kombó lekvárként is megfogott, aztán dióval kombinálva rétesbe tekerve is igen ízletes eredményt adott. Most ezt a gyümölcs+csonthéjas-vonalat fűztem tovább és a két gyümölcsből fagyit készítettem, de a végén amarettit szórtam bele. Az amaretti kellemes mandulás íze jól kiegészíti az érett gyümölcsök zamatát.

Hozzávalók:
2 merőkanálnyi szilva turmix
1,2 l őszibarack turmix
1 tk őrölt fahéj
3 ek méz
2 ek balzsamecet
14 amaretti

A leturmixolt gyümölcsöket összeöntöm, majd hozzáadom a mézet, a fahéjat és a balzsemecetet és összeturmixolom még egyszer. A fagyigépbe öntöm és megvárom, míg elkészíti. Ha kész, az amarettiket kézzel összetöröm és beleszórom. A fagyit dobozokba adagolom és lefagyasztom. Fogyasztás előtt 10 perccel érdemes elővenni.