Korábban egyszer már teret biztosítottam, hogy életem párja is megcsillogtassa főzni tudását a blog keretein belül (is). És most itt a második alkalom. Persze, gyakrabban beengedem a konyhába, de alapvetően az ő terepe a bogrács, tárcsa, grill és a paprikás ételek frontján is teljes egészében kiélheti magát, mert olyanokat (bevallom) nem nagyon készítek. Íme a remekbeszabott kakaspörköltje, általa elbeszélve:
Jó, jó, furcsa a cím, de sok vita volt hétvégén a családban arról, hogy mit is főztem valójában. Mert egyrészről hosszabb leve volt ennek a pörköltnek, mint szokás, másrészről viszont gulyásnak sem hívnám, mert semmilyen zöldség nem került bele. Szóval maradt a “kakaspörkölt hosszú lével”.
De mielőtt a részletekbe belemennék, szeretném jelezni, hogy nem olyan egyszerű a fővárosban kakast szerezni, nekem legalábbis vagy három napomba került, mire végre a budai csarnokban találtam olyan termelőt, akinek van kakasa. De ő csak kétnaponta jár árulni (én természetesen nem a nyerő napon voltam), ezért a szomszéd kistermelő segített és felhívta nekem M-et (nem a jamesbondosat), aki közölte, hogy másnap fél hétre a rendelésem szállítva lesz. Hibáztam és másnap csak nyolcra értem az átadás színhelyére. Mivel M-mel még életemben nem találkoztam és nem beszéltünk meg titkos jelszót, hogy egymásra ismerjünk, ezért egy fiatalemberhez mentem oda, hogy jöttem a két kakasért. Mire ő mosolygós arckifejezéssel közölte, hogy ilyen későn én már ne is számítsak kakasra. De azért megkérdezi a kolléganőjét. Mire M rám nézett, és megkérdezte, én vagyok-e az a nyakkendős pacák, aki tegnap rendelte meg azt a két madarat. Még szerencse, hogy aznap is volt rajtam nyakkendő, így tudtam magam igazolni… Egyszóval macerás ez a kakas beszerzés, de legalább megszereztem M telefonszámát, így legközelebb (remélhetőleg) már egyszerűbb lesz.
Mielőtt visszatérnék a pörkölt elkészítéséhez még egy jó tanács. Senki se ijedjen meg a mennyiségtől! Kakas 3 kilónál kezdődik és onnan megy a súlya felfelé. De nem kell félni, nem fog sok megmaradni, ha négy főre készítjük el az egy kakasból a pörköltünket. És végre vissza az ételhez.
Ezt a hosszúleves pörköltet kétféleképpen lehet elkészíteni, attól függően, hogy kadarkát, vagy kékfrankost akarunk hozzá inni. Ha Kadarkát (én családi szálak miatt Heimannt) akarunk hozzá inni, akkor sűrűbb levűt, ha kékfrankost, akkor hígabbat készítünk.
Mivel én még az elején nem döntöttem el, ezért biztonságból mindkettőt kibontottam, abból nagy baj nem lehet…
Ha valaki nem akar vacakolni az elején, az zsírt használjon a hagyma megfonnyasztásához. (Olajról szó sem lehet, a kakas amúgy is szereti a zsírt (komolyan!), különben is aki ilyen ételt akar enni, az máskor akarjon full egészségesen táplálkozni. A vacakolósoknak azt javaslom, hogy a kakas zsíros bőrős részét (far közelében) szedjék le, kockázzák fel, tegyék lábosba (vaslábos előnyben, én nagy szerelmese vagyok ennek az edényfajtának) és süssék ki a zsírját. Ha ez elkészült, akkor jöhet a hagyma. Szerintem a hagymával nagyon nem lehet a pörkölt-családfához tartozó ételeket elrontani, így az mehet bele jócskán. Ha megvagyunk a fonnyasztással, akkor jöhet a paprika, aztán vagy egy liter víz. Ebben a vízben főzzük lobogó lángon a paprikás hagymát, hogy teljesen szétfőjön. Ezután, ha már jól szétfőtt a hagyma, plusz csomó víz elpárolgott, akkor az egész híg masszát leturmixolom. Ez azért jó, mert a szaftunk szép sűrű és egyenletes lesz. Ezek után jöhet a feldarabolt kakas. Megrottyantom az átturmixolt szafttal, majd felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje a húst. Belerakok egy paradicsomot, egy paprikát, két-három gerezd kinyomott fokhagymát, befűszerezem (bors, paprika, semmi más) és békén hagyom. A kakas kora, a tűz nagysága sok mindent befolyásol, de szerintem ettől az ételtől nem szabad sajnálni az időt… Csak szép nyugodtan! Különben is a fennmaradó időben még sokat fogunk szívni. De mielőtt elkezdenénk a feleség által elkészített csipetketésztát kicsipkedni, megkóstoljuk a borainkat, hogy eldönthessük, végül melyik borhoz is fogjuk majd az ételt elkészíteni.
A döntést nem kell elkapkodni, a csipetke-csipkedés végéig ráérünk. A csipetke ne legyen nagyobb, mint egy most kivont egyforintos érme fele. És bizony az nem nagy méret, szóval gyorsan járhat a kezünk…
2-4 óra elteltével (ez tényleg a kakas korától és a tűz hevességétől függ) el is készült a kakaspörköltünk. Ha hígabb (vagy nevezzük könnyebb) lével szeretnénk, akkor az elkészülte előtt negyed órával tesszük bele a krumplit és főzzük az egészet addig, amíg a krumpli megpuhul. Ha sűrűbb, inkább pörkölt-szerű lét szeretnénk, akkor kivesszük a megfőtt kakast és forraljuk a levet, hogy forrjon el belőle még egy kis víz, aztán amikor már majdnem a megfelelő sűrűséghez érünk, akkor tesszük bele a krumplit. Tálaláskor természetesen a kakas visszakerül az edénybe.
A hosszúlevű kakaspörköltet mély tányérból esszük, sok csipetkével és kanál, villa, kés egyidejű felhasználásával. Igaz a technikásabb versenyzőknek, ha jó puha a hús, akkor elég a kanál is.
