Ízbolygó

A múlt héten Dolce Vita ajánlotta a tisztelt olvasók és bloggertársak figyelmébe az olasz heteket többek között az Auchanban is. Nem vagyok nagy rajongója a hiprmarketeknek, különösen ennek, azonban itt van helyben egy, úgyhogy a heti nagybevásárlásokat náluk intézem. Tudjuk, a kényelem és az időszűke komoly kényszerítő tényező… Az olasz akció résztvevői közül pár hazajött velünk, hogy aztán a szombati ebéd főszereplői legyenek. A fresca pappardelle, a paradicsommal és mozzarellával töltött tortellini és a parajos gnocchi. Csupán 3 féle szószt gyártottam hozzájuk, meg reszeltem egy kis parmezánt.

Bazsalikomos, paradicsom-szósz

Hozzávalók:
1 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
2 doboz paradicsom konzerv (polpa)
friss bazsalikom
3 dl vörösbor
só
frissen őrölt bors
olivaolaj

Olivaolajon a felkockázott hagymát üvegesre párolom, majd ráöntöm a konzerv paraicsomot, ráreszelem a fokhagymákat, sózom, borsozom és összeforralom, majd hozzáadom a bort és addig forralom, míg egészen besűrűsödik. A bazsalikom leveleit felaprítom és a paradicsomos szószhoz adom.

Tejszínes, zöldborsós, csirkés szósz

Hozzávalók:
10 dkg bacon
1 db. csirkemellfilé
1 fej hagyma
3 csésze fagyasztott zöldborsó
5 dl tejszín
1 citrom leve
só
frissen őrölt bors

kakukkfű

Serpenyőben a csíkokra szelt baconből kinyerem a zsírt (üveges lesz), rádobom a felkockázott hagymát, amit megpárolok. Ezt követően jönnek a csirkemellkockák, amiket sózok, borsozok ill. amikor már fehérek, szórok rá kakukkfüvet is. Ráöntöm a tejszínt és a citrom levét, hozzáadom a zöldborsót és addig párolom, amíg a nedvesség nagy része el nem távozik és a szósz be nem sűrűsödik.

Füstölt sajtos-parmezán szósz

Hozzávalók:
20 dkg félkemény füstölt sajt (ne túl aromás!)
15 dkg parmezán
tejszín
2 ek. vaj

Serpenyőben felolvasztom a vajat, hozzáadom a tejszínt, majd beleszórom a reszelt sajtokat, felolvasztom őket ill. a végén megszórom frissen őrölt borssal. Remekül passzolt a parajos gnocchihoz.

PS: a tészták nem extra minőségűek, ám a szárított társaiknál finomabbak, úgyhogy elmondható, ár-érték viszonylatban jók.

Sok esetben a maradék nálunk -sajnos- a kukában landol kb. 1 hetes (hűtőben eltöltött) várakozás után. Ez több okra vezethető vissza. Gyakorló háziasszonyok tudják, egyrészt nehéz belőni úgy a mennyiséget, hogy mindenki jól lakjon és ne is maradjon… Másrészt a maradékot egy alkalommal még jó enni, de kétszer már nem. A friss kaját viszont sokkal jobb enni, így a meccs mindig a “friss” javára dől el.
Anyukám ma büszke lenne rám, a maradékot haszosítva újat alkottam.

Hozzávalók:
1 doboz fagyasztott leveles spenót
2 gerezd fokhagyma
1 nagyobb padlizsán
1 adag pizzatészta
2 szem paradicsom
bazsalikom
só
firssen őrölt bors
1 fej hagyma
10 dkg szárított sonka
5 dkg pulykasonka
3 dl tejszín
2 tojás
apróra vágott kecskesajt

A fagyasztott spenótot felengedem, majd a hagymát olivaolajon üvegesre pirítom, majd rádobom a spenótot és reszelek hozzá fokhagymát. A hűtöben lapuló, (korábban: felkarikázom, kevés olivaolajjal megkenem a két oldalát, majd forró serpenyőben megsütöm) padlizsán karikákat felkockázom, a paradicsomot és a sonkákat szintén. A spenóthoz adom a padlizsán, sonka, paradicsom elegyét és átpárolom, majd felhúzom a tejszínnel, fűszerezem (só, bors, bazsalikom) és kicsit besűrítem. A tűzről lehúzom, hozzákeverem a kecskesajtot ill. a felvert tojásokat. Egy sütőtálat kivajazok és a vékonyra nyújtott pizzatésztát úgy teszem bele, hogy túllógjon a tál peremén. Beleöntöm a tölteléket, majd ráhajtogatom a tésztát. Kevés tojássárgájával megkenem és 180 fokon 40 perc alatt megsütöm.

És most a “francia pizza” után egy olasz.
Kötődésünk az olasz konyhához igen erős, ennek vannak vérszerinti okai, amiről már korábban vallottam, illetve nem is ismerek oyan embert, aki ne kedvelné az effajta ételeket. Egy olasz kedvence biztosan mindenkinek van! Másnem az édességeik, a fagyijuk:-)

fotó: Corbis

A nászutunkon is Toszkána volt a végcél, ahol 10 napig gyakorlatilag ettünk, ittunk és poros, elhagyatott, huszadrangú utakon autóztunk falutól-városig, ahol ismét evés-ivás, majd autózás várostól falvakig. Szerintem, nincs ember, akit a konyhájukon kívül nem fogna meg a táj szépsége. Ahogy a régi és az új összesimul, egymásba mosódik. A 21. század emberei élnek (számomra) irígylésre méltó életet a 12. századi (sokszor még korábbi) épületekben. Megállapítást nyert, hogy proseccón, olivabogyón, prosciuttón illetve balzsamecetbe és olivaolajba mártogatott kenyéren sokáig el tudnánk lenni. És persze az is, hogy visszatérünk…
A pizza kint is és itthon is a “gyorsan kapjunk be valamit” kategória egyik győztese.

Pizzatészta
40 dkg liszt (én keverni szoktam a sima búzalisztet teljes kiőrlésűvel)
4 ek. olivaolaj
2 dkg élsztő
só
oregánó
langyos víz

Az élesztőt kevés meleg cukros vízben felfuttatom, majd a liszttel, olajjal, sóval és az oregánóval a robotgép dagasztófejével kelesztőtálamban összeállítom és lefedem. A sütőt 30 fokra melegítem és félig nyitott ajtónál a duplájára kelesztem. Ezt követően lisztezett deszkán átdolgozom, majd öklömnyi darabokat vágok belőle és kerekre, vagy szögletesre formázom. A lényeg, ne legyen vastag a tészta! Sütőpapírral bélelt sütőlapokra teszem és még egy picit pihentetem.

A kelesztés alatt összeállítom a kencéket. Nálunk van fehér és piros kence. (A fehér EJ mamájától származik.)
Fehér kence
Tejföl, snidling, olivaolaj, frissen őrölt bors, pici só (óvatosan vele, ha bacon is kerül rá!)
Piros kence
1 doboz konzervparadicsom, belereszelek 3-4 gerezd fokhagymát, szórok bele bazsalikomot, frissen őrölt borsot és teszek hozzá 2-3 ek. olivaolajat
Ezekkel a kencékkel kenem meg a pizzákat és erre mindenféle finomságokat teszünk, hogy milyet, annak már csak az ember fantáziája szab határt. A fehér kence nagyon finom bacon-nel és sajttal!

A quiche (ejtsd: kis) a francia konyha hagyományos étele, mára azonban már az egész világon népszerűvé vált. Sok helyütt “francia pizzaként” aposztrofálják, azonban csupán annyi a hasonlóság köztük, hogy a tésztára különböző feltéteket tehetünk, azonban már a tészta is teljesen különböző. Egyébként igazán hálás kaja, egyszerűen, gyorsan elkészíthető, rendkívül változatossá tehetjük a különböző toppingokkal. Hazájában, francia honban gyakran főételként salátával fogyasztják, azonban előételnek (hidegen és melegen is) jól beválik illetve köretként is bátran bevethetjük.
Jelen quiche-t nevezhetném a “lusta asszony quiché”-nek is, mivel a tésztáját -szánom-bánom- de nem én készítettem.

Hozzávalók:
1 csomag leveles tészta (burkolt reklám, de tényleg jó…)
1 fej hagyma
1 egész csirkemell filé
4 szelet sonka
kakukkfű
só
frissen őrölt bors
3 kisebb cukkini
0,5 l tejszín
2 db tojás
10 dkg sajt
2 ek. balzsamecet

Egy serpenyőben kevés olivaolajon üvegesre párolom a hagymát, majd rádobom a felkockázott csirkemellet, kakukkfűvel, sóval, borssal megszórom és a húst fehéredésig párolom. Hozzáadom a felkockézott sonkát, ráreszelem a cukkinit, kicsit párolom, majd hozzáadom a citrom levét és 4 dl tejszínt, fedő nélkül sűrítem, majd hozzáadom a reszelt sajtot és lehúzom a serpenyőt a lángról. A tojást felverem a maradék tejszínnel és a balzsamecettel, majd a langyosra hűlt csirkés-cukkinis keverékhez adom. A tésztát beleszabom egy tűzálló tálba és beleöntöm a keveréket, majd 180 fokon 40 perc alatt aranysárgára sütöm.

Ma este megvettem a TV Paprika Magazin októberi számát, ami tele van quiche receptekkel. Ezek szerint rém aktuális ebédünk volt!:-)))

Egy korábbi bejegyzésemben a konzerv bébiételek elleni kirohanásom kiegészítéseként szeretnék pár szót ejteni a gyermekeknek készült joghurtokról, túrókrémekről is. Hihetetlen, mi mindent tesznek bele az eltarthatóság ill. a megfelelő állag elérése érdekében! Holott igen egyszerű joghurtot készíteni valódi gyümölcsből, valódi jó minőségű joghurtból. Íme most egy újabb ötlet azoknak, akiknek a gyereke szereti a gyümölcsjoghurtot vagy a téli időszakra, amikor kevesebb fajta friss gyümölccsel kell beérnünk. Fagyasztott gyümölcsöket is össze lehet forralni, a végeredmény ugyanolyan, mintha friss alapanyagból készült volna.

Hozzávalók:
házi készítésű szilva/szőlő lekvár (cukor és tartósítószer nélkül)
natúr joghurt

A vaslábasba beledobom a kimagozott szilvákat és szőlőszemeket és egy fél citrom levét, majd először lefedve, majd fedő nélkül főzöm, mígnem úgy bugyog, mint a láva. Ez jelzi, hogy elég sűrű már az anyag. Üvegekbe merem és felhasználásig hűtőben tárolom. A felhasználás jelen esetben azt jelentette, hogy összekevertem 2 teáskanálnyit belőle 2 dl joghurttal. Mazsola a perc törtrésze alatt bepuszilta.

A lekvárjaim egyéb kalandjairól az alábbi postokban olvashatsz:
Nem kell mindig kaviár…
Libamáj, bárány és csokoládé
6 nap 7 éjszaka