Ízbolygó

Kedvenc és legjobb barátnőmet, ha meglátogat minket, szeretem meglepni valami fogára való dologgal. Mivel ő a tudatos étkezés híve(=pl. nem zabálja nyakló nélkül a cukros dolgokat), próbálok nem túl durva nassokat készíteni. Hol sikerül, hol nem. Ez most egy lightos(abb). Eredetileg Lajos Mari receptje, de a mennyiségeket át kellett variálnom, mert így finomabb!

Hozzávalók:
Tészta
25 dkg vaj
500 dkg liszt
5 dkg cukor
1 csipet só
2 tojás

Töltelék
1 kg szilva
15 dkg darált mandula
1 teáskanál fahéj
6 tojás
só
15 dkg cukor
1.5 kg túró
13 dkg olaj
3 tasak vaníliás puding
1 citrom héja és leve

Morzsa
17,5 dkg langyos vaj
25 dkg liszt
10 dkg cukor

A tésztához a hozzávalókat egy keverőtálba öntöm, majd rászelem a hideg vajat is, majd a robotgép dagasztófejével összedolgozom, majd folpackba csomagolom és beteszem 1 órára a hűtőbe. Egy nagy tepsit kikenek vajjal, majd belisztezem. A 6 tojást szétválasztom, a fehérjéket 1 csipet sóval kemény habbá verem, a sárgájukat kikeverem a cukorral. Hozzáadjuk a túrót, az olajat, a citrom levét, reszelt héját, a pudingport, majd a tojáshabot. A darált mandulát összekeverem a fahéjjal. Lisztezett munkalapon a tésztát kinyújtom és a tepsibe teszem, majd jól megszurkálom. Rászórom a fahéjas mandula felét. A szilvákat kimagozom, negyedbe vágom és a felét a tésztára teszem. Erre ráöntöm a túróhabot, majd ismét a fahéjas mandula jön, ill. a maradék fél adag szilva. 180 fokon 45 percig sütöm. Amikor már csak 1 perc van vissza a sütési időből, összeállítom a morzsát: a hozzávalókat összeöntöm és a robotgép keverőfejével pikk-pakk morszásra keverjük (kb. fél perc). A morzsát a süti tetejére szórjuk és tovább sütjük még 40 percig.

Vasárnap, lévén ismét dög meleg volt, nem akartam túl sok időt tölteni konyhai tüsténkedéssel. Az ebédünk így “a magas hőfokon, gyorsan pirítva” jegyében készült, ám wok helyett egy terebélyes, vastagfalú serpenyőt választottam. A végeredmény: picit szaftos pipi nyáriasan friss ízű zöldségekkel és isteni pirított burgonyával.

Hozzávalók:
50 dkg csirkemellfilé
3 csomag újhagyma (12 szál)
4 paprika
5 db paradicsom
8 gerezd fokhagyma
só
frissen őrölt bors
petrezselyemzöld

A serpenyőbe 4 kanál olivaolajat öntök és megpirítom rajta a felkarikázott újhagymát. Ezt követően rádobom a paprikát, majd a felkockázott csirkemellet, majd sózom, borsozom. Végül beledobom a héjától megszabadított paradicsomkockákat is. Lefedem és 5 percig párolom a hozzávalókat, majd leveszem a fedőt, ráreszelem a fokhagymát ill. dobok rá jó sok petrezselyemzöldet. Köretként a korábbiakban már ismertetett pirított krumplit készítettem párhuzamosan a csirkével, mivel ugyanannyi idő kell nekik.

Gyermekünk ezidáig nem kapott konzerv babakaját. Eleve ódzkodom tőlük…. Bizarr színekben pompáznak és állaguk a pépestől a kicsit sűrűbbig terjed. Csak nyelni kell. Rágni nem nagyon… Mivel ezen a héten a helyi zöldséges egy hétre szabadságolta magát, kénytelenek voltunk az egyik bolthálózat újonnan nyitott egységében körülnézni zöldség froton. Lehet, hogy rossz napot fogtunk ki a hét közepén, de a kínálat siralmas volt. A paprikát, paradicsomot, fejes salátát leszámítva nem lehetett venni SEMMIT, amiből főzeléket lehett volna előállítani. (megj. tudodm, tudom, a salátából lehet, de az meg nem itthon termett… Faksznis volnék?!) Ahogy szomorúan tekintgettem jobbra-balra, a saláták között felfedeztem 1 fej oda nem illő kelkáposztát, ami itthon termett és tökéletes állapotban volt! Boldogan hazahurcoltam és lelki szemeim előtt megjelent, hogy mit is kellene főzni belőle: rakott kelt! Idejét nem tudom, mikor készítettem utoljára:-))) Tudom, nem egy szofisztikált kaja, de néha ilyen is kell! A főzési folyamatnál érzékelhető szag, bár igen riasztó, kizárólag a káposzta illóanyag tartalma miatt lép fel. Bálint gazdánál bővebben a növényről ill. annak kedvező élettani hatásairól valamint az Origón

Hozzávalók:
1 fej kelkáposzta (kb. 1 kg)
őrölt kömény
60 dkg darált hús
10 dkg bacon
2 fej hagyma
25 dkg rizs
pirospaprika
só
bors
1 tojás
sok-sok tejföl

A kelkáposzta külső sötétzöld leveleit leszedem és eldobom. A kemény “fejről” a rámisult leveleket lefejtem és forró, sós,őrölt köményes vízben kifőzöm. Közben a rizst pici olajon átpirítom, felengedem vízzel és megfőzöm. Egy serpenyőben a baconből kinyerem a zsírt, majd rádobom a felkockázott hagymát és üvegesre párolom. Ezt követően hozzáadom a darált húst, kifehérítem, sózom, borsozom ill. dobok rá piros paprikát, majd kb 1 dl vizet öntök alá és megpárolom. A darált húst a rizzsel összekeverem. Amikor ez is elkészült, jön a rétegzés. Egy hőálló tálat kivajazok, majd az aljára leterítem a káposzta felét, meglocsolom tejföllel, erre teszem a húsos-rizses keveréket, aztán ismét tejföl locsolás, majd betakarom a maradék kelkáposztával és leöntöm 1 tojás és 3 dl tejföl keverékével. Betolom a sütőbe és 180 fokon 45 perc alatt készre sütöm.

Kenyérimádók vagyunk. S bár a helyi Ludwig és Mentesi ellát minket mindenféle földi jóval, azért néha én is kenyérsütésre vetemedem. Van egy klassz toszkán kenyér receptem, amihez pritaminpaprikás öntet dukál, de ez a legújabb, amire a TV Paprika kiadványában bukkantam, mindent visz. Már a neve is sokat ígérő:

A BŐSÉG KENYERE (sonkás-sajtos kenyértekercs).

És igazuk lett, valóban az. Nagyétkűek sem bírtak el 2 szeletnél többel…:-)

Hozzávalók:

50 dkg kenyérliszt
3 dl langyos víz
1 dkg élesztő
1 csapott ek. só

Töltelékhez:
1 üveg paradicsomos pesto
Prosciutto Crudo
2 cs.mozzarella
aszalt paradicsom
friss bazsalikom levelek

A lisztet a sóval összekeverem, az élesztőt kb. fél dl langyos vízben felfuttatom, aztán jól összekeverem a robotgép dagasztóbetétjével és duplájára kelesztem. Ha megkelt, lisztezett deszkán 1 cm vastag téglalap alakúra kinyújtom. Rákenem a pestot, rászórom a sonkát, amit előzőleg 3-4 cmes darabokra felszeltem, a felkarikázott mozzarellát, a csíkokra szelt aszalt paradicsomot és a bazsalikom levélkéket, majd feltekerem a kenyeret és a végeit összeillesztem, hogy koszorú alakja legyen, de ezt a lépést elhagyva, hosszúkás kenyérként is nagyon finom. Kelesztem így is egy fél órát, majd 180 fokon 40 perc alatt megsütöm. Melegen, hidegen, másnap is fogyasztható.

Stahl Judittól, akit vagy joggal, vagy anélkül támadnak/-tak , egy dolog elvitathatatlan: jó időben, jó helyen volt és új vonulatot hozott a home gastronomy ill. ennek képviselői (=átlagos magyar háziasszonyok) életébe. Biztos, vagyok benne, hogy sokak az ő hatására ragadtak életükben először fakanalat avagy törtek ki a krumplis tészta-lecsó-pörkölt bűvös háromszögéből. Amúgy szerény véleményem szerint mindegy kinek a receptje, a babérokat úgyis az aratja le, aki elkészíti. Ez a recept teljes egészében Stahl-recept, semmit sem variáltam rajta!

Hozzávalók:
20 dkg Hobbits keksz
10 dkg vaj
5 doboz Philadelphia natúr sajtkrém
15 dkg cukor
1,5 evőkanál liszt
1 dl tejföl
1 vaníliarúd
2 citrom
3 tojás
gyümölcs
1 zacskó tortazselé

A kekszet durvára darálom, a vajat megolvasztom és összekeverem a kekszmorzsával. Ezután belenyomkodom a tortaformába és 165 fokos sütőben 10 perc alatt megsütöm. A Philadelphia sajtkrémet a cukorral, a liszttel, a tejföllel robottal habosra keverem, beleteszem a vaníliarúd kikapargatott belsejét, a citrom héját belereszelem, majd a tojásokat egyenként hozzádolgozom. A sütialapra öntöm és 50 perc alatt szintén 165 fokon megsütöm. Ha kihűlt, menjen a hűtőbe egy időre. Egy egész éjszaka a legjobb, de ha kevesebb idő van, az sem baj, a lényeg, hogy jól áthűljön. A tortazselét elkészítem a tasakon leírt módon és a torta tetejét elhalmozom gyümölcsökkel, majd vékony rétegben bevonom a zselét és hagyom hűtőben megszilárdulni. Aztán már csak a “babéraratás” van hátra:-)