Ízbolygó

Fiatal rokonainknak imádok főzni! Másoknak is, de ők korukból kifolyólag igen hálás közönségnek számítanak. (Múltkor megállapítottuk, hogy lassan az öltöztetésük olcsóbb, mint a táplálásuk.) Ha sikerül átlendülnöm azon az akadályon, hogy Erdőjáró nem kötött szoros barátságot jópár zöldségfélével (bár ezen a fronton javulások mutatkoznak kora előrehaladtával) és találnom ezen kritériumoknak megfelelő receptet, akkor biztos sikerre számíthatok! Olyan jó nézni őket, ahogyan falnak! Ilyenkor úgy érezzük magunkat, mi “fölnőttek”, mint Karak érezhette magát a rajzfilmben, mikor a kis Vuk bepuszilja a komlett kacsát előtte.:-))) Egyik sláger-recept: a lasagne.

A képre kattintva egy másik képet találsz!
Persze az adott témában!

Hozzávalók:
60 dkg darált marhahús
15 dkg csirkemáj (ha nincsen otthon, az sem baj!)
2 db répa
2 fej hagyma
2 doboz darabolt, hámozott paradicsom (polpa)
3-4 dl vörösbor
olivaolaj
só
frissen őrölt bors
oreganó
bazsalikom
lasagne lapok

besamel mártáshoz:
12 dkg vaj
8 dkg liszt
12 dl tej
szerecsendió
pici só
25 dkg parmezán sajt

Vastag falú serpenyőbe olajat öntök és üvegesre fonnyasztom rajta a hagymát, amikor majdnem kész hozzádobom a répát is, majd a darált húst és átpirítom, sózóm, borsozom. Ezután beleöntöm a paradicsomot, meg a vörösbort, szórok rá oregánót és bazsalikomot (módjával, ne harsogjanak benne!) és összeforralom, majd a lángot takarékra állítom és így rotyogtatom még 30 percig. Közben összedobom a besamelt (vajat olvasztok, rászórom a lisztet, átpirítom, majd leveszem a lángról és hozzáöntöm apránként a tejet, majd ismét lángon besűrítem. Sóval, szerecsendióval ízesítem) Amikor mindennel megvagyok, kivajazok egy tűzálló tálat. Először az aljára a darált húsos keverékből teszek, majd a besamelből, erre rányomkodom a tészta lapokat, ismét husi, besamel, tészta, amíg el nem fogynak a hozzávalók. A tetejére tészta kerül és erre besamel, úgy sáfárkodjunk! A legutolsó lépésként a parmezánt lereszelem és a tetejére szórom. 180 fokon 40 perc alatt készre sül.

Manapság a gyümölcsöket is egyre sokoldalúbban használjuk fel a konyhában. Nyáron isteni tapasokat lehet belőlük gyártani akár a sárgadinnye/körte-prosciutto, akár a lent említett verzóban.

A képre kattintva egy másik képet találsz!
Persze az adott témában!

Hozzávalók:
görögdinnye
jóféle feta (amiben nem csak a só dominál!)
frissen őrölt bors
extra szűz olivaolaj
balzsamecet

A görögdinnyét kimagozzuk és a fetával együtt falatnyi méretűre felkockázzuk, majd fogpiszkálóval egy feta-egy dinnye alapon összetűzzük (a dinnye kerüljön alulra). Tálra rendezzük, őrlünk rá borsot (nem válik hátrányára, ha az őrleményben kicsit több a rózsabors), megspricceljük jófajta olivaolajjal és balzsamecettel. Hűtve fogyasztjuk.

Ha a paradicsomot és bazsalikom leveleket is dobunk hozzá, salátának is fogyaszthatjuk

Mindig rákattanok valamilyen turbó sütire, manapság browniest szeretek készíteni, mivel ahogy a címben utaltam rá: egyszerű, gyors, finom és csokis. Idő hiányában a Stahl félének szoktam nekiugrani, ami nyáridőben vanília fagyival mennyei eledel.

Hozzávalók:
10 dkg Lindt 70%-os étcsoki (a mentásból még jobb!)
10 dkg liszt
10 dkg cukor
2 dkg holland kakaópor
1/2 teáskanál sütőpor
2 teáskanál azonnal oldódó kávé
2 tojás
szűk 1 dl olaj
Haselnuss krokant

A sütőt előmelegítem 175 fokra, aztán kikenem a tortaformát (szufléformákat) vajjal. Az étcsokit pici kockákra vágom, hozzáadom a lisztet, cukrot, kakaóport, sütőport. Egy pohárban feloldom a kávét 1 evőkanál meleg vízben, hozzáütöm a tojásokat, belecsurgatom az olajat és összekeverem. A kávés masszát összekeverem a csokis liszttel, majd a formába (formákba) öntöm, rászórom a cukros, pirított mogyorót (=Haselnuss krokant) és 18 perc alatt megsütöm.

Az elmúlt 2 évben nem nagyon jártam az Arcade-ban, azonban a hozzáférhető pár gasztro újság segítségével próbálom nyomon követni a budapesti éttermi helyzet alakulását. Visszatérésem az Arcade Bistroba több, mint furcsára sikeredett…

Néhanapján kimozdulok egyedül is (értsd gyermekem apja nélkül), valahová beülök barátnőkkel csevegni az élet ügyes-bajos dolgairól. Ezen az estén N-nel gondoltunk egy nagyot és a jól bevált Cafe57 helyett, visszatértünk az Arcade-ba. Péntek este 1/2 9 magasságában érkeztünk, a teraszon egy, az étteremben 3 asztalnál ültek, nem volt nagy hajtás. Mi végül a teraszon foglaltunk helyet, mivel nem volt se túl hideg, se túl meleg, csupán egy nyári zápor próbálkozott villámokkal ijesztgetni, hasztalanul. Az első felszolgáló több, mint lazának tűnt. Barátnőm teát próbált rendelni, ám a fiatalember finoman jelezte, hogy itt nem szokás ilyesmit fogyasztani…(1) Én egy proseccot kértem és szerettem volna megtudni, mégis milyen fajtát tartanak, erre válaszként (mivel nem tudta!) megígérte, hogy kihozza a palackot…(2) A rendelésünk nem érkezett, cserébe megjelent egy másik felszolgáló, aki ismét a rendelésünk után érdeklődött. Váltig állítottuk, hogy mi azt már leadtuk a felszolgálóNr1-nak, de finoman célzott rá a Nr2, hogy inkább neki is mondjuk el, mert a társa nem kompetens a dologban….(alig 15 perc alatt ez a 3. érdekesség). Eztán nagy nehezen magkapruk az italrendelésünket. Rendeltünk ételt is és úgy döntöttünk, beljebb költözünk. Ez legalább zökkenőmentesen zajlott! Az ételeink nagyon finomak voltak (branzino ill. lazactatár), a borokkal sem volt semmi gond! Az első felszolgáló meg-megjelent a asztalunknál és mindig rém bizalmas volt. Mi közben el voltunk foglalva a beszélgetésünkkel, nem figyeltük, hogy a hely lassan kiürült. A zárórára sem hívta fel senki a figyelmünket, csupán az egyik rendelésnél az első számú felszolgáló közölte, hogy reméli, ez már az utolsó lesz, mert zárnak…Hát, voltam már pár helyen, de ezt kulturáltabban szokták intézni (4). Természetesen, azonnal kértem a számlát, meg is kaptam egy újabb pohár kíséretében, mondván ez az ajándék, de kaptunk még 2 csokigolyót is, hogy elfelejtsük a furcsaságokat?!(5). A főpincér/üzletvezető végig jelen volt, de nem avatkozott a dolgokba. Majd a legvégén az első számú még pókerezni is meghívott bennünket….(6) Mintha az este folyamán olyan jó és bizalmas viszonyba kerültünk volna….Összegezve: lehet, hogy rossz estét fogtunk ki Arcadéknál, mindenesetre egy ilyen kaliberű helyen ez nem megengedhető. Étel, ital ****, a felszolgálásért pedig egy nagy fekete pont jár. Hová lett a régi Arcade, ahol visszafogott felszolgálók serénykedtek profin, észrevétlenül a vendégek legnagyobb megelégedettségére??? Ésvégre a weboldalukat is megcsinálhatnák végre. De ez tényleg már csak kekeckedés.

Nem nagyon szoktam zöldségeket tölteni. Azonban, amióta a kislányunk megszületett és immáron ugyanazt eszi, amit mi, sokkal több zöldségfélét fogyasztunk, illetve én, mivel gyermekem apja eleve ódzkodik pár zöldség elfogyasztásától. Ez a Nők Lapjában talált és általam rimékelt recept azonban első ránézésre mindhármunk számára fogyaszthatónak tűnt.

Hozzávalók:
2 db 40 dkg-os tök
3 zsemle
1/2 l tej
1 tojás
50 dkg darált pulykamell (avagy sertéscomb)
3 dl tejszín
petrezselyemzöld
só
fehér bors

A zsemléket a tejbe áztatom és kinyomkodom, majd összekeverem a darált hússal, 1 dl tejszínnel, a tojással, pici sóval, borssal ill. a petrezselyemmel. A tököket kettévágom, meghámozom és kanállal kivájom a magházukat. Betöltöm a húsos tölteléket, vajjal kikent tűzálló tálba/tepsibe teszem, lefedem fóliával és 1 órán keresztül párolom. A tök héját és a magokat is hasznosítom: kevés vajon megpárolom őket, majd felöntöm a leszűrt tejjel és a maradék tejszínnel és 2 dl húslével. Sóval, borssal ízesítem. 15 percig főzzük, majd leszűrjük és a tökre öntve tálalom.