Ízbolygó

Egyik szezonból ki, másikba bemegyek. A kettő határán készült ez a lekvár. Kicsit barackos, kicsit szilvás és naagyon rumos.

Hozzávalók:
2 kg szilva magozva
80 dkg őszibarack (héjazva, darabolva)
2 egész fahéj
2 tk őrölt fahéj
2 dl Bacardi black rum
25 dkg barna nádcukor
3 cs Haas Quittin 3:1

A szilvát vaslábasba öntöttem és elkezdtem főzni. Amikor levet engedett, fűszereztem és beletettem a Quittint. Amikor felforrt, belekevertem a turmixolt barackot is. A cukrot a végén adtam hozzá a rummal együtt. Ezekkel már csak addig főztem, amíg a cukor fel nem olvadt.
Kifőzött, forró üvegekbe töltögettem, fejre állítottam őket negyed órára.

Gasztroajándékot kaptam Pöttyömtől. Igazán ügyes munka. Lassan mehet Meskáékhoz alkotni.:-)

Az oviban készítették, a kézműves héten.

MR.ÍB tollából:
Most készítettem először hamburgert. Bekevertem a húst, hagytam állni egy picit, grillre fel és mivel más húst is sütöttem, így együtt tálaltam fel. Hát nem volt kitörő sikere, mert önmagában egyáltalán nem oly élvezetes, sőt az igazat megvallva sokkal jobb fasírozottakat szoktam készíteni. Aztán a fotó miatt előkerült egy hamburgerzsemle is. Megpirítottam, vágtam hagymát, paradicsomot, salátát és kész is a kompozíció. Amikor ÍB végzett a fotózással, nem volt mit tennem, megettem. És jött a döbbenet, mert amit korábban fikáztam, az csapatban remek lett. De tényleg. Mert igazából önmagában a hamburgerzsemle sem jó (a bolti. Sajátot még nem készítettem. De ami késik, nem múlik…), sőt a hamburgerhús sem, meg a saláta sem… de ha összerakjuk egy csapatba őket, akkor mindenki odateszi a saját maga részét és ízletes összjáték részesei lehetünk.

Hozzávalók:
60 dkg darált marhahús (jó zsíros)
1 ek Worcestershire szósz
1 fej hagyma
2 gerezd fokhagyma
1 paradicsom
só, őrölt bors
4 salátalevél
4 hamburgerzsemle

A marhahúst jól összedolgozom egy kis fej apróra vágott hagymával, a kipréselt fokhagymával, a Worcestershire szósszal, a sóval és az őrölt borssal. Begyújtom a faszenet, amíg a parázs elkészül, a húst állni hagyjuk. A húsmasszát a sütés előtt négy részre osztom, és vékony húspogácsákat készítek. Nem kell megijedni, mert nyersen kicsit nagynak néznek ki, de szépen összesülnek majd. Közepes hőfokon a parázs felett kb 7-8 percig kell oldalanként megsütni. Mielőtt végeznénk, feldobjuk a grillre a hamburgerzsemléket, de csak néhány másodpercre, mert gyorsam megpirulnak. Ha ez is megvan, akkor már nincs más teendőnk, csak fogni a hamburgerzsemlét, rá a salátát, hagymát, paradicsomot és a húst, kis majonéz vagy mustár és zárásként újra a hamburgerzsemle másik fele. És már kész is.

Gondolom vannak sasszemek az Olvasók között, akiknek feltűnt, hogy itt bizony hiába is kutakodnak főzött fagyialappal készült fagyik után. Persze sorjáznak a sorbék, graniták, sherbetek, de amolyan igazi főzött alapból készített fagyi, na az még nem készült. Nem mintha félnék a tojásos krém legyártásától, sokkal inkább praktikus elvek vezéreltek/nek. Amikor a fagyasztóban 40 fölé emelkedik a fehérjék száma, én azt gondolom, akkor nix ugribugri! Lehet vágyakozni a főzött fagyik után, de amíg a fehérjekészlet nem apad, a vágy az bizony vágy marad…

Bevallom, korábban ki nem állhattam a vanília fagyit. Most azonban, hogy ketten vagyok, élek-halok érte. Szóval tényleg komoly lemondásnak éltem meg, hogy nem gyárthattam itthon, amolyan finom, igazi madártejízű sajátot. Cserében a piacon fellelhető vanília fagyik nagy részét megkóstoltam. A Carte D’or madártejes-vaníliása az egyik legjobb, bár kicsit édes. Az ALDI Premium vaníliája (amiben a doboz állítása szerint kevesebb szirszar adalékanyag figyel) lett a befutó. Kevésbé édes, finoman vaníliás. Jó darab. Fogyott is pár dobozzal.

Mindeközben pedig ezerrel használtam fel a fehérjekészleteket. Csokis Pavlovát vittem mindenhova és készítettem sokszor itthon is. Még jó, hogy ez egy hálás torta, szeretik a népek! A mostani hétvégére eljutottam végre a célig! Készült eddig 8 Pavlova, ergo elfogyott 48 fehérje. ÉS! Végre nekiállhattam fagyit gyártani!!!
David Lebovitz volt az alap. Meg kell, hogy állapítsam, hogy DL istentelen édes fagyikat gyárt, úgyhogy a cukor mennyiségében mindenképpen kénytelen vagyok felülírni a receptjeit. Az első fagyi naná, hogy a vanília volt.
Fügebalzsammal márványoztam a kész fagyit. MR.ÍB és Pötty segédletével nagyjából a gépből kiettük a felét:-) És mit mondjak… ELVESZTEM! Innentől kezdve házi vanília fagyinak ha törik, ha szakad, KELL itthon lennie! Mesésen krémes, vaníliás, mennyei…

Miután ez ilyen jól sikerült, elkészítettem a sós vajkaramell fagyiját is. Sajtkukacék is írták, hogy mennyire finom. Valóban az. De szinte már geil, annyira édes. A benne lévő roppanós karamell forgácsok azonban szuperek! Sima vaníliában pedig még jobban ütnek! Érdemes kipróbálni!

Tanulságok, avagy ahogy én készítem (még experimentálok ez ügyben, de itt tartok):

Főzött fagyialap készítése:
(3-)4 tojás sárgája
2,5 dl zsíros tej
2,5 dl tejszín
1 vaníliarúd
5 dkg cukor

10 dkg cukorból karamell készítése, olajos sütőpapírra kiborít, ha kihűlt, szilánkosra tör és a végén a kész vanília fagyi kever!

A tejet és a tejszínt a felhasított vaníliarúddal forráspontig melegítem. A tojások sárgáját a cukorral nagyjából 5 percig verem, míg sűrű, sárgásfehér krémet nem kapok. Ekkor folyamatos keverés mellett a krémhez merek egy merőkanál tejes-tejszínt. Majd így tovább. Végül közepes lángon besűrítem a krémet. Vízfürdőben kihűtöm, majd mehet a hűtőbe pár órára. Ha kész, irány a fagyigép. Nagyjából negyed óra alatt elkészíti a krémes, sűrű vaníliás fagyinkat.
Ebbe aztán keverhetünk karamellforgácsokat, vagy márványozhatjuk balzsamkrémmel. Mindenhogy kiváló!

Folyt.köv.: Sós vajkaramellás fagyi

Az őszibarack nagyja lassan egy hónapja lement, igaz ide egy kis késéssel, csak az elmúlt héten került fel. Akadt még egy kevés, abból készült ez a karamellás kiadás. A karamell a hétvégi fagyiláz kapcsán került a képbe, de erről majd külön is megemlékeznék. Mindenesetre bebizonyosodott: a barack és a karamell bizony igen jó együtt!
Igazából semmi különösebb nem történt, mint hogy a cukrot nem simán tettem a lekvárba, hanem karamellként. A fahéj-karamell-balzsamecet triumvirátus a barackkal olyan kerek egészet alkotott, hogy lehet, hogy nekifutok még egy adagnak… A készített lekvárok jó részével az a “baj”, hogy simán kanalazva is jól csúsznak vagy egy kis fagyival. Kalácsra még nem nagyon kentem belőlük. De majd ez az idő is eljön. Ha marad egyáltalán…

ÉS: ami még történt befőzés fronton: a Dzsemfixet lecseréltem beszerzési nehézségek miatt Haas Quittin 3:1-re. Az a benyomásom, hogy jobban működött, mint a Dzsemfix…

A képre nem is maradt őszi, csak nektarin…

Hozzávalók:
2150 g őszibarack héjazva, magozva
3 tk fahéj
1,5 ek balzsamecet
1 citrom leve
15 dkg cukorból karamell
15 dkg barna nádcukor
2 cs Haas Quittin 3:1

A barackot lehéjazom, magozom, nagyobb darabokra vágom, majd a vaslábasba öntöm és botmixerrel párat beleturmixolok. Belekeverem a Quittint és elkezdem főzni. Mehet bele a balzsamecet, a citromlé és a fahéj is. Közben egy serpenyőben közepes lángon hagyom, hogy a cukor karamellizálódjon. Ha kész a már rotyogó lekvárba öntöm a barna nádcukorral egyetemben. Ahogy a cukor elolvadt, töltöm is a forró vízből kihalászott üvegekbe, amiket így sterilizáltam. Fejre állítom nagyjából negyed órára, aztán (teljes kihűlést követően) mehet is a kamrapolcra.