Az agglomerációban élő fogyasztóként rém nagyon utálom, hogy nem lehet crème fraîche-t és görög joghurtot kapni bármelyik boltban. Egészen konkrétan a Culinarisig kell menni érte, ami mind időben, mind pénzben komoly vonzatokkal jár. Főleg, hogy ilyen alkalmakkor nem csak a hiányolt cikkek kerülnek a fonott kosárba… Meg, hogy vagy oda vagy vissza, de garantáltan kikapok egy durva dugót. Így aztán nekifogtam házilag reprodukálni a “hiánycikkeket”.
Mi is a crème fraîche?
A crème fraîche egy tejszínkészítmény. A tejszínt egy baktéiumkultúrával savanyítják, de a végeredmény nem olyan savanyú és gazdag, mint a tejfölünk (ami szintén tejszínből készül, bár manapság kőkeményen manipulálnak vele), ám krémes és zsírtartalma 30% körüli. Házilag kicsit csalok vele, így a zsírtartalma nem éri el a 30-40%ot, de azért így is van benne bőven. A tejzsír ugyanis fontos a szervezetünknek.
A tejzsír nem egységes anyag, hanem különbözõ zsírsavak glicerinnel alkotott vegyületeinek elegye. A tej zsírját mintegy 60 féle zsírsav (többek között a mirisztin, palmitin, sztearin és olajsav) alkotja. A tejzsírban ugyanis 4-5 olyan anyag található, amely külön-külön is, de együtt különösen nagyon fontos védelmet nyújtanak a szervezetnek. Az egyik fontos alkotóelem a konjugált linolsav. Ez olyan esszenciális (az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen) telítetlen zsírsav, amely természetes védõanyag. Kiderült róla, hogy jelentõs rákellenes hatása van, a többi alkotóelemmel (foszfolipid, vajsav, A-vitamin, béta karotin) együtt. Az is kiderült, a tejzsír csökkenti a vér koleszterin szintjét.
A tejzsír összetétele és kiváló emészthetõsége alapján az egyik legértékesebb zsiradékunk, s különösen a fiatal szervezet számára fontos. Jó emészthetõsége, könnyû felszívódó képessége miatt, a szervezetet kevésbé terheli, ezért a gyomor-, béltraktus-, máj-, vesebetegségek, epebántalmak és zsíremésztési zavarok esetén a diétában a tejzsír minden egyéb zsiradéknál értékesebb. A tejzsír kiváló emészthetõsége azzal magyarázható, hogy nagy része lebomlás nélkül szívódik fel, vagyis a máj megkerülésével, a véráram segítségével jutnak el a felhasználás helyére. Ezzel szemben más zsírok és olajok egy részét az epének és hasnyálmirigynek kell lebontania ahhoz, hogy felszívódjanak.
Házilag így készítem:
Nem tejszínből, hanem tejfölből indítom a dolgot. Így az állaga sokkal jobb lesz, mintha tejszínből készíteném. A tejfölt (nagy pohár) pár kanál tejszínnel összekeverem, majd tiszta textilbe öntöm (erre a legalkalmasabb Pöttyöm már nem használt textilpelenkája), sarkait összekötöm, egy kanalat a kötésen áthúzok és magas edénybe állítva egy éjszaka alatt hűtőben lecsöpögtetem. Másnap reggel megnézem a textúráját. Ha szükségesnek látom, keverek bele még pár ek-nyi tejszínt kissé felverve.
Zsuzsa a Mézesmazdag blogján már készített házilag, ő írót kevert a tejszínbe, ez az eljárás itt olvasható. Én ezt is próbáltam, de nekem nem jött be. Nem állt össze, vagy ha összeállt, arra napokig kellett várni. Azért ennyire nem jó a logisztikám:-(
No, melyik a házi?*
És a görög joghurt mi fán terem?
A görög joghurt kevésbé savanykás, mint a mi tejfölünk ill. sűrűbb állagú, mint a natúr joghurtunk. A csorgatós technika itt is a befutó. Egy nagy doboz natúr joghurtot egy kis doboz tejföllel elkeverek, tiszta textilbe öntöm, fellógatom és hagyom lecsepegni. A végeredmény pici mézzel, fahéjjal és gyümölccsel idális nyári desszert! De remek fagyi is készíthető belőle, hamarosan ilyet is készítek.
És még egy dolog
Érdemes kísérletezgetni különböző márkákkal és a csepegtetési idővel, mivel én pl. néha a sűrűbbet, néha a könnyed-krémes végeredményt részesítem előnyben.
* = A bal oldali, sűrűbb:-))
