Ízbolygó

Egyre bátrabban ízesítem a lekvárokat, de végül sohasem lesz harsogó, visszafogott ízű marad. Barátnőmtől Mtől, pedig a lehető legnagyobb dícséretet kaptam a minap: “Vétek lenne kenyérre kenni! Inkább csak úgy, magában eszem.”:-)))

Az üvegstreilizálásról:
Páran kérdezték, hogy ennek mi a menete. Lehet sütőben ill. forró vízben, én ez utóbbira esküszöm. Az üvegeket elmosogatom, majd egy vízzel teli fazékba teszem és 10-15 percig forralom.

Vaníliás-mézes sárgabarack lekvár

Hozzávalók:
3,2 kg sárgabarack
1 dl bodzaszörp
1 lime leve
2 tk mézeskalács fűszer
2 vaníliarúd
12 dk (akác)méz
2,5 zacskó Dzsemfix 3:1

Az eljárás a megszokott: Sárgabarackot kimagozom, vaslábasba teszem, botmixerrel kicsit meglazítom. Rászórom a mézeskalács fűszert és a Dzsemfixet. Hozzáadom a hosszában felhasított vanília rudakat, a mézet, a bodzaszörpöt, a lime levét és összeforralom. Amikor már 3 perce zubogva fő, félrehúzom a lángról és sterilizált üvegekbe töltöm, majd lezárom és fejre állítom negyed órára.

Rozmaringos, fahéjas szilv-őszi lekvár

Hozzávalók:
2,7 kg szilva és őszi (az őszibarackból 5 volt csak benne)
2 cs + 1 ek Dzsemfix 3:1
2 tk fahéj
1 csokor rozmaring
5 dkg méz
1,5 dl siller vagy vörösbor

Szilvát és az őszibarackot kimagozom, vaslábasba teszem, botmixerrel kicsit meglazítom. Rászórom a Dzsemfixet, a fahéjat és a rozmaringot egy nagyobb teatojásban beleeresztem a masszába. Hozzáöntöm mézet és a bort és összeforralom. Amikor már 3 perce zubogva fő, félrehúzom a lángról és sterilizált üvegekbe töltöm, majd lezárom és fejre állítom negyed órára.

Ismét egy recycling-téma. Korábban kaláccsal már eljátszottam ezt, most azonban a kenyérmaradék felhasználása volt a cél. A kalácshoz képest sokkal kevéssé édes, szinte diétás fogás:-))) Készítettem hozzá öntetet is, hátha fújtós lesz, de Pöttyöm pl. görögdinnyével ette. Egy harapás puding, egy harapás dinnye…

Hozzávalók:
1 francia kenyér
1 l tej
3 tojás
15 dkg cukor
1 vaníliarúd magjai
10 dkg mazsola
5 dkg aszalt áfonya
puha vaj
Öntet
5 db szilva
1 őszibarack
fél tk fahéj
méz

A sütőt előmelegítem 180 fokra. A tojást felverem villával, majd a szeletekre szelt kenyeret beleáztatom. Hozzáadom a cukrot, a fahéjat, a vaníliarúd kikapart magjait, a mazsolát és az áfonyát és hagyom 5 percig. Ennyi idő alatt kivajazok egy sütőformát. Kézzel átkeverem a masszát, majd a formába öntöm és 40 perc alatt megsütöm. Közben az öntethez a szilvát kimagozom, az őszibarackot megpucolom és kimagozom, majd a fahéjjal és a mézzel összeforralom.

Christophe Deparday készítette a cajun-creol főzőesten.

Születésnapot ültünk. N barátnőm volt az ünnepelt, aki júliusban született. Hogy pontosan hányadik szülinap, ennek különösebben nincs is jelentősége, mert mindenki annyi éves, amennyinek érzi magát, mondják a bölcsek. És ez valóban így van.

N életem egyik legfontosabb szereplője. Anno egy helyen dolgoztunk, onnan a barátság. Manapság nem tudunk olyan gyakran találkozni, mint szeretnénk, de amikor végre sikerül a “tali”, be sem áll a szánk… Furcsa volt megszoknom, hogy amióta megvan Pötty és adott esetbenn nálunk találkozunk, nehéz 5 értelmes egybefüggő mondatot váltani, érvényes ez különösen akkor, ha őnagysága ébren pörög:-)) De Pötty is odavan Noeo-ért! Biztosan azért, mert az első találkozásuk Pötty születése pillanatában történt…
A törta egyébként remek lett, a túró, a lekvár fűszeressége és a sült barack enyhén savanykás volta remekül egészítette ki egymást.

Hozzávalók:
Tészta
20 dkg vaj
8 dkg cukor
1 cs vaníliás cukor
1 tojás
40 dkg lliszt
csipet só
Túrókrém
25 dkg túró
25 dkg ricotta
6 sárgabarack
1 kis üveg sherrys-borsos eperlekvár
3 tojás
1 citrom héja
4 ek cukor
fahéj

A tésztát a hozzávalókból gyors mozdulatokkal morzsássá gyúrom és elharmadolom. Egy kapcsos formát kikenek vajjal és a tészta harmadát belenyomkodom, a második harmadból pedig oldalfalat készítek neki. Villával megszurkálom és hűtőbe teszem fél órára. Közben összeállítom a túrókrémet. A tojásokat szétválasztom. A sárgáját a cukorral és a citrom lereszelt héjával habosra keverem. Hozzáadom a túrót, egyneműsítem. A fehérjéből csipet sóval kemény habot verek és a túrókrémhez adagolom. A tésztát 200 fokon 10 percig elősütöm, majd rákenem a lekvárt, erre a túrkrém felét, azt megrakom a felezett barackokkal, befedem a maradék krémmel, majd a tetejére morzsolom a maradék tésztát. Fahéjjal leheletvékonyan megszórom és 30 perc alatt megsütöm.

A koriander úgy nő a fűszerkertemben, mint a gomba, így időről időre megcsupálom. Imádom a koriander régies elnevezéseit, úgymint a bolhafű, cigánypetrezselyem, poloskaszagú kapor, koldusbors, büdöskapor, beléndfű, koriandrom, zergefű. Az óegyiptomiak már háromezer éve foglalkoznak a koriander termesztésével, és a boldogság fűszerének tartották, mert szerelmi serkentőnek is bevált. Az elhunyt fáraók mellé is elhelyezték, hogyha szükség lenne rá a túlvilágon, ne legyen hiány belőle. A rómaiak és a görögök boruk ízesítésére használták, a kínaiak halhatatlanságot elősegítő erőt tulajdonítottak neki, a zsidók a húsvéti szertartáson alkalmazták. Állítólag lényeges alkotóeleme volt a szerelmi bájitaloknak. Az indiaiak gyakran alkalmazták a szülés megkönnyítésére, valamint, ha valakit bélgörcs, székrekedés kínzott. A nők szintén gyakran használták, mert úgy hitték, hogy a koriander által könnyebben megfogannak. Zöldjét a petrezselyemhez hasonlóan lehet felhasználni. Drappos, gömbölyű magvát (coriandri fructus) elsősorban pácokhoz és tartósított savanyúságokhoz használjuk, de sültek és káposztás ételek ízesítésére is ajánlható. Mind a savanyú-pikáns, mind az édes fogások fűszere lehet. Aromás levele a közel-keleti és ázsiai konyhákban mint fűszer és köret egyaránt kedvelt. Tőlevelei frissen pörköltbe, salátába, mártásba jók. Magjait egészben levesekhez, zöldségételekhez és savanyúságokhoz adhatjuk hozzá; őrölve húsokhoz, kolbászokhoz, mártásokhoz használhatjuk, de almás pitébe is kitűnő. Gyökerét frissen, mint zöldséget fogyaszthatjuk. Kenyerek és pékáruk, mézeskalácsok, édességek, curry fűszerkeverék, szószok, hús- és vadételek, hús- és sonkapácok, marinádok, likőrök, stb. ízesítésére is remekül használható. A magok megpirítva nagyon kellemes, narancshéjra emlékeztető aromát kapnak.
Főképpen az indiai konyha elképzelhetetlen koriander nélkül.

Chili és Vanília írt egy remek cikket, mely a koriander zöldjének társadalmat megosztó hatásáról (is) szól, innen idézek
“…a korianderzölddel fokozatosan, lassan érdemes barátkozni. Soha nem külön, önmagában működik, hanem mindig saját bevált, kitalált környezetében. A koriandernek funkciója van: karakteres, frissítő, citrusos aromája kiegészíti az alatta rejlő erősen összetett, fűszeres, csípős ízrétegeket. Szerintem pontosan az a szerepe, hogy lenyugtatja, hűsíti a felizgatott, felfokozott állapotba került ízlelőbimbókat. Sok ételnél egyszerűen ő a pont az „i”-n, nélküle nem teljes az ízharmónia. El sem tudok képzelni egy curry-t, vagy egy pl. egy ázsiai levest nélküle, hiányérzetem lenne. Érdemes megkóstolni egy thai, vagy egy indiai curry-t csak úgy simán, majd utána friss korianderrel meghintve. Nem óriási a különbség, de pont annyi, amennyitől még egy kicsit kerekebb lesz. Közben tudatosan figyelni tudjuk a saját ízlelő tudatunkat („Mastership over the own tastebuds”)…”
Egészében a Kispad-Bliagiton olvasható.

Mindenesetre a Ch&V féle gondolatsor, valóban ül. Érdemes vele lassan megbarátkozni, de kihagyni az élet/ételünkből vétek volna…

Hozzávalók:
görögdinnye
1 nagy csokor koriander
8 dkg (akác)méz
5 dk szeletelt mandula
8 ek lime lé

A dinnyéből a dinnyevájóval helyes kis gömböket alakítunk. Közben a szeletelt mandulát megpirítom száraz serpenyőben, utána megőrlöm. A megőrölt mandulát a koriander zöldjével együtt aprítóba teszem, később hozzá keverem a mézet és a lime levét is. Ezt a pestot öntöm a dinnyékre. Jól behűtve tálalom.

Ötlet: essen&trinken2008/7
A korianderről az okosság egy része a terebess.hu-ról származik.

Tádááám…Lerántom a leplet arról, mit is ettünk, ami sárga és olyan nagyon ízlett Pöttyömnek! Currys karfiolfőzeléket szójaszószos lazaccal!

Nem egy hétköznapi párosítás, de a halak manapság eléggé kimaradoztak az étrendünkből. Ez nem szerencsés, főleg, hogy azért maradtak le, mert mostanában egyáltalán nem kívánom a húst. A halat pedig különösen nem. Nem hiszem, hogy áttérnék a vega létre, szerintem a nyár és a meleg miatt van… Ezért is vettem biztató jelnek, amikor legutóbbi bevásárlóportyánkon megláttam a lazacot és megkívántam. Vettem is belőle egy kis darabot, gondoltam, egy ebédnek valamelyik hétköznap jó lesz kettőnknek. Érdekes módon azonban amennyire nem kívánom a húsokat, olyannyira kattantam rá az indiai ízekre. Az első impulzus a GasztroBloggerPiknik-en a csicseriborsó curry volt. Azóta a számban éreztem azt a komplex, semmihez sem hasonlítható ízegyüttest! A főzelék kicsit teszt is volt, Pötty mennyire hajlandó követni ezen az ösvényen. Ahogy a képek is mutatják, együtt lépdelünk tovább!

Hozzávalók a főzelékhez:
1 közepes fej karfiol (1 kg)
7-8 dl zöldségleves
2,5 dl tejszín
4 ek rizsliszt
1 ek curry
1,5 dl tejföl
2 ek-nyi metélőhagyma felaprítva
só

A karfiolt rózsáira bontom és felengedem annyi levessel, hogy egy ujjnyi magasan elfedje a rózsákat. A karfiolt fogkeményre főzöm. A rizslisztet kevés olajon megfuttatom, majd a karfiol főzőlevéből egy pohárnyival felengedem. Hozzáadom a curryt is, majd a tejszínt és a tejfölt, sózom és beforralom. Ha kellőképpen sűrű, akkor belekeverem a karfiolt is. A recept szerint kellene beledobni metélőhagymát is, de nekem ez teljesen kimaradt, pedig ártani, biztos nem ártott volna neki. Majd legközelebb, nem felejtem:-)

Hozzávalók a szójaszószsos lazachoz (2 fő):
tenyérnyi lazachús
citromos olivaolaj
szójaszósz
frissen őrölt bors

Az olivaolajjal bedörzsölöm a halat, majd borsot őrlök rá és forró, száraz serpenyőben mindkét oldalát pár percig sütöm, hogy szép piros legyen, de a közepe ne száradjon ki! Közben meglocsolom a szójaszósszal (vigyázz! Fröcsög!), így a belseje rozé marad.

A főzelék ötlete a Fakanál Recepttár 2008/1 számából származik.