A gyümölcsök királynőjének nevezik. Az a legenda járja róla, hogy vágyfokozó. Állítólag roppant egészséges, gyógyít, szépít, fiatalít és még csak nem is hizlal. Ugyanakkor az sem biztos, hogy a helyes nevén szólítjuk, sőt, a botanika tudománya szerint még csak nem is feltétlenül gyümölcs. Egyvalamiben azonban mindenki egyetért: nagyon finom. Titkok és tények az eperről.
Amikor a vöröslő, szív alakú gyümölcsök kínálni kezdik magukat a piacon, elkönyvelhetjük, hogy közeleg a nyár, megkezdődött az eperszezon. Sokak szerint ezt a gyümölcsöt tévesen szólítjuk epernek, mert a föld közelében termő lédús szemeket helyesen szamócának kellene mondani, ez azonban csak részben igaz. A finnugor eredetű eper szó ugyanis sokkal öregebb, mint a szamóca. A magyar nyelvemlékekből az derül ki, hogy az eper egyike a legrégebben ismert gyümölcsfajtáinknak, míg a szamóca szó megjelenése jóval későbbre tehető, a nyelvtudósok szerint valószínűleg szláv jövevényszó lehet. Vagyis az eper és a szamóca feltehetően ugyanazt a növényt jelöli, bár abban van igazság, hogy epernek elsősorban az eperfa termését hívták, és amit ma ezen a néven emlegetünk, azt teljes nevén földi eperként kellene mondani.
De még ennél is furcsább, hogy az eper-szamóca, amelyet bogyós gyümölcsnek gondolna az egyszerű földi halandó nem is bogyós, de még csak nem is gyümölcs. A szamócák (Fragaria) nemzetségébe tartozó növények termésében ugyanis, a számos aszmag, – vagyis az egymagvú zárt termés – a kúp alakú, (tehát nem bogyó) húsos vacok felületén egyenletesen oszlik el. A különleges termésfelépítéséből az következik, hogy a szamóca nem gyümölcs, de nem is zöldség. Gyümölcsnek ugyanis a növény érett, az esetek többségében lédús, húsos magházát vagy magházait nevezzük, míg zöldségnek hívják a növény ehető részeit. Így tulajdonképpen az eper külső felszínén elhelyezkedő magok lennének a gyümölcsök. Ráadásul, az eper illatos rokonsággal is büszkélkedhet, ugyanis a rózsafélék családjába tartozik.
Eper-krónika
Az eper Ázsiából indult világhódító útjára, de a legtöbb ma ismert fajta az amerikai kontinensről származik. A vad szamócát már az ősember is fogyaszthatta, írásos eper-feljegyzések pedig az ókorból maradtak ránk: Apulius gyógynövényként tartja számon, Virgilius és Ovidius tájleíró verssorai a vadon termő gyümölcsök között sorolja fel. Idősebb Plinius természettudományi enciklopédiája Fraga néven említi, mint Itáliában vadon termő gyümölcsöt, és szól az eperfáról is.
A középkori Nicholas Myrepsus görög orvos botanikakönyve szerint: az eper “hűsítő, oldó és étvágygerjesztő” orvosság. Angliában már a X. századtól szerepel a botanikai leírásokban az eper, és arról is van írásos bizonyíték, hogy 1430 körül már árulták London utcáin. VIII. Henrik állítólag egy kisebb vagyont, 10 shillinget (egy tehén árát) adott egy kis kosár eperért. Egy másik angol király III. Richárd viszont allergiás volt az eperre, de ennek nem nála voltak halálos következményei: az uralkodó ugyanis, miután belakmározott a szamócából, ellenlábasát Lord William Hastingsot gyanúsította meg azzal, hogy látványos kiütéseit a lord átkai okozták. Hastingsot ezek alapján gyorsan halálra is ítélték.
A gyógyító gyümölcskirálynő
Az erre érzékenyeknél tehát az eper a sötét oldalát mutatja, vagyis allergiás reakciót válthat ki, amit csökkenthetünk, ha tejszínnel vagy tejturmixként fogyasztjuk. Szerencsére sokkal több kedvező élettani hatása van, mint kellemetlen: fellelhető benne az aszpirin egyik hatóanya, a szalicilsav, ami miatt javasolt epe- és vesebántalmak, reuma és köszvény kezelésére. Ezen felül érdemes fogyasztani antioxidáns vegyületei miatt és azért, mert C-vitamin tartalma magas – napi 15 dkg szamóca bőségesen fedezi egy felnőtt napi C-vitamin-szükségletét. Ennél fogva csökkenti a szívbetegségek, a kötőszöveti gyulladások, az agyér-elmeszedés és a rák kialakulásának esélyét. A lédús szemeknek vastartalmuknak köszönhetően vérképző szerepük is van, vízhajtó káliumtartalmuknak köszönhetően pedig fokozzák a méregtelenítő folyamatokat, vértisztító hatásuk segít a salakanyagok és a felesleges zsír távozásában. Utóbbi erényük és alacsony kalóriatartalmuk miatt remek fogyókúrás alapanyagnak számítanak.
Nemcsak a gyümölcs büszkélkedhet gyógyító hatással, de a szamóca levele is: teája fertőtlenítő, régóta kezelnek vele bélfertőzést, de ekcéma, vérszegénység kezelésére is javallott, lázcsillapító hatása is ismert. Ráadásul gyökere is megbecsülendő: kivonata vérzéscsillapító, vizelethajtó, főzetével vérhast, hasmenést, külsőleg fagydaganatot és torokfájást gyógyítanak. S hogy a virág se maradjon ki a sorból, elmondhatjuk, hogy virága a komposzt érését gyorsító aktivátor.
Erotikus legendák
Ha máshonnan nem, a Micsoda nő! című filmből tudhatjuk, hogy az eper pezsgővel tökéletes íz-harmóniát alkot, igazi királynői csemege. Kopcsik Lajos Oscar díjas mestercukrász szerint ez a legenda igaz: az eper különleges aromáját valóban csodálatosan kiegészíti a jól lehűtött száraz, félszáraz pezsgő. Egy másik makacs hit szerint az eper az egyik leghatásosabb afrodiziákum. A legenda alapja valószínűleg a gyümölcs C-vitamin tartalma lehet – a C-vitamin ugyanis valóban felfogható ajzószernek, mert nagy szerepe van a rosszkedvünkért felelős hormonok lebontásában, ezenkívül védi a spermiumokat is. Ráadásul a nedvességtől duzzadó, vérvörös gyümölcs látványa is a szexet jutathatja eszünkbe. Vagyis, ha valakit a kedvese etet gyengéden eperrel, az valóban hatásos lehet, de attól nem kell félni, hogy sürgős hidegzuhanyra lesz szükségünk, ha elnassolgatunk egy kiló epret.
Popcorn helyett eper
Néhány évvel ezelőtt érdekes kampányt indítottak Nîmes-ben a helyi mezőgazdaság felvirágoztatására: a város művészmozijában eperrel kínálják a várakozó nézőket, hogy rávegyék őket fogyasztási szokásaik megváltoztatására. A helyi epertermelők, termékük jó minőségében bízva tulajdonképpen egy csábítási hadjáratot indítottak ezzel a mozilátogatók körében. A filmek közönségét ugyanis a legkorábban érő, finom és illatos, ugyanakkor a lehető legdrágább eperfajtával kínálgatták, mivel abban bíztak, hogy ezeknek az embereknek van annyira kifinomult érzékük a széphez és jóhoz, hogy ha egyszer megkóstolták, többé nem fognak tudni lemondani az ízletes gyümölcs okozta élvezetekről.
Az igazi, illatos eper zamatát viszont fokozhatjuk is. A mestercukrász szerint ehhez nem is kellenek nagy trükkök, elég egy kis tejszínhab, hogy kiemelje a királynő ízének igazi szépségét. Vajas krémekhez adva is remekül érvényesül a szamóca íze, ahogy a likőrrel átitatott piskótalap is kitűnő alapot nyújt az íz-orgiához. A szakember szerint legjobb az epret nyersen felhasználni, már csak azért is, mert gyönyörűen díszíti a sütiket, krémeket, előbbit egy kis zselatinnal fokozni is lehet, ettől még ragyogóbbá és kívánatosabbá válik. Kopcsik Lajos egy elég babrás (de annál lenyűgözőbb hatású) tippet is ad: ha az epret tejszínes krémmel töltjük, az így készített ínyencségnek még a legmegátalkodottabb édességgyűlölők sem tudnak ellenállni. Hasonló hatást érhetünk el, ha a gyümölcsöt félig csokiba mártjuk (ez lehet ét-, tej-, de akár fehér csoki is), így a vágykeltő hatását is fokozhatjuk, hiszen a csokoládé önmagában is afrodiziákum.
Minél kisebb, annál jobb
A piacon járva kiderült, hogy a vásárlók leginkább a nagy szemű import epret szeretik a legjobban, pedig az árusok szerint a szerényebb külsejű, apró szemű szamóca sokszor sokkal édesebb, zamatosabb. Ha nem fogy el azonnal, hűvös, jól szellőző helyen tartsuk, és a zacskóból dobozból is érdemes mihamarabb kiköltöztetni, tálkába telepíteni, ekkor válogassuk át, és szedjük ki a sérült szemeket. Semmiképp ne fedjük le, mert a gyümölcs – magas nedvesség tartalma miatt – könnyen megrohad. Kizárólag a fogyasztás előtt mossuk meg és “csumázzuk” ki. Bár sokan megcukrozva szeretik, érdemes tudni, hogy a cukrozott vagy mézzel megcsurgatott eper könnyen erjed, ezért csak az asztalra kerülés előtt tegyük rá az ízesítőket.
Erre az origo-Női Lapozóban leltem.
