Ízbolygó

Nagymamiék ellátnak minket mindenféle földi jóval a vidéki kiskertből, ahol a zöldség és gyümölcs nagy része bio is. Itthon kallódott egy viszonylag nagy cukkini hasznosításra várva. Pöttyünk nem veti meg az asztali örömöket (kire ütött ez a gyerek?!), a cukkini meg a top 5-ben benne van! Akadt egy kis krumpli is, na meg hagyma… sajt pedig mindig van a hűtöben, úgyhogy gondoltam mire felébred az alvásból, meglepem ezzel a lepénnyel.

Hozzávalók:
80 dkg cukkini
40 dkg burgonya
10 dkg bacon
2 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
10 dkg trappista sajt
6 ek. liszt
3 tojás
2 dl tejszín
só
frissen őrölt vegyes bors
bazsalikom
kevés rozmaring és majoranna
2 mozzarella
tetejére reszelt parmezán

A cukkinit (mivel nagyobbacska) volt megpucoltam a krumplival együtt, majd lereszeltem őket a nagylyukú reszelőn. Egy mély serpenyőben a baconből kinyertem a zsírt, majd rádobtam a felkockázott hagymát, amikor már majdnem üveges volt a reszelt fokhagymát is. 1 percig pároltam, aztán rádobtam a reszelt cukkinit és krumplit, sóztam, borsoztam és zöldfűszereztem. Párszor átforgattam, hogy a nedvesség egy része kicsapódjon belőle, aztán lehúztam a lángról. Felöntöttem a főzőtejszínnel, hozzáadtam a reszelt trappistát, majd a felvert tojásokat, a legvégén a liszttel egynemű masszává állítottam össze, ami még folyós volt egy picit. Aztán az egészet egy kivajazott, zsemlemorzsázott tűzálló tálba simítottam és a tetejére tettem a mozzarella szeleteket, valamint a reszelt parmezánnal megszórtam. 180 fokon 40 perc alatt készre sütöttem.

A siker nem maradt el…

fotó: Corbis

A szegény paraszt feleségét mindig felhívatták a kastélyba, ha nagy vendégség ígérkezett. Segített akkor ott a szakácsnak, aki maga is igen nagy úr volt. A parasztasszony fát aprított, krumplit hámozott, baromfit tisztított, tortakrémet kevert – aztán odahaza mindenről egy ízig beszámolt hites urának.
– Micsoda dínomdánom volt megint! Micsoda lakoma! Befejezésül eperkrémes torta! Bizony, a gróf urak mind a tíz ujjukat megnyalták utána!
A paraszt hallgatja csak, hallgatja megannyiszor ezt a történetet; egy zsép napon aztán vége szakad a türelmének, az asztalra csap, és így kiállt:
– No hát egyszer már én is kérek eperkrémes tortát!
– De édes uram – így a parasztasszony -, nincs hozzá eprünk!
– Van aszalt körténk épp elég! Csináld körtébő!
– Jó, de vajunk sincs a krémhez!
– Akkor csináld zsírral!
– Honnét vegyem a szép fehér lisztet? Csak az a fél zsák rozslisztünk maradt!…
– Megteszi. Csináld hát rozsliszttel!
– No és a tojás? Tizenkét tojás?
– A mindenségit neki, hát veletek asszonynéppel sehogy se boldogul az ember? Mondtam, asszony, nekem torta kell, eriggy a konyhába, de egy-kettő!
A parasztasszony nekiáll, szitál, kever, süt, vár…aztán egy szó nélkül visszatér a tortával. Az urának sincs kedve szónoklatokhoz. Csak levág egy szeletet, beleharap, majszolgatja, majd leszögezi:
– Látod? – És lassan hozzáteszi még: – Csak azt nem tudom, mit kell ettől a gróf uraknak az ujjukat nyalogatni!
(Lénárd Sándor: A római konyha)

Családunkban a leveseknek igen komoly respektje van. Leginkább a sok zöldségből állóakat kedveljük. De jöhet a húsleves (gyöngytyúkból konyakkal isteni!), a zöldség-hús verzió (tárkonyos raguleves vagy csülkös bableves), avagy a sokzöldséges, mint például a minestrone. A minestrone light gyakorlatilag annyiban különbözik sűrű testvérétől, hogy nincsen benne tészta illetve kicsit több lével engedem fel, így nem olyan tömény, úgyhogy marad még hely a “másodiknak” is.
Olaszhonban egyébként is jellemző, hogy egy-egy étel bár azonos néven fut, tájegységenként, vidékenként, évszakonként más-más összetevőket tartalmaz. Kis túlzással minden családnak megvan a saját minestrónéja…:-) A fentieket szem előtt tartva, könnyen belátható, hogy a minestrone receptek száma körülbelül annyi, mint égen a csillag. A legfontosabb dolog azonban, hogy minél több féle-fajta zöldséget használjunk fel az elkészítéséhez. Frances Mayes (amerikai írónő) a cortonai emberek tanítása alapján javasolja a parmezán héjának a belefőzését is. Fontos az alaplé, amivel felöntjük a levest. Jamie Oliver a sonkaalaplére esküszik, de szerintem enélkül is neki lehet állni! Bloggertársaim közül az olasz konyha egyik nagy ismerőjének, Dolce Vitának a minestronéját is melegen ajánlom.

A képre kattintva az egész tányér levest láthatod!

Hozzávalók:
5 dkg bacon
2 nagy fej hagyma
2 répa
2 gyökér
25 dkg zöldborsó
3 kisebb cukkini
1 vörösbab konzerv
3 zellerszál
8 gerezd fokhagyma
2 db burgonya
2 konzerv paradicsom (polpa)
frissen őrölt bors
bazsalikom
kevés rozmaring
parmezánhéj
só
parmezán sajt

A zöldségeket előkészítem: megtisztítom őket majd felkockázom, a répát/gyökeret karikára vágom. A baconből kisütöm a zsírt, erre rádobom a felkockázott hagymát, répát, gyökeret, zellert, 4 gerezd fokhagymát, a burgonyát és a rozmaringot. Megpárolom őket, majd ráöntöm a paradicsomkonzerveket, ezzel 2 percig rotyogtatom, azután felhúzom az alaplével/vízzel (ha sűrűre készítem, akkor annyival, hogy éppen ellepje a zöldségeket, ha lazábbra, akkor értelemszerűen többet használok.) A levesek főzésénel egy nagy teatojásba mindig teszek színes borsot és fokhagymát, jelen esetben 4 darabot egészben. Ezt követően beleteszem a parmezánhéjat, zöldborsót, a cukkinit, sózom, borsozom és félig lefedve majdnem készre főzöm. A legvégén adom hozzá a vörösbabot (ennek elég 5 perc) és a bazsalikomot. A sűrű verziónál a tésztát is a vége előtt főzöm bele! Olivaolajjal és reszelt parmezánforgácsokkal tálalom.

A James Bond filmek nagy kedvelőjének feleségeként már többször hallottam/láttam (szinte) az összes filmet. Legjobban a “frissebbek” futnak, melyekben Pierce Brosnan játszik ill. a Casino Royale, ebben Daniel Craig alakítja a sármos Bondot. Mivel nekem ezek háttérzajként szólnak, nem tudnék beszámolót tartani a filmek pontos cselekményét illetően, azonban “M” és “Q” neve, ill. annak elhallgatása, valamint a rövidítés használata nagyon megfogott. Ez a titokzatosság maga….

De, hogy visszakanyarodjak a bejegyzésemhez és annak témájához.
A főszereplő: Á. és az ő almás tortája, melynek elkészítése egyszerű, gyors, de íze a békebeli almatortákat idézi, amihez anno a polgári családok tagjai teát iszogattak, vagy puncsot szopogattak. Á. pedig 3 gyermek édesanyja, egy hús-vér női Bond, akinek nem a világ megmentése az elsődleges célja, hanem, hogy biztonságos háttérországot teremtsen a családjának, gyermekeinek.

A képre kattintva, a tortát fagyi nélkül láthatod!

Hozzávalók:
5 tojás
20 dkg vaj
20 dkg liszt
10 dkg cukor
1 citrom héja
1 tk. őrölt fahéj
1 tk. sütőpor
2 nagyobb alma

A tojásokat szétválasztom, a sárgáját előbb a cukorral, majd az olvasztott vajjal kikeverem. A fahéjat, a citom héját hozzáadom. A fehérjéből pici sóval habot verek. A lisztet összekeverem a sütőporral, majd apránként a tojáshabba szitálom és a végén a másik keverékkel összevegyítem. Az almákat meghámozom, vékony szeletekre vágom, majd elfelezem őket. Az almát a tésztába keverem. Egy tortaformát kivajazok és lisztezek, majd az almás kulimászt beleöntöm. 180 fokon megsütöm. Melegben vanília fagyival, hidegben vanília sodóval tálalom.

Á-nak ezúton fejezem ki köszönetemet a receptért!

Itt az ősz. Beköszönött, végérvényesen. A vénasszonyok nyara idén messzire elkerült minket. Ezzel együtt itt a szőlő és a körte szezonja. Szüleinknek hála, a borospincének indult vermünk polcai roskadásig tele vannak az említett gyümölcsökkel. Ezek felhasználásával igyekeztem összehozni a vacsorát 2 kedves barátunknak, akik valójában 3-an érkeztek:-) És mivel 1/8-ad részben olasz vér csörgedez az ereimben, próbáltam hű maradni a gyökerekhez, valamint jóllakatni a harmadik (a még “láthatatlan”) vendégünket, Kristófot is.

A menü a következő fogásokból állt:
Jamón Serrano körtével (okosság Jamón Serránóról, ami véletlenül sem személy! , valamint pár érdekesség CH&Vnál)
Töltött lumaconi sajtfátyollal borítva
Panna cotta boros karamellás szőlővel

Jamón Serrano körtével

Hozzávalók:
2 körte
8 szelet Jamón Serrano sonka
extra minőségű olivaolaj és balzsamecet

A szokásos sárgadinnye/prosciutto leváltásáre tör ez az előétel! Az előállítása felettébb egyszerű. A körtéket kimagozom és 1x negyedbe és azután a negyedeket félbe (=1 körte nyolc darabban végzi!) vágom. Tányéronként 4 körte darabot teszek, valamint rájuk/köréjük tekerem/csavarom a 2 sonka szeletet. Ezt követően megszórom jó minőségű olivaolajjal és balzsamecettel. Balzsamecetből érdemes a hosszabb ideig érlelt fajtát használni, mert az édesebb, selymesebb, jobban harmonizál a körtével!

Töltött lumaconi sajtfátyollal borítva

Hozzávalók:
60 dkg darált marhahús
10 dkg bacon
30 dlg gomba
2 fej hagyma
6 gerezd fokhagyma
1 doboz konzervparadicsom (polpa)
3 dl vörös bor
oreganó
só
frissen őrölt bors
500 g Lumaconi (nagy kagyló-)tészta
6 dkg vaj
4 dkg liszt
6 dl tej
őrölt szerecsendió
őrölt rózsabors
só
parmezán sajt
füstölt félkemény sajt

A bacont vékonyra szelem és serpenyőben megpirítom, majd hozzáadom a kockára vágott hagymát és megdinsztelem. Amikor a hagyma üveges, rádobom a felszeletelt gombát, majd a darált húst, a húst kifehérítem, sózom, borsozom. Ezt követően hozzáreszelem a fokhagymákat. Ráöntöm a polpát és a bort, megszórom oregánóval és összerottyantom. A vajat egy másik serpenyőben felolvasztom, a lisztet rászórom és pirítom. Majd lehúzom a tűzről és tejjel apránként felengedem, majd ismét lángon besűrítem. Ha kész, sóval, szerecsendióval és őrölt rózsaborssal ízesítem. A tésztát al dente főzöm. Egy tűzálló tálat kivajazok, majd besamel mártás felét az aljára terítem. A kagylókat megtöltöm a darált húsos keverékkel (1 teáskanál/kagyló) és a tálba ültetem őket szorosan egymás mellé. A végén a tetejére kenem a maradék besamelt (ha marad húsos töltelék az is mehet rá!), megszórom a lereszelt sajtokkal és 180 fokon megsütöm nagyjából 30 perc alatt. A végeredmény nem olyan tömény, mint a lasagne. Friss zöldsalátável ettük, pazar vacsi volt!

A képre kattintva egy másik képet találsz!
Persze az adott témában!

Panna cotta boros karamellás szőlővel

Hozzávalók:
0,5 l. tejszín
3 lap átlátzsó zselatin
1 vaníliarúd
3 ek. barna cukor
1 nagy fürt szőlő
karamell öntet
15 dkg cukor
0,5 l. fehér bor (én Müller-Thurgaut használtam)
0,3 l. víz

A vaníliarudat felhasítom és a tejszínnel, valamint a cukorral összeforralom. Forrás után még 5-7 percig kevergetve főzöm. A zselatinlapokat vízbe áztatom, majd 5 perc múlva kinyomkodom és a tejszínes cuccba (akkor már nem láng felett!!!) keverem és ott feloldom, majd 4 tálkába elosztom. Min. 4 órát hűtöm. A karamellhez a cukrot karamellizálom, majd amikor megbarnult, apránként hozzáadom a vízet és a bort. Az elegyet addig sűrítem nagy lángon, míg mézsűrűségű lesz. (Ez a rész a legidőigényesebb, ám nem kell folyamatosan keverni. Az öntet íze viszont…hmmm…bármennyi időbe is telik, higgyétek el megéri!) A szőlőszemeket kimagozom. A forma alját meleg víz alá teszem, (hogy ki tudjam fordítani) és tányérra öntöm a panna cottát. Mellé/ráhalmozom a kimagozott és félbevágott szőlőszemeket, majd rácsorgatom a karamell öntetet.