Keresés a blogon

Karácsonyi ujjgyakorlat 5: Fenyőmagos-marcipános keksz

Dec 9th, 2009 by Ízbolygó | 0

Ideális karácsonyi ajándék válhat belőle. Mondjuk, kekszfronton az utóbbi két hétben arra a következtetésre jutottam, hogy ha ajándékba készül valami, akkor azt szigorúan az átadás előtt szabad csak legyártani, mivel igen illékonyak… És ez a keksz bekerülés szinten is aranyárban van. A fenyőmag miatt. De isteni finom, ropogós. Belefelejtkezős… Aztán már csak az üres kekszesdoboz alján visszatükröződő értetlen tekintetek maradnak. Hogy hova tűnt a keksz???

Hozzávalók:
20 dkg fenyőmag
5 dkg porcukor
8 dkg marcipán
1 citrom héja
1 tojásfehérje
7 dkg liszt
csipet só

A marcipánt nagylyukú reszelőn lereszelem. 5 dkg fenyőmagot összekeverek a lereszelt marcipánnal, a citrom héjával és a porcukorral. Ezt követően hozzáadom a tojásfehérjét, jól eldolgozom. Végül mehet bele a liszt és egy csipet só. 2 cmes golyókat készítek belőle, amiket megforgatok még fenyőmagban. 180 fokon 20 perc alatt aranyszínűre sütöm.

Karácsonyi birs-körte lekvár és a birskocsonya

Dec 8th, 2009 by Ízbolygó | 0

A lekvár szezon záróakkordja az ősz/tél két gyümölcséből: birsalmából és körtéből. Ehhez adtam karácsonyi fűszereket és alkoholt. Ez utóbbi a lekvárjaim elmaradhatatlan alkotóelemévé vált. Az alkoholtartalom kiforr belőle és nem marad más, csak a finom, tömény aroma. A birs-körte pároshoz valami mandulásat álmodtam, ezt az amarettos üveg tartalma bánta.:-)

A lekvárkészítés mellékterméke lett a birslé, ami igen magas pektintartalommal bírt, hiszen a birseket nem hámoztam, nem magoztam ki, csak elnegyedeltem. Amikor megfőtt a gyümölcs, a levét kétszer átszűrtem, majd cukorral kocsonyává főztem. Ez nagyon komoly lett! Sűrű, borostyán színű, mézes-birses-aszús… Kiskanálnyi mennyiség fedezi a heti cukoradagunkat, de mennyei az íze!

Hozzávalók:
3 kg birsalma
2 kg körte
30 dkg barna nádcukor
3 fahéj rúd
3 csillagánizs
8 szem kardamom megtörve
2,5 dl Disaronno Amaretto likőr
2+2 citrom leve és héja

A birsalmákról ledörzsölöm a szöszöket, alaposan megmosom, majd negyedelem és vízzel félig telt lábasba teszem. A vízbe belefacsarok 2 citromot. A víz éppen ellepje a birseket. Én egy tányérral lenyomattam őket, hogy ne lebegjenek. A vizet felforralom a birsekkel, majd alacsony lángon 2 órán keresztül főzöm a birseket. Ezt követően a lángot elzárom és másnapig békén hagyom őket.
Másnap leszűröm a levet a birsekről, a magházukat kiszedem és a gyümölcshúst egy vaslábasba teszem. Itt jött az ötlet, hogy körtével vegyítsem! A körtéket megmosom, kiszedem a magházukat és a birshez adom. Adok hozzá 2 dl birslét, ill. a fűszereket. (A fűszereket fűszerzacskóba téve, hogy utána ne kelljen vadászgatni őket a forró lekvárban.) Az egészet addig rotyogtatom, míg a körte is puha nem lesz. Ekkor leturmixolom. Hozzákeverem a cukrot, a likőrt, 2 citrom lereszelt héját ill. kifacsart levüket. Kevergetve sűrűre főzöm. Közben kifőzöm az üvegeket is, majd a forró lekvárt ezekbe töltöm. Fejtetőre állítom őket 5 percre, aztán mehetnek hűlni.

Birskocsonya:
A birskocsonya már régóta izgatja a fantáziámat, el nem tudtam képzelni, pontosan milyen íze is lehet.
Elkészítése egyszerű, csak idő kell hozzá, hogy kellőképpen besűrűsödjön. Mivel azonban kevergetni nem kell, nem sajnáltam tőle az időt.

Hozzávalók:
a birsek kétszer átszűrt leve
cukor (a birslé mennyiségének 80%a)

A birslevet a cukorral felforralom, majd kicsi lángon addig főzöm, míg hideg tányérra cseppentve meg nem kocsonyásodik a szirup.

Diós tészta brokkolival

Dec 7th, 2009 by Ízbolygó | 0

A sok süti után egy kis tészta. Csak hogy ne legyen szénhidrát hiányunk. Ez egyébként nagyon jó kis tésztaszósz. Harmonikus, gyorsan elkészül és persze finom. A dió-brokkoli, dió-kelkáposzta, dió-kelbimbó mind-mind remek kombináció, főleg, ha megfejeljük egy kis gyümölccsel. Itt most citrom a kísérő harmadik.

A tészta sajna nem látszik, de nagyon jópofa! A De Cecco Fusilli lunghi bucati tésztáját használtam, ami olyan mint a dauerolt haj, éppen ezért remekül feltapad rá a szósz.

Hozzávalók:
1 zsemle
2,5 dl tejszín
10 dkg dió

frissen őrölt bors
oregánó
1 fej brokkoli
3 gerezd fokhagyma
10 dkg parmezán
2 ek citromlé
6 ek olívaolaj
De Cecco Fusilli lunghi bucati tészta (vagy bármilyen csavart)

Vizet teszek fel a tészta főzéséhez. A zsemlét felkockázom és nyakon öntöm a tejszínnel. A diót száraz serpenyőben megpirítom, majd aprítógépe öntöm és ledarálom. Sós vizet teszek fel és amikor forr a brokkoli tönkjét apróra vágom és megfőzöm benne, majd kiszedem és a diót, a brokkoli szárát a zsemléket összeturmixolom. A maradék főzővízben a brokkoli rózsákat kifőzöm, majd jéghideg vízbe szedem, hogy szép zöldek és roppanósak maradjanak. A diós masszába reszelek 3 gerezd fokhagymát és 8 dkg parmezánt, sózom, borsozom, kevés oregánóval ízesítem, majd hozzákeverem az olívaolajat. A tésztát az időközben felforrt vízben kifőzöm, majd azon melegében összekeverem a szósszal és ráhalmozom a brokkoli rózsákat ill. megszórom parmezánnal.

Forrás: Lecker 2009/12

Karácsonyi ujjgyakorlat 4:
Gesztenyés-csokigolyók meggyel

Dec 4th, 2009 by Ízbolygó | 0

Továbbra is melegítem az ujjaimat:-) Újabb ötlet adventre, karácsonyra. Az oviban készítettük, a kölykök imádták gyúrni, formázni és persze megenni. Jól bírja a gyűrődést, nem olvad, hűtőben 1 hétig simán eláll, bonbonierbe is kerülhet. A hozzávalók egyszerűek, általában akad is minden hozzá otthon.

Hozzávalók:
1 cs gesztenyemassza
10 dkg tejcsoki
kevés darált keksz
meggy
tortadara, mogyorógrillázs a díszítéshez
(fél lime leve és reszelt héja)

A csokit kis láng fölött/gőz fölött felolvasztom, majd a gesztenyemasszával összedolgozom. Az állagán, ha szükséges javíthatunk kevés darált keksszel. Kis darabokat veszek a masszából, kilapítom, belenyomok egy meggyet és golyóbist formálunk belőle. A végén tortadarába vagy mogyorógrillázsba forgatjuk.

Fél lime héját hozzá reszelve ill. levét hozzáadva pikánsabb végeredményt érhetünk el!

Megjelent a Blikk Nők Konyha novemberi számában.

A Mikulás műsor margójára

Dec 3rd, 2009 by Ízbolygó | 0

Lezajlott. Vicces volt.:-)
Kicsit elkéstünk, a műsor már elkezdődött. A Mikulás két manója (nagyjából az elmebeteg kategória) már veszettül pörgött. Énekeltették a gyerekeket, meg egymást húzták. Aztán megjött Mikulás bácsi, IGAZI ősz szakállal. Ez azért nem akármi! Nem ám kócos műszakáll!!! Már tavaly és tavaly előtt is ez a bácsi volt a Mikulás, nagyon jó fej pasi. Biztos ő cégben a főnök, mert a Manók évről-évre cserélődnek.:-) Mesélt egy szépet a gyerekeknek, még nekem is könny szökött a szemembe a szegény családból származó kislány története hallatán, akik a szülei odaadtak egy másik házaspárnak, mert olyan szegények voltak, hogy nem tudták eltartani. A kislány azt kérte a Mikulástól ajándékként, hogy visszakapja az igazi családját. És karácsonykor a vágya teljesült. Eljöttek érte a szülei a testvérével és nem kellettek ajándékok, mert a legnagyobb ajándék volt, hogy együtt lehettek és átölelhették, szerethették egymást! (a nevelőszülők lelkiállapotáról, akiktől visszavették a kislányt nem szólt a fáma) Aztán volt ismét közös dalolás, Pöttyöm teli torokból énekelte a Hullapelyhest, közben pedig fixálta a Mikulást. Aztán sorba kellett állni az ajándékokért. Pöttyöm ment is, szépen állt a sorban, én meg ismerős anyukákkal csipogtam. Egyszer látom, a Mikulás nagyon figyel a kisemberre ott legelől, aki nem más, mint Pöttyöm. Odamegyek hallgatom, miért is tartja fel a sort.
A Mikulásra kérdések záporoznak: Megkaptad a levelet? Írtam Neked, Apa pedig feladta. Megkaptad?
Mikulás zavartan: Mit is írtál benne?
– Hát az ajándékokról. Hogy anyának, meg apának egy igazi házikót kérek (kunyhóban élünk tudniillik), Minipöttynek egy kismackót, én pedig egy kiselefántot kérek.
Aztán még egyszer beállt a sorba, akkor meg elénekelte, hogy Nagy pelyhekben hull a hó/Rázza a szakállát a Télapó… Majd elmondta, hogy ezt az oviban tanulta az óvónénitől, T nénitől.
Nagy nehezen bírta csak elszabadítani magát a Mikulástól, akin látszott az őszinte megkönnyebbülés.:-)
Birgácsot nem kapott. Tudod anya, mert jó voltam. És ő látta.

Hazafelé a kocsiban az ünnep kitárgyalása zajlott és újabb keresztkérdések következtek:
– És ez a Mikulás hoz a csizmámba is ajándékot?
– ööö, igen. Persze.
– A manókkal?
– Ühüm.
– És az oviba is ő jön?
– Neeem. Szerintem az oviba másik jön. Tudod, többen vannak.
– De az oviban K néni (óvónéni) azt mondta, csak egy Mikulás van.
– (Vazz…) Igen, egy igazi van, de van sok segítsége is a Mikulásnak, mert sokan vagytok Ti gyerekek. Nem bírna egyedül lelátogatni mindenkit. Azért is volt ma az ünnepség.
– És akkor az oviba egy segítsége jön?
– Egy másik Mikulás jön oda.
– Emlékszem, tegnap (=tavaly, még nincsen tisztában ezzel) is másik volt. Annak szép fehér volt a szakálla, nem szürke. De hasonlított erre…
:-))))

Aztán este kitette a szaloncukrokat a konyhapult szélére, hogy az angyalkák vigyék el és hozzanak helyette valami értelmes ajándékot, mert nem ízlett neki. Kapott is reggelre egy katicás kulcstartót. A marcipános szaloncukor pedig nem volt finom. Nagyon nem.


Apukám-Mikulás

Holnap az oviba jön a Mikulás, aki Apukám lesz. Nem tudom, Apu vagy Pötty izgul-e jobban a holnap miatt, mindenesetre már ki van készítve a csinos ruha és egyfolytában azt ígérgeti, hogy milyen jó gyerek lesz. Tegnapig.:-)

Creative Commons License
© Ízbolygó est.2007