Ízbolygó

Akár egy jó kis görög film címére is asszociálhatnánk, de ez most nem itt nem a filmkritika rovat.  Azt Mr.ÍBnek kellene írnia, hiszen ő jól áll filmnézés szempontjából.:-)

Értekezés a spenótról, főleg azoknak, akik csak főzelékként ismerik.

A spenótról korábban az a hír járta, tele van vassal. Ez az utóbbi idők folyamán léket kapott, erről már írtak a borsások korábban is. A spenót egyébként nagyon egészséges, tele van pl. káliummal, folsavval, béta-karotinnal. További pozitívuma, hogy sokféleképpen el is készíthető. Nyersen salátákba, párolva, főzve köretként, főzelékként, de remek alapanyag lehet más fogások gazdagításához, színesítéséhez. Az olaszok gyakorta ricottával társítják, de remekül harmonizál a fetával, illetve a kecskesajtokkal is. (Figyelem! Fetának hivatalosan csak a görög juhtejből készült fehér, sós, félkemény sajtot lehet nevezni!) A feta sajtot, illetve ennek készítését már Homérosz is megénekelte jó régen, nem csak salátában isteni, hanem a spenóttal is.

Sós előétel gyanánt készült ez a leveles rétes, és jól vizsgázott. A rudat vághatjuk háromszög alakzatban is, így még dizájnosabb, hiszen tudvalevő, nem csak a szánkkal, a szemünkkel is eszünk.

Hozzávalók:
35 dkg fagyasztott leveles vagy dupla ennyi friss spenót
1 nagy fej hagyma
4 gerezd fokhagyma
só
fél dl tejszín
4 evőkanál zsemlemorzsa
2 tojás
frissen őrölt bors
feta sajt ízlés szerinti mennyiségben
1 rúd leveles tészta
1 tojás sárgája a kenéshez

A hagymát megpucolom, és apróra vágom. Két evőkanálnyi olívaolajat öntök egy serpenyőbe, és a hagymát fedő alatt megfonnyasztom. Hozzáadom a spenótot, sózom. Belereszelem a fokhagymákat, majd a lángról félrehúzom, és botmixerrel párat beleturmixolok, hogy ne legyen nagyon szálas, inkább krémes legyen az állaga. Hozzákeverem a tejszínt, a zsemlemorzsát és a kissé felvert tojásokat. A masszát megborsozom. A tojást szétválasztom. A fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, és a masszához adom. A leveles tésztát kitekerem, majd megkenem a spenótos krémet. Rámorzsolom a fetát, majd feltekerem a leveles tésztát. A tetejét megkenem tojással, majd 180 fokon 25 perc alatt pirosra sütöm.

Salátával remek vega főétel, saláta nélkül előételként fogyasztható.

Ha maradt a töltelékből…

szuflétálka kivajaz, zsemlemorzsával megszór, a spenót masszát beletöltöm, majd telenyomkodom feta darabokkal. Megsütöm. Így is szuper!

Megint nem kajáról írok. De még csak nem is kapcsolódik a gasztronómiához. Cserében blogok, szép képek és jó zenék következnek. Blogajánló, vagy mi:-)

Szeretek fotózni és nagyon szeretek gyönyörködni mások fotós munkáiban. Az olyan, mintha más szemével figyelném, látnám a világot. Utálom, azonban az egysíkúságot, a beállított képeket, azt, ha ugyanazok a szokványos klisék köszönnek vissza a képekről. Szeretem viszont a finomságokat. A pillanatot, amit sokan észre sem vesznek, elmennek mellette. És azokat a finomságokat, amik fölött sokak szeme átsiklik. De ha van, aki ezt megmutassa, akkor arra rácsodálkoznak….Jé! Ezt így is lehet?

A nők, a női fotósok különösen jók ebben. Hogy megmutassanak pillanatokat. Fények. Színek. Árnyalatok. Emberek. Zenék. Összhangban. És a pasi fotósok egy része is képes erre. Hogy lássa és láttassa ezeket a csodákat. Bennük biztosan erősebb a feminin oldal vagy valahonnan női energiákkal rendelkeznek…. Most azonban két hölgyet és egy urat illetve a fotós blogjaikat mutatnám be. Egy kis szépség…

Nagy Hajni
Hajnival 4 éve ismerkedtünk meg. Egy ismerősöm ajánlotta. Akkor már igencsak pocakos voltam, Hajni meg csinált rólam szép képeket. Aztán idén a Segítsüti kapcsán felbukkant a neve, hiszen ő nyerte Fakanál mákosát. Véletlenek ugye nincsenek:-) Pocak ismét volt, gyors kapcsolatfelvétel, így születtek ezek a képek:

És már alig várom, hogy Pötty testérkéjéről is készüljenek pár napos “csomagként” képek:-) Ilyen, mint ez:

Nagyon szeretem Hajni képi világát, ahogy elcsíp pillanatokat, szerintem nagyon tehetséges csajszi! És imádja, amit csinál. És az annyira, de annyira átjön a munkáin!

Jaksa Tímea
Tímeát (sajnos) nem ismerem személyesen. A blogját egy ismerősöm ajánlotta, aki szintén fotózik. Képes vagyok órákig bolyongani a blogján és a slideshow-kat nézegetni. Precíz, pontos, kidolgozott képeket találhattok itt, amiket átsejlik Tímea nőisége, ill. az ahogy finomság, ahogy egy-egy témát feldolgoz. Mesés. Szívből sajnálom, hogy nem ő fotózta anno az esküvőnket:-(((

A képre kattintva indul a slideshow (hanggal!)

És végül, de nem utolsó sorban egy pasi, Redl-Nagy Zoltán.
Kőprofi. Egy zseni. Érdemes megnézni a portfóliót:

Hanggal!

És persze engem könnyekig meghatott Viki és Tibi slideshowja. (Tudom, hülye szentimentális szolidáris pocakos vagyok:-))) )

Kattints! Hangerő! Zsepik:-)

Jó zenék, klassz képek! Jó szórakozást!

A főzelék legalább olyan megosztó téma, mint hogy melyik focicsapatnak drukkolsz. Vagy hogy szereted-e az adott színt vagy sem. Különösebben nem tulajdonítottam jelentőséget ez idáig a készítésének, mert szerintem pofonegyszerű. De nem mindenkinek, úgy tűnik. Anno írtam erről
a témáról Női Lapozóra, gondoltam átteszem ide is, mert éppen készült cukkinis-tök, ami a kedvencem. Szóval:

“A főzelék tipikusan magyar ételféleség. Sehol máshol a világban nem fogyasztják ilyen formában a zöldségeket, mint nálunk, és főzelékbárokat sem találunk más országokban – ezért aztán igazi hungarikumnak számít. Sajnos legtöbbünk az iskolai menzákkal kapcsolja össze a főzelékeket, így ha szóba kerül ez az étel, csakis rémes emlékek derengenek fel benne a nagydarab konyhásnéniről, aki egy hatalmas fazékból mérte ki a zsíros, rántástól megmerevedett vagy éppen leves állagú, zöldséget alig látott “főzeléket”.
Ez alapján tényleg komoly feladatnak tűnhet a megfőzése, de az igazi főzelék távolról sem ilyen. Sőt! Nem is feltétlenül úgy készül, ahogy azt megszoktuk. Persze a magyar konyhának kimondott jellegzetessége, hogy az ételek sűrítését (rántás, habarás) liszttel végezzük, valamint hogy a tejszínnel szemben is előnyben részesítjük a tejfölt. A gasztronómia viszont határtalan, ezért más nemzetek konyhájából merítve tökéletesíthetjük, vagy saját szájízünkre formálhatjuk tradicionális ételeinket is. Lássuk hát, hogyan reformálható a főzelékkészítés.

Alapanyagok és fűszerezés
Szinte bármelyik zöldségből készülhet főzelék, nem csak a legismertebbekből: a burgonya, a zöldborsó, a zöldbab, a tök, a kelkáposzta, a sárgaborsó, a spenót és a sóska mellett bátran lehet próbálkozni a céklával, a cukkinivel, az édesburgonyával, a brokkolival, a karfiollal vagy a karalábéval is. Amennyiben tehetjük, mindig friss alapanyaggal dolgozzunk, de télvíz idején azért a mirelit is labdába rúghat.

A konzervzöldségeket azonban kerüljük, mivel ezek nem adják vissza a valódi ízeket, ráadásul a feldolgozás során cukrot és tartósítószert adnak hozzájuk, és egyébként sem tartalmaznak annyi vitamint és ásványi anyagot, mint a friss zöldségek. Ne feledkezzünk meg az ízesítésről sem, ehhez a legjobbak a friss zöldfűszerek. A petrezselyem, a kapor, a snidling, a kakukkfű mind-mind új karaktert tud adni ugyanannak a főzeléknek.

A kardinális kérdés: a sűrítés
A lényeg természetesen az utolsó pont: az elkészítés, a sűrítés. Még véletlenül se főzzük péppé a zöldséget! Kevés vízzel tegyük fel, és amikor megfőtt, sűrítsük. A sűrítés klasszikusan rántással, habarással, lisztszórással, manírozással (lisztet vajjal összegyúrják és a forró főzelékhez adják, ez igen kalóriadús megoldás) történik, de érdemesebb az utolsó pontban felsorolt, egészségesebb módszereket kipróbálni.

Mi is kell az igazán jó főzelékhez?
fél óra
friss, jó minőségű alapanyag
só
zöldfűszer
néhány esetben tejföl, tejszín
a sűrítéshez: botmixer, turmixgép; burgonya-, kukorica- vagy rizspehely; végső esetben burgonyakeményítő vagy csicseriborsóliszt

Erre persze biztos sokan felkapják a fejüket. Minek a mixer? És hol marad a liszt? A két kérdésre egy a válasz: a mixer váltja ki a lisztet. A zöldségféléket kevés vízben pároljuk meg, majd nagyjából egyharmadukat vegyük ki, turmixoljuk le, és ezzel sűrítsük vissza a főzelékünket, ezáltal alacsonyabb lesz az energia-, szénhidrát- és zsírtartalma is. A saját anyagával történő sűrítés remekül beválik a zöldborsó, a cukkini, a sárgarépa, a burgonya, a bab, a brokkoli és a karfiol esetében is. Néhány esetben, így a vöröslencse és a sárgaborsó főzésénél sűríteni egyáltalán nem is kell, hiszen ezek eleve szétfőnek egy kicsit, ezáltal besűrítik saját magukat.

A sűrítés ezenkívül történhet burgonyával is, például zöldbab vagy kelkáposzta esetében. Ilyenkor a burgonyát a zöldségfélével együtt főzzük, majd kiszedjük, leturmixoljuk, és visszasűrítjük vele a főzelékünket. Sűríthetünk továbbá tejtermékekkel: tejszínnel, tejföllel, joghurttal – a spenót és a sóska esetében ez is jól beválik, de itt is működik a burgonyás vagy a saját anyagával történő sűrítés is. Ha nem boldogulunk, vagy nincs botmixerünk, segítséget jelenthetnek a pelyhek (rizs, kukorica, burgonya) is.

Ennyi tehát az egész: mint látható, egyáltalán nem nagy ördöngösség, sőt még egyszerűbb is, mint a hagyományos módszer. Arról nem is beszélve, hogy mennyivel finomabb lesz a főzelékünk.”

Cukkini-tök főzelék
Hozzávalók:

2 főzőtök
1 cukkini
1 csomag újhagyma
fél dl olívaolaj
2 dl tejszín
só
fehérbor-ecet vagy citromlé
kapor

A tököt megpucolom, majd a közepét kivájom. A cukkinit megmosom, végeit levagdosom. Az újhagymát vékonyan felaprítom, majd olívaolajon üvegesre párolom. Közben nagylyukú reszelőn lereszelem a cukkinit és a tököt. Ha a hagyma üveges, hozzáadom a lereszelt zöldségeket, megsózom, majd lefedve párolom 10 percet. Ezt követően átkeverem, és tovább párolom még 10 percig.

Ennyi idő alatt a zöldségek megpuhulnak és levet eresztenek. Hozzáöntöm a tejszínt, és a továbbiakban fedő nélkül párolom. Ha a tejszínes lé besűrűsödött, botmixerrel párat beleturmixolom, hogy kellőképpen krémes állaga legyen. Friss, apróra vágott kaporral ízesítem, és fehérbor-ecettel vagy citromlével savanyítom.

Aki kóstolta, imádta. Még az akkut tökfőzelék-utálók is.

Nehezen veszem rá magam a posztolásra… Írni, (ahogy beszélni is) van kedvem, meg receptek is sorakoznak jópáran, amiket megosztanék, csak éppen nem a recepttel kapcsolatban van általában mondanivalóm. Mindenféle egyéb dolgok foglalkoztatnak mostanság… Ez már biztosan a “befeléfordulás” időszaka, a fókuszba mind inkább a készülődő új családtag, meg az érkezése ill. annak körülményei kerülnek. Tegnap pl. vettem egy kismama újságot. Igazán nem voltak nagy elvárásaim az újsággal kapcsolatban, de még ezt is sikerült alulmúlnia. Rengeteg reklám, semmitmondó cikkek (tényleg! ezt az újságírás egy külön válfaja, amikor van egy kérdés, majd születik rá egy válasz cikk, amit elolvasva, nem kap az ember lánya választ az eredeti kérdésére???), megtudom viszont, hogy Béres Alexandra is várandós és azért nem látszik még a hasa, mert olyan kemény, kockás a hasfala. Váááá… Lapozgatom oda-vissza és elgondolkozom, milyen sokat is változtam az elmúlt 3 évben. Akkoriban, az elsőt várva egészen máshogy álltam sok mindenhez, pl. az újságokhoz is. Mindent elolvastam. Anno eleve sokkal több nyomtatott sajtót olvastam, mára ez teljesen átfordult és a nyomtatott sajtóból már csak a Figyelő és a Heti Válasz játszik ill. M barátnőmnél vagy a pedikűrösnél lapozom át az aktuális bulvár- és és gizi magazinokat. Meg asszem kicsit komolyabb is lettem. Bár ezt csak félve írom le. Lehet, hogy a megfelelő szó a felelősebb… Valahogy elmélyült sok minden… Meg jó is elmélyülni ebben-abban. Pl. a képi világ is ilyen, de erről majd bővebben szeretnék írni:-) Na, ez most jó kesze-kusza lett, de örülök, hogy kikerült belőlem. A hülye kismamaújság kapcsán:-))))

A törtácskák viszont finomak, áfonya vagy meggy pedig KELL bele!

Hozzávalók:
1 cs. TF linzer tészta
20 dkg étcsoki
8 dkg vaj
8 dkg barna nádcukor
1 vaníliarúd kikapart magjai
2 tk fahéj
8 dkg őrölt mandula
2 tojás
2 ek liszt
2 marék áfonya

Kivajazok 6 tartlet formát és a sütőt beizzítom 180 fokra. A csokit alacsony lángon megolvasztom. Egy keverőtálba beleöntöm az olvasztott vajat, a cukrot, a vanília magjait, a fahéjat és az olvadt csoki felét, a tojásokat, a lisztet, a mandulát és a legvégén belekeverek egy marék áfonyát. A tésztát a formákba szabom, majd beletöltöm a csokis masszát. 20 percig sütöm. Tálaláskor a torták tetejére csurgatom a maradék csokit és szórok mellé friss áfonyát is.

Kiindulópont: Olive magazin 2009/10

a lányom tegnap óta. Ezekben ropja. 26-os méretben:-)

Hasonlóan önfeledten, mint nyáron a tánctáborban: