Retro nass: gesztenyepüré
Ezt a posztot csak azért írom meg, mert számomra az újdonság erejével hatott anno, amikor legjobb barátnőmnél N-nél úgy 2 éve gesztenyepürét ettem és nála ugyanolyan kis hurkákba állt össze a püré, mint a cukrászdában. Akkor ő elárulta, hogy burgonyanyomóval kell áttörni és ilyen lesz. Többet mondok: akkor én még nem is láttam ezt a fajta buronyanyomó gépet, csak a hagyományos nyeleset, aminek viszont mint megtudtam, a neve: burgonyatörő. Szóval miután a fejemben helyüre kerültek a dolgok (burgonyanyomó vs. -törő) be is szereztem egy burgonyanyomót, hogy én is képes legyek helyre kis gesztenyehurkák előállítására szerény hajlékomban.
Egyéb bevallanivalóim:
Szánom bánom, de nem igazi gesztenyéből készítettem a pürét, mint Chili&Vanília/Piszke/T3V és a többi szorgos hangya bloggertársam. Biztos, vagyok benne, hogy az igaziból készült sokkal ízletesebb, de most csak úgy megkívántam délután….és honnan szereztem volna friss gesztenyét?! Szóval megkívántam és elővettem az arany csomagolású (esküszöm rá, hogy ez a legfinomabb a kész pürék között!) gesztenyemasszát, csorgattam rá narancslét, átnyomtam a burgonyanyomón, lefotóztam és benyomtam a felét. A másik felét Pöttynek és papájának ajánlottam fel, Pötty köszönte, nem élt a lehetőséggel.
