Ízbolygó

Ausztriában egy Lindt-hostess a kezembe nyomta a “Csokoládéoldalak” c. ingyenes Lindt kiadványt, amiben Johann Lafer az osztrák TVszakács, aki manapság már saját TV és fotóstúdióval büszkélkedhet illetve éttermeket is üzemeltet, mosolygott rám a bajsza alól (nem egy szimpatikus ember, így elsőre:-)) az egyik oldalon és vagy 5-6 receptjét is leközölték. Ebből valósítottam meg az egyiket, ami a legjobban illett a tavasz beköszöntöttéhez.

Hozzávalók:
6 kis tortaforma vagy muffinforma
10 dkg liszt
5 dkg porcukor
5 dkg mascarpone
5 dkg puha vaj
1 dl tejszín
20 dkg Lindt 70%os étcsoki
3 ek Grand Marnier
eper
bazsalikom
1,5 dl tejszín

A lisztet egyneműsítem a vajjal, a mascarponeval és a porcukorral. Ezt a ragacsos, kezelhetetlen masszát folpackba csomagolom, közben halkan morgok a bajszosra, majd hűtőbe teszem min. 1 órára.
A sütőt előmelegítem 200 fokra, a tésztát vékonyra nyújtom. Na itt adtam fel a recept követését és választotta a saját megoldásomat!
A tésztámat 6 darabra osztom, a kis tortaformákat kivajazom és lisztezem, majd belenyomkodom a tésztát. A sütőben 13 perc alatt megsütöm. A tejszínt a csokival összemelegítem, majd a ganachet a kisült-kihűlt tortácskákba adagolom. A bazsalikomot felaprítom, a tejszínből kemény habot verek és hozzáadom a bazsalikomot. A ganache-sal töltött torták tetejére friss epret halmozok és bazsalikomos habot teszek a tetejére. (ezt habszifonnal kellene szerintem készíteni, úgy biztos sokkal klasszabb, de nekem sajnos nincsen.)
Megj: nálam ez a hab leginkább folyós állagú volt úgy 15 perc után, de az élvezeti értéken ez nem rontott.
Megj.2: A végén megbocsátottam Johann-nak:-)
Megj.3: Elhatároztam magamban, még egy receptjét kipróbálok…

Ez a recept húsvétra készült volna, ha kaptam volna szép nyulat… A múlt héten viszont ez összejött, úgyhogy életem egyik legjobb nyúlételét hoztam össze a család tagjai szerint! Igazán finom, pikáns lett. A maradék nyúl és szósz új életre kelt 2 nappal később, erről majd a recept végén ejtek szót:-)

Hozzávalók:
1 egész nyúl (esetünkben 1,4 kg)
2 üveg articsóka (2*170g)
10 db koktélparadicsom
1 palack fehérbor
5 salotta hagyma
2 fej fokhagyma
1 csokor rozmaring
2 púpos ek liszt
1 csokor újhagyma
80 dkg sütnivaló burgonya

A nyulat megmosom, leszárítom és szétdarabolom (egyben is hagyható, de úgy nem lehet jól körbepirítani). Sózom és frissen őrölt borssal megszórom. A salotta hagymákat megpucolom és negyedbe vágom, a fokhagymát is megpucolom. Kevés olajon a nyúl darabjait körbepirítom, ez szó szerint értendő! Ha ez megvan, átpakolom a nyulat egy tepsibe és a serpenyőben maradt olivaolajra dobom a hagymát és a fokhagymákat. Átforgatom, majd rászórom a lisztet, 1 percig pirítom és felöntöm a borral. Beledobom a rozmaringot is és 2-3 percig rotyogtatom, majd a húsra öntöm. A tepsit alufóliával lefedem és 200 fokon 1,5 órát párolom. Ennyi idő alatt a nyúl omlósan puha lesz. Ekkor leveszem az alufóliát, beleteszem az articsókát, a koktélparadicsomot és az újhagymát és még 45 percig sütögetem.
A burgonyát megpucolom, felkockázom és olivaolajon megsütöm. A végén sózom.

2 nappal később…

A nyúl értekelhető részei nagyrészt elfogytak, de a mell része és a mellső combok megmaradtak. A csontoktól leszedtem a húst és falatnyi darabokra kockáztam, majd a maradék szósszal együtt serpenyőbe öntöttem. Hozzáadtam 2 dl tejszínt és 1,5 dl bort, kicsit megrottyantottam, hogy az alkohol elillanjon, majd pappardelle tésztát főztem hozzá. A tetejét grana padanoval hintettem meg és isteni talján tésztát ettünk a provance-i nyúlból.

A receptet a Lecker áprilisi számában találtam.

A maradék vöröslencsével is kezdenem kellett valamit. Kalla Kálmán szakácskönyvét lapozgatva láttam meg ezt a receptet fácánnal elkészítve. Kacsahússal is harmonikus ízt adott.

Igaz az egyik (a képen látható) kacsamell áldozatul esett a kapkodásnak…Történt pedig, hogy a vasárnapi ebéd romjait eltakarítva az egyik kacsamell a tepsiben maradt, a tepsi meg a sütőben. Miután elmosogattam, elpakoltam, nekiálltam a du-i vendégség előkészítésének. Sütőt bekapcsoltam, közben Anyósommal csevegtem az élet komoly dolgairól. Egyszercsak furcsa szagokat és sistergést hallok… A kacsa a sütőben kicsit megsült:-) Rozéról feketésre… és ki is száradt, mintha csak fácán lett volna:-)

Hozzávalók:
2 kacsamell
2 csésze vöröslencse
1 csokor zsálya
5 dkg vaj
30 dkg édesburgonya
10 dkg burgonya
1 dl tejszín
4 kemény körte
3 ek barna cukor
1 üveg vörösbor

Először az édesburgonyát és a burgonyát meghámozom, felkockázom és annyi sós vízben, ami éppen ellepi, megfőzöm. Ha megfőtt, leöntöm róla a vizet, összetöröm és 1 dl tejszínnel pürésítem. A vöröslencsét 1 csésze vízben a vajjal kicsit párolom, majd hozzáadok még egy csésze vizet, lehűzom a lángról és lefedem. A körtéket meghámozom, az aljukat levágom és kivájom a magházát. Lábasba állítom őket, felöntöm a borral és megszórom a cukorral. Felforralom és forrás után még 5 percig főzöm, majd lehúzom a lángról és a körtéket a borban hagyom, hogy szép vörös színük legyen. Visszatérek a vöröslencséhez. Ismét lángra helyezem és ha szükséges adok hozzá még annyi vizet, hogy puhára párolódjon. A zsályát felaprítom és a lencséhez adom. A kacsamellek bőrös felét beirdalom, sózom, borsozom és a bőrükkel lefelé forró serpenyőbe helyezem őket és 5 percig sütöm. Ez idő alatt a bőr vastagságától függően elég sok zsír kisül. Ha a bőr pirosra sült, megfordítom és a húsos oldalát is sütöm 3 percig. Ekkor átteszem egy tepsibe és 80 fokon további 20 percet sütöm/párolom. Ha a hús elkészült együtt tálalom a köretekkel.

A recept eredetileg fácánnal édesburgonya püré nélkül Kalla Kálmán érdeme.

A képviselőfánkról, az égetett tészta készítéséről ill. a lehetséges buktatókról korábban itt már mindent leírtam. Most egy kicsit változtattam a recepten: olaj helyett vajat és kevesebb vizet használtam. A végeredmény talán most még jobb lett, mint a korábban készített!

Hozzávalók:
4 dkg vaj
1,25 dl víz
csipet só
10 dkg liszt
3 tojás
fél tábla 70%os Lindt csoki
2,5 dl tejszín
30 dkg fagyott málna
2 ek méz
1 zselatinlap
pár friss eper

A vizet a vajjal és egy csipet sóval felforralom. Ha forr, leveszem a tűzről és belekeverem a lisztet, aztán vissza a tűzre és addig keverem, míg a massza el nem válik az edény falától és az edény alján meg nem jelenik egy fehér bevonat. (ezért nevezik égetett tésztának) Ekkor leveszem a tűzről, kicsit hűtöm, majd a tojásokat egyesével hozzáadom, mindegyiket jól elkeverem. Sütőpapírral bélelt tepsire 3 cm átmérőjű gombócokat nyomok habzsákkal vagy nyomópisztollyal. Megsriccelem vízzel és 220 fokos sütőben pirosodásig sütöm.
A krémhez a fagyott málnát összeforralom a mézzel és hozzáadom a zselatinlapot, aztán kihűtöm. A tejszínből kemény habot verek és belekeverem a málnát is.
A kész tésztalabdákat fébevágom (ha jól sikerült, belül üreges) és beletöltöm a málnás tejszínt, teszek rá pár szelet friss epret, majd a kalapjára csurgatok egy kis olvasztot csokit.

Kicsit talán képzavarnak tűnik, amit bevezetőként írok…
Már többedszerre néztem végig a Véres gyémánt c. filmet, ami a 90-es években a polgárháborúval sújtott Sierre Leonéban játszódik és két afrikai férfiról szól, egy feketéről és egy fehérről. A fehér férfi gyémánt és fegyvercsempészetből él, a feketét pedig arra kényszerítik, hogy a családjától elszakítva a gyémántmezőkön dolgozzon, fiából gyerekkatonát nevelnek. A sorsuk egy rózsaszín gyémánt kapcsán fonódik össze, amit a fekete férfi talált és dugott el és mindketten ettől remélik a szabadulásukat. A fehér ennek segítségével elhagyná Afrikát, a fekete pedig a családját szabadítaná ki a segítségével. Akár a film szlogenje is lehetne az a mondat, amit a “rosszfiú” ezredes mond Afrikáról: “…Ez a föld a bőrünkben van, A soumák szerint az a vér festi ilyen vörösre, amit ezért a földért kioltanak. Ez a hazánk…”

És hogy ez hogy jön ide? Ajánlom a filmet mindenkinek, aki eddig esetleg nem látta. (A téma fontossága miatt az Amnesty International is támogatta a film létrejöttét. Hozzáteszem, nem hiszem, hogy a céljukat ezzel elérték volna és hogy akár egy plázacicát is visszatartott volna ez a film a gyémántgyűrű vásárlásától…) Az ezredes ujjai között pergő vörös homok közvetve inspirált, mivel ez juttatta eszembe a polcon már régóta a felhasználásra váró vöröslencsét.

Hozzávalók:
2 sárgarépa
2 gyökér
1 hagyma
2,5 dl vöröslencse
5 szál majoranna
1 csokor kakukkfű
só
frissen őrölt bors

1 dl tejszín
1 tk citromlé

A sárgarépát és a gyökeret felkarikázom, majd az egész hagymával ill. a majorannával és a kakukkfűvel megfőzöm. Sózom, borsozom. Ha megpuhultak a gyökérzöldségek, a hagymát kidobom, majd botmixerrel pürésítem a levest. Ezt követően a vöröslencsét beleöntöm és 20 perc alatt készre főzöm. Az utolsó 5 percben beleöntöm a tejszínt ill. a legvégén hozzáadom a citromlét is.

Egy nagyon érdekes kombináció Chili és Vaníliánál: Kókusztejes vöröslencse és sárgarépa krémleves