Ízbolygó

A Heimann Családi Birtok szervezésében a “Borhozételt” receptverseny pályázatainak beadási határideje vasárnap, azaz április 20-a!

Tehát,

ha szeretsz főzni és szereted a szép borokat is, készíts ételt a Heimann borokhoz!
Az utolsó bor, ami bemutatásra kerül, a Heimann Merlot 2006-ból.

Vélemények a borról:

Zoltán: Vasárnap van. Ülök a gép előtt, míg a halászlém utolsót rottyan… Frissiben kóstolom a kibontott Merlot-t. (Csütörtökön kaptunk aranyat a városi borversenyen, így kétszeres a kíváncsiságom.) Tükrös, mély bíbor szín, szépen mozdul a pohárban. Kicsit paprikás, fűszeres illat (talán a halászlé teszi…). Izgalmas savgerinc, gyümölcsök tobzódnak benne. A bor egységben van, harmonikus, és tele van energiával, vitalitással. Nagy évjárat kiemelkedő bora. Ági felvitte a bográcsot, mennem kell…

Ágnes: Talán a legszélesebb körben ismert borunk a Merlot. A merlot fajta és Szekszárd elválaszthatatlanok egymástól, mert a fajta nehézségei ellenére általában jó, olykor kíváló eredmény születik e házasságból. A 2006-os évet bátran nevezném kiemelkedőnek a Merlot szempontjából. Ez a borunk egy fiatal, egybefüggő 3 hektáros területen termett bor. Annak ellenére, hogy szinte szűztermés, a bort nem nevezhetjük könnyednek vagy egyszerűnek! Közepesnél erőteljesebb test, gazdag aromák, hozzá illő viszonylag magas alkohol jellemzi, amely azonban nem tárulkozik fel a pohárba töltés pillanatában. Ajánlatos kicsit játszadozni vele a pohárban, mert ahogy egyre több levegővel érintkezik, annál jobban nyílik, telik meg illattal poharunk, és egyre újabb arcai tárulkoznak fel. Mivel hagyományos érlelésen ment keresztül, ne keressük a pörkölt illatokat, avaros, dohányos aromákat, szorítkozzunk a gyümölcsök-lekvárok szélesebb választékára.
Büszke vagyok erre a borra, mert egy kedvező árkategóriában olyan értékes bort sikerült alkotnunk, amely eddig, ahová beneveztük, minimum aranyat hozott. És még nincs a csúcson…

Ifjabb Zoltán: Azt szeretem a merlot-ban, hogy kiegyensúlyozott. Olyan, mint egy megbízható társ. Igaz ez rá, ha cuvée-ben szerepel, ahol a melegséget, szélességet adja és igaz a fajtatiszta borra is. A szóban forgó borunk is egy mély, harmonikus, többrétegű bor, amit azért nem sajnál az ember hétköznap felbontani és tavaszi estéken a teraszon ülve, botanika tanulás közben kortyolgatni…

Csorba Gábor:

Egy tipikus Merlot a napfényes 2006-os évjáratból. Már ilyen fiatal korában is áradó, leginkább meggyre emlékeztető, édeskés illattal találkozhatunk. Textúrája plasztikus, selymes, puha. Igazi kedveskedő vörösbor ez, mely a fajta jellegzetesen magas tannintartalma mellett intenzív gyümölcsösségével hódít. Jó vétel!

Borteszt Online:
A világ nagy presztízsborai között, vagyis a pinot noirok, barbarescók és egyebek között a merlot is kiveszi részét a dicsőségből. Gondoljunk a Petrusre vagy a Massetóra. Mindkettő színtiszta merlot. Ezek a boróriások grandiózus struktúrákkal, egzotikus, varázslatos illatokkal és ízekkel rendelkeznek. A merlot meghatározó illatjegyeként általában a szilvát, még inkább a szilvalekvárt szokták emlegetni.
Heimannék szekszárdi merlot-ja szerényebb a fentebb elősorolt nagyágyúknál, de a szilva és a fahéj például belőle sem hiányzik. Szerkezete könnyed, gyümölcsössége erőteljes, savai szépek, tanninja kerek. Nagyon kedves bor. Nyúllal töltött bazsalikomos-pestós ravioli mellett pedig egyszerűen felejthetetlen.

Esszencia Borszaküzlet

Egy merlot, ami nem túl bódító illatától, túl hangsúlyos szilvásságától, túl érett tanninjaitól merlot. Egyszerűen csak szép, mélybíbor szín, hűvösebb, szilvás-fahéjas illat, egyensúly.

bortarsasag.hu:
Heimannék válasza a Kerülőutak (film) pinot-fanatikusainak. Egy merlot, ami nem túl bódító illatától, túl hangsúlyos szilvásságától, túl érett tanninjaitól merlot. Egyszerűen csak szép, mélybíbor szín, hűvösebb, szilvás-fahéjas illat, egyensúly. Kerek és finom.

heimann.hu:
A kezdetektől fogva talán pincénk legismertebb bora. A fajta igen kedveli a szekszárdi löszös lankákat, így bársonyos, kerek erdei gyümölcs ízeket érzünk kóstolásakor. Hagyományos törkölykalapos erjesztést követően egy évig ászkoljuk tölgyfahordóban, majd rövid palackos érlelés után kerül forgalomba.

A hétvégén felhalomzódtak a maradékok: egy előételhez kellett réteslap, de annyi persze nem, hogy az egész csomagnyi elfogyjon, egy desszert a konzerv barackot igényelte, de azt sem teljes konzervnyi mennyiségben… Pötty miatt viszont mindig van itthon túró, mive imádja gyümölccsel akár tízóraira, akár uzsonnára. Hogy a maradékokat ne kelljen kihajítanom, lenyúltam Pötty túróját és megszületett ez a rétes. Ismételten bizonyítást nyert, hogy a hirtelen felindulásból elkövetett konyhai kísérleteket mindig siker, ováció és tapsvihar követi és kiderült, hogy ebből 1 rúdnyi mennyiség nagyon, de nagyon kis mennyiség 2 felnőttnek és 1 kétéves forma gyereknek. Tehát nagyobb társaság esetén a hozzávalókat tessék többszörözni!!

Hozzávalók:
4 lapnyi réteslap
25 dkg túró
2 ek méz
3 ek tejföl
15 dkg konzerv barack
2 tk vanília sűrítmény vagy 1 vaníliarúd magjai
1 lime leve
2 ek búzadara
nagyjából 2 dkg olvasztott vaj

A töltelékhez a barackokat apró kockákra vágom, a túróhoz adom a mézet, tejfölt, vaníliát és a lime levét és jól összekeverem. A réteslapokat egy kivételével egy nedves konyharuhára terítem és megkenem olvasztott vajjal. Ráöntöm a túrós masszát és elsimítom, majd rászórom a barackokat. Megszórom a búzadarával. A hosszabbik felénél kezdve a konyharuha segítségével feltekerem, majd sütőlappal bélelt sütőlemezre emelem. A rúd tetejét megkenem olvasztott vajjal és 200 fokon 25-27 perc alatt pirosra sütöm.

Sokan, sok mindent leírtak már erről az édességről. Mindenkinél változik egy kicsit az összetevők aránya, vannak akik a tejszínes, vannak akik a tojásfehérjés verzióra esküsznek. Egy biztos! Elkészítése több, mint egyszerű, látványos és nagyon, de nagyon csokis! Sokszor variálom: van, hogy Grand Marnier-t, van, hogy mentát vagy éppen egy pici málnavelőt teszek bele. Mindenhogyan veszélyes és rögtön elfogy…:-)

A bűvös szakács még több mindent ajánl kipróbálásra:
“…Az aromatizálás célja a csokoládé valamely jellegzetességének kiemelése vagy decens kiegészítése. Az aromatizálás sosem nyomhatja el a csokoládé ízét.
A folyékony hozzávalókat (pl.: brandy, rum, gyümölcspálinka, gyümölcsszirup, gyümölcspüré, eszpresszókávé, narancslikőr stb.) és a fűszerporokat (pl.: különleges borsok, csilipaprika, curry, kardamom stb.) közvetlenül az olvadó csokoládéba keverjük.
A friss fűszernövényekből, citromhéjból, narancshéjból, gyömbérből, citromfűből, ehhez hasonlókból azonban először „infúziót” készítünk, áztatással (ahogy a teát készítjük): 5-8 cl tejet vagy tejszínt 60-70ºC-ra melegítünk, ebben félóráig áztatjuk a kívánt ízesítőt, majd leszűrjük. Ha kihűlt, ismét felmelegítjük, s hozzákeverjük a megolvadt csokoládéhoz…”

Hozzávalók 4 személyre:
220 g Lindt 70% vagy 80%os étcsoki
2 ek tejszín
7 tojásfehérje
3 sárgája
Ízesítők – opcionális (lsd. fent)

A csokit felolvasztom (a mikro olvasztóprogramjára rákaptam ezügyben!), a tojásokat szétválasztom, a fehérjét kemény habbá verem. Az olvadt csokiba belekeverem a tejszínt, egyesével hozzáadom és mindig jól elkeverem a sárgáját, majd kanalanként hozzáadom a fehérjét és azt is mindig homogenizálom. Amikor kész a hab, poharakba adagolom és mélyhűtőbe teszem 1 órára. Ha letelt az idő, átpakolom még legalább 2-3 órára a hűtőbe.

Mások máshogyan:
A bűvös szakács
Mammánál simán
Mammánál naranccsal és bazsalikomos granitával
Chili és Vanília
Fakanál
Piszke gyömbérrel
t3V zöldcitromosat és simát kever
Marmalade joghurttal

A héten egy különleges fehérborról írok, ami igazi unikumnak számít Heimannéknál. Neve: Viona. Az elegancia maga… És mitől unikum? az egyetlen fehérbor, melynek minden palackjába 1 tőke termése került.

Vélemények:

Zoltán: Szekszárd mindig adós egy jó fehérborral. Mi ezt a Vionában véljük megtalálni. A visszajelzések alapján jó úton járunk.:-)

Ági: Óriási erénye a bornak a fantasztikus illatvilága. Érett őszibarack, ananász, vilmoskörte érződik már az erjedés alatt, ami némi levegőzés után a palackozott tételeknél is érezhető. Még keressük, mi a legopimálisabb elkészítési mód, amivel ezek a gyümölcsös jegyek, még jobban megőrízhetőek, kibonthatóak. Ez már a harmadik év, mikor készül Viona nálunk, de ahogy említettem, az útkeresés még nem zárult le az esetében. Nagyon jól harmonizál a sós ízvilágú ételekkel, mint a szárított sonka, de jó párosítás a könnyed, tavaszi zöldséges ételek mellé és a fehér húsokhoz is.

Ifjabb Zoltán: Kóstoltam egy régi francia tradícióra épülő ausztrál bort, ami igazán érdekes utat mutatott nekem. A viognier törkölyét a syrah-val együtt erjesztették ki és nagyon, de nagyon érdekes illatú bor volt a végeredmény! Ahogy a viognier fajtajelleges illata belesimult a syrah-ba, igazán különleges volt!

Borkalauz 2008 (Mészáros-Rohály):
A viognier szőlőből készült bor illata fajtatanulmány is lehetne. A parfümössége itt a Kárpát-medencében szőlővirág képében mutatkozik. Tiszta és határozott. Savai lendületesek, azokat sem alkohol, sem cserzőanyag nem takarja. Egyensúlya jó, ízeiben is hozza a fajta virágosságát.

borkostolo.blogspot.com
Aranyló akácméz színű, nem különösebben olajos mozgású nektár. Illatában déli pinusz fenyő, gyanta dominál, de nem nehézkes csömör érzés. Hozzá enyhe citrus, zöld citromfű, citromlevél (?) társul. Retsina jegyek buknak ki a pohárból. Juci: persze közben képek – Sellőként ülni a sziklás tengerparton fenyőtűleveleket rágva, napot, tengert nézve, de ki ad ilyeneknek üveget a kezébe?
Hosszú idők legnagyobb borélménye!

radovin.hu
2006 Heimman Viona – talán az egyik legjobb fehér ebben az évben Szekszárdról

boregyetem.hu
A Viona névre keresztelt száraz fehérbor nekem kellemes meglepetést okozott (bevallom, most kóstoltam először). A Viognier szőlőfajtából fahordós erjesztéssel készített nedű csodás citrusos és déligyümölcsös jegyeket hordoz.

bortarsasag.hu
A Viona alapanyaga Szekszárd legmagasabb “csúcsának” (289 méter) erdők által ölelt, savakat megőrzően hűvös 1,4 hektárján termett. A karós ültetvény szépen beérett termése új fahordóban erjedt, majd 5 hl-es hordóban finom seprőn érlelődött. Ízig-vérig viognier és szekszárdi: érdekes, összetett illatában a császárkörte, a tutti-frutti és a marcipán dominál, később bontakoznak ki a hordós érlelés vaníliás aromái. Ízében most inkább még a fa érződik, teste feszes, egyenes, lecsengése hosszú.

heimann.hu
Egyetlen fehérborunk “viognier” szőlőből készül. Fahordóban erjesztjük a hűtéssel tisztított mustot, majd finomseprőn tartjuk hónapokon át. Igyekszünk a viognier gazdag citrusos és egzotikus gyümölcs aromakincséből minél többet kiemelni és megőrizni. Egy tőke jó ha egy palack bort ad, így igazán izgalmas ízeket kóstol, aki a Vionát választja.

Sajátságos, hogy a szőlő és a bor nem fedi egymást.
A finom szőlőből nem minidg a legjobb bor készül.
Hamvas Béla

Fűszeres Esztertől kaptam a kérdést, amit egyébként igazán elgondolkodtatónak tartok… Töprengtem is rajta az elmúlt három napban sokat! Olyan sokat, hogy a másik két válaszra kért blogger kollégám már meg is nyilatkozott ezügyben:-)

Ellentétben Eszterrel, Horasszal és loriennel én nem csupán a fajtát határoznám meg, hiszen a fajtajegyeken kívül az adott bor mindg magán viseli készítőjének a kézjegyét is, ami legalább olyan meghatározó, mint nálunk embereknél az arcvonások.

De hogy is kerültem kapcsolatba a borral, mik az előzmények?
Hogy pontosan mikor, hol és hogyan kezdtem el bort fogyasztani, nem emlékszem, de azon a vidéken, ahol nevelkedtem (a tolnai dombság lankáin) szinte mindenki foglalkozik valamilyen szinten a szőlővel, a borkészítéssel. Így az én Nagyapám is. Most már az Apukám is csatlakozott ahhoz a klikkhez, akinek saját bora a MENNYEI, a jelenlévő másiké ELMEGY, na de a szomszédé… az már ihatatlan lőré:-) Szóval készítenek bort, gondolom, kisgyerekként ihattam először. Akkor még azokban a vastag metszett poharakban kortyolták Nagyapámék a hegy levét. A középiskolát a családi háztól távol végeztem, így a szülői rámhatás gyengébb volt. Az alkohollal/borral való kapcsolatom leginkább a VBK (=vörösboroskóla)-ban teljesedett ki. Az egyetem alatt ez még a sörrel is kiegészült, de igazán nem voltunk válogatósak. Határozottan emlékszem egy élményre, amikor is meggybortól voltunk másnaposak:-) Az egyetemi évek alatti agysejtpusztító támadásainkat e helyen nem részletezném, legyen elég annyi, hogy mikor Pötty apjának meg akartam mutatni az egyetemet (a diploma megszerzés után 4 évvel), úgy éreztem úgy fair, ha először arra a helyre viszem el, ahol a legtöbb időt töltöttem. Így az egyetemhez közeli kocsmát vettük irányba. Nyár volt, tanítási szünet és hétvége. Besétáltunk az egységbe, ahol a tulaj kitörő örömmel üdvözölt név szerint… Pedig évente sok száz egyetemista koptatta nála a székeket, de a mi csapatunkra ill. a csapat lánytagjára emlékezett:-))) (vagy:-(((?!)

Aztán jött a fordulat, ami Pötty apja személyében érkezett. Mondhatnám, nem csak az életemet, hanem az alkoholfogyasztási szokásaimat is felforgatta!
Anno mikor megismerkedtünk a kedvenc italom a campari-juice és az édes pezsgő volt. (Gondolom, itt többen feladják az olvasást!!!) De ez az igazság! Nem vagyok büszke rá, de ez van. Szóval Pötty apja, aki ugye komoly boros háttérrel rendelkezik (maguk is bort készítenek ill. HZ unokaöccse, valamint a Rohály-Mészáros féle Borkalauznál kóstolt akkoriban), nem kis munkával, de átszoktatott. Az édes pezsgő és a Campari hipp-hopp a múlt ködébe veszett és ezzel megnyílt előttem a (száraz) borok titokzatos világa. Az első impulzusokat így kaptam, aztán elvégeztem két bortanfolyamot. Az úton sokan segítettek, de sokat köszönhetek (a férjem mellett) Heimannéknak, SZKLnek, Szentesi Józsefnek (Maligán tulajdonos), az akkor még a Maligánban dolgozó két sommeliernek Köles Andrásnak és Pongrácz Tamásnak, akik azóta a Centrálban dolgoznak.
Ennek a saját “borutamnak” még közel sem járok a végén, sok tervem van még a borral!

Így el is jutottam a jelenhez. Úgy gondolom, az átlaghoz képest sok bort kóstolunk, mindig vannak kedvencek, nagy felfedezések!

És, most arról, milyen bor is lennék?
Arra jutottam, hogy alapvetően mindenki azt a bort jelöli meg, mikor egy ilyen kérdésre válaszol, ami leginkább kedves neki, amit legszívesebben fogyaszt. Eszter valószínűsítette, hogy én egy Heimann borral azonosítom magam és lehet, hogy ezzel csalódást okozok neki, de még a borvidékhez sem leszek hű… Bár az ő boraikat is nagy kedvvel fogyasztom.

Számomra egyértelmű: vörösbor vagyok. Ez már az olasz származásom miatt is így van. De itt élek és ezért magyar bort választok, nem toszkánt, pedig azokat is nagyon szeretem! Manapság van egy nagy felfedezésem, kedvencem: LUKA ENIKŐ SOPRONBÓL. Én leginkább az ő bora lennék. Legszíveseben a 2004-es Zweigeltje. A bor olyannyira magán viseli a NŐI kéz hűvös érintését, finomságát, hogy az hihetetlen! Szinte érezhető, ahogy megszelidíti a savakat, lekerekíti, összesimítja a zamatokat. Egyébként is szeretem a nem túl savhangsúlyos, tanninoktól nem robosztus borokat, inkább azok a kedvencek, amik gömbölyűek ahogy a szájban körbejárnak. Olyan nőiesek. Ez a Zweigelt egyébként igazán gyümölcsös, finoman elegáns bor. Sajnos, már nem kapható… Luka Enikő Madárlátta Merloja is igazán szép bor, aminek nagy előnye, hogy meg is vásárolható!
Enikő maga is így ajánlja borait:
“S mire számíthat aki Luka bort kóstol? Férfias karakter és női könnyedség érdekes kettősségére.
Hiszem, hogy boraink nem csupán kellemes nedűk, hanem palackba zárt könyvek, amelyek mesélnek és mesélnek… a városunkról, az emberről és a sorsunkról.”

Hogy a kép teljes legyen (vagy éppenséggel még árnyaltabb,de lehet, hogy zavarosabb), megkérdeztem a fentebb felsorolt, borhoz komolyan értő barátomat/rokonaimat, hogy szerintük, milyen bor is volnék én?
Íme a válaszok:

A Férjem szerint:
“Heimann Cervaes 2004
A hétköznapok csúcsbora. Mindennap innék belőle, nagyon szép bor.”

Heimann Zoltán szerint:
“Te Somlói Furmint vagy:
Külsőségeiben: Kemény, karcos, férfias, ugyanakkor
Belül: Árnyalt, mély, tartalmas…

SZKL szerint:
“Szerintem te egy Lupicaia vagy (évjáratot nem tudnék mondani). Az első palackot ebből 1995-ben vagy 96-ban vásároltam az egyik toszkán kalandozáson Bolgheri legjobb vinotékájában. A tulaj ajánlotta, hogy ez az új csillag Toszkána egén. Méltányos ára volt, megvettem,
megkóstoltuk, és nagyon tetszett. Mire feleszméltem, addigra világszerte befutott, és olyan drága lett, hogy utána már csak ritkán jutottam hozzá. Bővebben itt:
http://www.terriccio.it/english/lupicaia.htm

Remélem, így már jobban megismertetek…. Legalább, mint bort!

Kérdezném a szülinapos Ágit és Gabojszát, ők milyen bornak látják magukat?

Fotó: Corbis