A múlt hét a hallgatásba burkolózás jegyében telt. Egyrészt a nagy csendesség oka, hogy mindkét Pötty itthon tartózkodott (az egyik alapból így tesz, de a másik beteg lett), ami komoly odafigyelést igényelt* a részemről, ill. felhalmozódtak olyan feladatok, amik a prioritásukat/sürgősségüket tekintve a blog elé sorolódtak. Nem lett hírlevél sem, de majd ezen a héten! Egy szuper alapanyag kerül górcső alá, úgyhogy aki még nem kapja, az iratkozzon fel iziben! A hét második felében várható.
* MiniPötty életveszély. Mindenhova felmászik, leugrik/leesik, sétálni nem tud, csak futni…nem ragozom. Azt mondják, persze mert fiú. Hát nem tudom… Fiam még nem volt. De minden fiúnak összevissza lila a feje/arca, mertfolyton összetöri magát???
És hát vannak szuper örömhírek is! A legfontosabb, hogy Pöttyöm túljutni látszik a betegségen. Sőt! Olyannyira jól van, hogy szeptembertől nem csak úszni, hanem művészi tornára is jár és nem kicsit ügyes:-) Mi pedig egyenesen a legügyesebbnek látjuk. De gondolom, ez így van rendjén. Sok minden történt 2009. májusa óta… De a legfontosabb, hogy Pötty jól van, él-virul-tornázik-alkot, mint ovistársai. Szívből köszönöm mindazoknak, akik segítettek minket az utunkon, akik folyamatosan érdeklődtek, gondoltak ránk!
Videobeszámoló!
A torta pedig egy újabb Mindigmásfőz-vacsira készült. B, akiről korábban e helyen írásba adtam, hogy nem konyha munkásságáért szeretjük, nos B nagyot durrantott! Svéd kiküldetéből tért haza megannyi friss rákkal, lazaccal és egy őrületes vacsit dobott össze. Ide jött a torta, hogy lefojtsa a tengeri kütyüket. Semmi különösebb koncepció nem volt benne. Két dolgot tudtam: barátném B szereti a karamellt és nem szereti az étcsokit… A karamell végül karamelles ostya formájában került bele és hát az adta éppen azt a pluszt, amitől emlékezetes maradt! A kalóriaszámláló mondjuk kiakad tőle, pedig cukor úgy külön nincs is benne…:-)))
Hozzávalók:
A torta alja
25 dkg Hobbits keksz (lehet csokis is!)
10-12 dkg olvasztott vaj
Étcsokis rész
3×10 dkg 60 %os étcsoki
50 dkg mascarpone
1 dl tejszín
Karamelles ostya
20 dkg kristálycukorból karamell
ostya (fagyis ostya, nagyjából 8 tölcsérnek megfelelő mennyiség)
Fehércsokis rész
3×10 dkg fehércsoki
3×2,5 dl tejszín
5 lap zselatin
tetejére: mogyorókrokant
A kekszet finomra összetöröm, majd az olvasztott vajjal összekeverem. Kapcsos sütőformát aljára sütőpapírt szabok, majd rásimítom a kekszmorzsát és 180 fokon 10 percig elősütöm.
Közben az étcsokit gőz fölött felolvasztom, majd robotgéppel a mascarponéval és a tejszínnel kikeverem. A kihűlt alapra simítom, majd idő hiányában a fagyasztóba száműzöm. (Persze aki ráér, az simán hűtse ki hűtőben! Itt aztán van egy kis szabadidő, amíg a sötét krém megköt, én gyerekeket ebédeltettem-fektettem, addigra pont ki is hűlt.)
A karamelles történet: a cukrot világos fenekű serpenyőben közepes lángon karamellizálom. Beleszórom a cukrot és békén hagyom egészen addig, míg borostyánszínű nem lesz. Ekkor belekeverem az ostyát, amit előtte kézzel összetörtem. Alufóliát kiterítek, bekenem vajjal és erre simítom a karamelles ostyát. Ha kihűlt, robotgéppel durva morzsásra zúztam, majd a megszilárdult csokis rész tetején elosztottam.
A fehércsokis részhez: a fehércsokit gőz fölött felolvasztom, a zselatinlapokat egymás után hideg vízbe áztatom, a tejszínből kemény habot verek. A megpuhult zselatinlapokat 3 ek-nyi forró vízben feloldom, majd ehhez keverek 3 ek tejszínhabot és ezt adom az olvadt fehér csokihoz. Majd a végén mindezt beleöntöm a maradék tejszínhabba és egyneműsítem. A karamelles ostyára simítom, irány a hűtő.
Tálalás előtt kis pogácsaszaggató segítségével köröket szórtam rá a mogyorógrillázsból. Ez lett a dísze.-)
