Ízbolygó

Ez a rém fenszi elnevezés egy nem túl bonyi, ám annál inkább őszi ételt takar, aminek külön előnye, hogy a “45 perc alatt ebédet” kategóriába belefér. Igaz, nagy segítségemre volt Pöttyöm, aki szorgosan leszedegette a szőlőszemeket a fürtről. Jócskán került bele szára is, de semmiképpen nem szerettem volna lelombozni a nagy lelkesedését. Mert ő-egyegyül.:-)

A múlt héten a Csillagánizsban, a szőlő-bor kurzusomon készült hasonló, azt turbóztam kicsit tovább. A flambírozástól ne tessék idegenkedni, hihetetlen aromákat kölcsönöz a végterméknek és oké, jár egy kis lánggal, ezért csak óvatosan-óvatosan. Egyszer, még zsenge házitündér koromban a nagy flambírozás hevében akkora lángok csaptak fel, hogy a szagelszívóból szétégették a szénbetétet, ami a későbbiekben össze-vissza potyogott. Szóval, ne járjunk így. Take care.

A másik tuti dolog a panko. Ez a japán morzsa olyan klassz ropogós bundát kölcsönöz a husinknak, hogy még! Érdemes próbálkozni vele. Bekerülése sem egy horror, az ismert delikátokban kapható. Egyébként maga a morzsa jellegzetesen szúrós, szilánkos szerkezetű, így a bepanírozott felület sem lesz egyöntetű, ne is gyúrjunk rá!

Az édesburgonyás polentakrém pedig egyszerűen jó! A burgonya édessége jótékonyan hat a jellegzetes kukoricás ízre. Jól működnek együtt és a szőlővel meg zseni.

A szőlő lehetőleg vastagabb héjú, mag nélküli legyen!

Szőlőmagolaj: erről írtam már korábban. Egyre elterjedtebb, mivel magasabb hőfokon ég, mint az olívaolaj, ergo hasonlóan a mogyoró-szezámolajhoz bírja a hevítést.

Hozzávalók (2 személyre):
4 csirke felsőcomb
1 csipet sáfrány
2 marék panko
vaj+szőlőmagolaj

2 nagy fürt szőlő
1 dl portói (vagy grappa)
1 ek balzsamecet

2 nagyobb édesburgonya
1 bögre finom kukoricadara
2 ek vaj
frissen őrölt szerecsendió

A csirkéket megmosom, leszárítom, borsozom, kissé megsózom, majd a sáfrány és panko keverékébe forgatom, majd a vaj-szőlőmagolaj hevített elegyében pirosra sütöm min2 oldalát. Csak bátran! Ezt követően egy kerámia sütőtálba teszem és betolom a sütőbe 180 fokra.

Közben 5 bögre vizet a tűzre teszek, dobok bele kevés sót is. Ha felforrt, mehet bele a kukoricadara. Krémes állagúra főzöm. Az édesburgonyát meghámozom, sós vízben puhára főzöm, leszűröm, összetöröm. A végén az összetört édesburgonyát a krémes polentával összekeverem. Sózom, borsozom, szerecsendiót frissen ráreszelem (nem érdemes az őröltet használni, egészen más a végeredmény. Hihetetlenül intenzív!)

A szőlőt kevés szőlőmagolajon átforgatom, majd nyakon öntöm a grappával, kicsit megrázom, hogy mindenhol bevonja és hagyom, hogy a lángon kialudjanak. Egy nyelet balzsamecet még és kész is van. Kevés hosszú borsot őrlök még rá.

Tálalás!!!:-)

Az oviban a menü tervezésénél egyfolytában azon ötölök, hogyan lehetne
1. a gyerekek által nem ehetőnek nyilvánított ételeket megetetni velük,
2. változatos tízórait-uzsonnát tenni a tányérjukra.

Mert vannak válogatós gyerkőcök, meg olyanok is, akiknek konkrét elképzeléseik vannak a saját étkeztetésükkel kapcsolatban. Imádom őket!:-) Pöttyöm valamelyik hétvégén a legkomolyabb arccal fejtette ki, hogy ő márpedig innentől kezdve nem eszik cukkinit, mert nem szereti már. Értetlenkedésemre kifejtette, hogy az oviban is vannak, akik nem szeretik és ő pedig a csordaszellemnek megfelelően, innentől fogva nevörevör…. Az ilyen párbeszédek kapcsán egyrészt mindig vigyorognom kell, másrészt egyre komolyabb kihívást jelent észérvekkel visszacsábítanom a normálisan étkezők táborába. De azok a pillanatok minden fáradtságot megérnek, amikor jóllakottan, ebéd után hozzámbújik és a fülembe csipogja: Anya! Te főzöl a legjobban a világon!

A krémek, kencék egyébként szuperül bevethetőek, a kölykök gyanútlanul megesznek sok mindent krém formájában. A sárgarépakrémnél mondjuk akadt pár elbizonytalanodó, de a többségük jól veszi az akadályt. A halas dolgok hasonlóképpen megosztóak. De krém formájában szerették és nekünk, a felnőtt játékosoknak is nagyon ízlett. A ricotta klasszul lesimította a “halízt”, a kapribogyó és az aszalt paradicsom pedig szó szerint megkoronázta a kencét!

Hozzvalók:
1 tonhalkonzerv
10 dkg krémes ricotta
negyed citrom leve
1/2 tk mustár
só
frissen őrölt bors
1 ek kapribogyó
2 ek aszalt paradicsom

A tonhalról leöntöm a folyadékot, majd villával összetöröm és a ricottával simára keverem. Hozzáadom a citrom levét, a mustárt, sót, borsot, a kapribogyót és a felcsíkozott aszalt paradicsomot. Kenyérre kenem, megeszem.

ÉS TI MIT ADTOK A GYEREKEKNEK TÍZÓRAIRA/UZSONNÁRA?

hívhatnám brutálcsokiskeksznek is, mert valójában az: brutál csokis.:-) És ez leginkább azért jó, mert 1 db is elég belőle, ha édességre vágyunk. Minden darab amolyan tömör-gyönyör.:-)

Hozzávalók:
6 dkg liszt
18 dkg barna cukor
7 dkg kakaópor
1,5 tk sütőpor
csipet só
20 dkg 70%os étcsoki
18 dkg vaj
3 tojás
13 dkg csokicsepp
12 dkg mogyoró vagy makadámdió

A lisztet összekeverem a barna cukorral, a kakaóporral, a sütőporral és a sóval. A vajat a csokival öszeolvasztottam, majd a lisztes részhez kevertem. Belekevertem a felvert tojásokat, a csokicseppet és a durvára vágott mogyorót (makadámdiót) is. A masszából evőkanálnyi mennyiségeket teszek a sütőlapra és 180 fokon 10 perc alatt megsütöm. Figyelem! A sütőpapírral bélelt sütőlapra egymástól tisztes távolságra tegyük a keksz alapját, hogy legyen helyük nőni.

Tegnap a zöldborsó krémleves kapcsán kezdtem feszegetni a krémlevesek ízesítése ill. a bele való levesbetétek körét. Ma itt egy újabb példa arra, hogy milyen gazdag is az ízek-ízesítések tárháza.
A cékla szuper gyökérzöldség, már mindenki fújja, ha álmából ébresztik is, milyen isteni sütve, de készíthetünk belőle salátát, ehetjük kecskesajttal, süthetünk belőle kuglófot ÉS készülhet belőle leves is. Tavaly karácsony előtt aszalt céklával és vörösborral hangszereltem téliesre, most pedig az édesköménnyel-gyömbérrel és gránátalmával adtam neki ázsiai beütést. Visszafogottan fűszereztem, hogy a gyömbér és az édeskömény érvényesüljön. Fantasztikusan élnek együtt az ízek!

Hozzávalók:
70 dkg cékla
2 fej lilahagyma
1 dl tejszín
só
frissen őrölt bors
1 citrom leve
1 édeskömény
jó adag friss gyömbér
1 gránátalma
olívaolaj
mogyoróolaj

A céklákat megmosom és egyesével 1-1 ek olívaolaj társaságában alufóliába csomagolom, 200 fokos sütőben megsütöm. VAGY gumikesztűben meghámozom, felkockázom. A lilahagymát finomra vágom, olívaolajon megpárolom és rádobom a céklákat. Kicsit több vizet, mint hogy elfedje, engedek rá, majd puhára főzöm. Leturmixolom, a tejszínnel felengedem, összeforralom. Sózom, borsozom, citromlével savanyítom, héját belereszelem. Az édesköményt és a gyömbért vékony csíkokra szelem. A forró mogyoróolajban megsüöm őket. A gránátalmát félbevágom és kiütögetem a magjait. A leves betétjeként tálalom a sült édesköményt és a gyömbért, a magokat is beleszórhatom. A levest az ánizskaporral megszórom.

A krémlevesek ideje következik. A korán jött ősz (amit hirtelen jött télnek érzékeltem és azonnyomban garbót rántottam, meg arra dzsekit) rávett a rendszeres levesgyártásra. A borsó egyébként nyáron is megy, a mentás-citromos ízesítés pedig külön remek meleg nyárestéken. Most viszont élvezhetünk még egy kicsit a nyárutóból, kint 20 fok, szikrázó napsütés. Imádom! Leves viszont kell, gondoltam a túlétlő-menták a kertben szívesen végeznék egy mojitoban levesben. Kaptam magam, leszüreteltem a még ép leveleket. Citrom-menta-joghurt, no és a borsó kell csak hozzá és készen is van. Persze a krémlevesben még az is a jó, hogy sokféleképpen lehet ízesíteni, meg az is, hogy a levesbetéteket változatosan lehet hozzáadni. Ez is egy külön játék, a különböző állagok, textúrák, miként viszonyulnak egymáshoz, hogy állnak egymásnak. És milyen meghatározó, milyen irányba visz/vihet el a leveshez felszolgált betét. Gondolok itt a zöldségropogósra, vagy sütőtöknél magára a tökmagra, ami attól függően milyen fűszerbe forgatjuk egész más irányba elviszi a levest. Summa: a krémleves készítése szuperjó játék, érdemes próbálkozni így is-úgy is elkészíteni!

Hozzávalók:
50 dkg zöldborsó
2 ek vaj
kevés olívaolaj
2 gerezd fokhagyma
1,5 dl tejszín
1 dl száraz fehérbor (nálam Heimann Viognier 2009)
só
frissen őrölt bors
1 citrom reszelt héja és leve
2 nagy marék menta
25 dkg görög joghurt

Az olívaolajat és a vajat összeolvasztom, a fokhagymagerezdeket megpucolom és a kés lapjával megroppantom, majd a vajas-olívaolajas keveréken egy kicsit megfuttatom. Hozzáadom a zöldborsót, jelen esetben fagyasztottat. Kicsit átforgatom, majd annyi vizet adok hozzá, hogy ellepje. Megpárolom a borsót, majd leturmixolom. Itt két lehetőségem van: vagy jó 5 percig járatom a turmixot, vagy egy szitán áttöröm egy merőkanál domború végével, ami így haladós. A levest felforralom, hozzáadom a bort, pár percig zubogtatom, hogy az alkohol elillanjon, majd hozzáadom a tejszínt, kicsit sűrítem. Só, frissen őrölt bors, citrom reszelt héja és leve. KÓSTOLÁS. Elég-e minden bele. Ekkor már nem kell alá láng. Kicsit hűljön. Beledobom a mentát, leturmixolom, majd hozzákeverem a joghurtot. Krutonokkal vagy friss kenyérrel tálalom, kevés olívaolajjal meglocsolom.