Ízbolygó

A farsanggal eltemettük a telet, azonban az igazi tavasz még csak próbálkozik. Vannak felvillanásai persze. Napsütés, madárcsicsergés, andalgó párok. A friss, idei zöldségek azonban még a távoli jövőbe vesznek, abból kell még főznünk, ami van. Sárgarépa, „páncélos” paradicsom és narancs lettek a főszereplői ennek a levesnek. A végeredmény vidám, narancsos színű, igazi téltemető leves.

A tetején úszkáló rozmaringos tejhab pedig poén. Apró kis semmiség, ami mégis mind ízében, mind külalakját tekintve különlegessé teszi ezt a levest.

Hozzávalók:
1 nagy fej hagyma
4 nagyobb sárgarépa
1 nagyobb vagy 2 kisebb burgonya
1 Mutti polpa hámozott, aprított paradicsomkonzerv
4 narancs leve
só
frissen őrölt bors
negyed tk fahéj
2 ág rozmaring
3 dl tej
2 tk almaecet
csipet cukor

A hagymát megpucolom, finomra vágom. A répákat, burgonyát szintén megpucolom és felkarikázom/kockázom. 2 ek olívaolajon a hagymát megfonnyasztom. Hozzáadom a répát és a burgonyát, felöntöm annyi vízzel, hogy ellepje+ 2cm, sózom, borsozom, fahéjjal fűszerezem ill. az egyik rozmaring ágacskát is hozzáadom. Amikor a zöldségek már nagyjából megfőttek, beleöntöm a paradicsom konzerv tartalmát is. Rotyogtatom tovább, míg minden megpuhul. Ekkor a rozmaringot kivadászom, majd botmixerrel pürésítem. Almaecettel savanyítom, csipet cukorral pikánssá teszem. Legvégül pedig hozzáadom a narancsok kifacsart levét.
A narancs facsart levét azért csak a végén adjuk hozzá, hogy a C-vitamin tartalma ne vesszen kárba.

A tejet a másik rozmaring ággal felmelegítem, majd felhabosítom. A rozmaring ágat kiszedem, majd kanállal a leves tetejére halmozok egy kis habot, így tálalom.

Ötlet: Lecker

Egy hazánkban kevéssé ismert francia sütit mutatnék be nektek. A forma sem mindennapi és a belőle kikerülő csemege sem!

A napokban egy konyhafelszerelési boltban ráakadtam egy szilikonos canelé, vagy cannelé (e: kanlé) formára. Erről a francia sütiről már sokat olvastam, sőt tavaly a Segítsütiben licitáltunk is Zsó barátném példányaira, azonban az elkészítéshez ezidáig a forma hiányzott. A formához egy helyes receptes könyv is tartozik, benne sok egyéb francia süti receptje mellett a canelé receptje is. Ezt összevetettem a neten fellelhető receptekkel és úgy tűnik EZ a canelé recept. Mindenkinél nagyjából ezek az arányok és az összetevők. Most, hogy minden adott volt, semmi sem tarthatott vissza attól, hogy elkészítsem és megkóstoljam végre.

A bordeaux-i süti eredete a XVI-ik századba nyúlik vissza, a legenda szerint a kikötőkben állomásozó hajókról összesepert lisztből készítették az apácák a szegényeknek az első canelékat. Ezek azonban még külsejükben nem hasonlítottak a mai társaikra. Manapság már külön a canelékra szakosodott pékségek is léteznek, igen népszerű süti hazájában.

Az elkészítése igazán nem bonyolult, viszont a tésztát teljesen ki kell hűteni, így ezt célszerű egy nappal korábban (vagy előző este) összedobni. A kisütés viszonylag időigényes (50 perc), de szerencsére ahhoz nem kell asszisztálni. És hogy a végeredményről is ejtsek pár szót: nekem a clafoutis ugrott be elsőnek. Mintha sült clafoutis lenne. A külső héjon megkaramellizálódik a cukor, belül pedig puha marad. És rumos. Ezt ki ne hagyjuk belőle!!! Szóval finom. Seperc alatt elfogyott.

Hozzávalók:
0,5 liter tej
2 tojás + 2 tojássárgája
10 dkg liszt
20 dkg porcukor
40 gr vaj
3 cl rum
fél vaníliarúd
csipet só

A tésztát egy nappal korábban elkészítem: a tejet felforralom egy lábasban a vajjal és a felhasított vaníliarúddal. Közben a száraz alapanyagokat, a lisztet és a cukrot összekeverem, majd hozzáadom a lazán felvert tojásokat és tojássárgákat. Robotgéppel a legegyszerűbb dolgozni. Amikor ez egynemű tésztává állt össze, akkor lassan hozzáöntöm a vajas-vaníliás tejet és simára keverem. A tésztát kihűtöm. Ha kihűlt, kiveszem belőle a vaníliarudat, belekeverem a rumot és mehet a hűtőbe pihenni. Másnap előmelegítem a sütőt 220 fokra.
A tésztával félig feltöltöm a canelé formákat, majd sütőbe teszem. 10 percig 220 fokon, majd 45 percig 180 fokon sütöm.

Összességében elmondható, hogy megérte beruházni a formába, mivel a süti remek, biztosan gyakran készül még. Kipróbálom majd kis kuglóf formában is, kíváncsi vagyok, milyen lesz a végeredmény. A muffinsütőben nem működik.

VISZONT! Update: szerda este óta gazdagabb vagyok még egy szilikon formával, így már szimultán tudom gyártani a finomságokat! Köszönöm Zsó!!!

A név ismét hosszabb, mint elkészíteni ezt a levest. A menzák rémes gyümölcslevesei után íme egy olyan, ami után még a legmegátalkodottabb gyümölcsleves fújjolók is megnyalják mind a tíz ujjukat. Az ötlete az általam oly nagyon kedvelt édességből, a pudingból jött. Régebben még én is Oetker doktor tasakjait vásároltam vadul, aztán amikor már jobban odafigyeltem mit is tesznek a tasakokba, nekiláttam házi pudingokat készíteni.

Semmi különleges dolog nem kell hozzá, csak keményítő(kukorica), tej (gyümölcslé), kevés cukor, esetleg tojás sárgája. Aki kóstolt már házi vanília pudingot, vagy igazi csokiból csokisat, az soha nem veszi le a polcról a tasakosat. Vagy tényleg csak végveszélyben, de az meg ritkán adódik. Szóval, ha éppen nem vaníliásat, csokisat, kókuszosat, hanem éppen karamelleset készítek, akkor már eleve az indulásnál megkaramellizálom a cukrot és utána mehet bele a fahéjas tej. A szilva igazából csak azért került a képbe, mert akadt itthon egy tasakkal a fagyasztóban és különösebben nem volt más ötletem, mire is használhatnám. Így lett belőle leves.

Hozzávalók:
1 cs fagyasztott szilva
1 l tej
2,5 dl habtejszín
10+5 dkg cukor
2-3 ek keményítő
1 tk fahéj
2 dl vörösbor
1 ek puha vaj

A tejet a fahéjjal összemelegítem. A szilvát kimagozom. Egy világos aljú, de magas falú lábasban 10 dkg cukrot karamellizálok. Ez egyszerű: cukor beleönt, majd közepes lángon magától karamellizálódik. Nem kell piszkálni, löködni. Amikor szép a színe (mély aranysárga), akkor nyakon öntöm a fahéjas tejjel. Kicsit prüszköl, lehet fröcsköl is, szóval csak óvatosan. Aztán szépen felolvasztom a karamell szigeteket a tejben. Egy serpenyőben a maradék 5 dkg cukrot karamellizálom. Ha a színe oké, mehet rá a szilva, majd a vörösbor. Amikor a karamell felolvadt, a vörösbor pedig besűrítette a karamellt, hozzáadom a vajat és átforgatom a szilvákkal (glasszírozom)

A tejben közben már biztosan elolvadtak a karamell szigetek, úgyhogy nekiállhatunk besűríteni. Egy nagyobb bögrébe mérjük a 3 ek keményítőt, majd a forró tejet apránként adagolva a keményítőt felengedjük vele. Amikor már semmi csomó benne és folyékony, beleverjük a maradék fahéjas tejbe, kicsit sűrítjük, hozzáadjuk a tejszínt és már készen is van. Aki édesszájú, nyomhat bele még mézet, vagy cukrot. A sötét muscovado cukor igazán kellemes a karamellel!
Legvégül belekeverem a glasszírozott szilvákat.

A zabkása (eng. porridge, e: poridzs) menő kaja a ködös Albionban, itthon azonban még csak kevesen ismerik. Persze itthon a reggelizés, mint műfaj sem nagyon megy. De ezt lehet enni tízóraira is, mivel jól hűthető, szállítható, nem folyik, nem lötyög ki. És finom is.

A fő alapanyaga a zabpehely, ami talán mind több embernek cseng ismerősen. Lehet ebből persze belőle sütit is sütni, úgy is nagyon finom, de kásának elkészítve sokkal hatásosabb. Nagyon gyorsan elkészül, érdemes akár reggel frissen összedobni, hiszen főzni éppen csak a forralásig kell. A további alapanyagokat tekintve lehet tejes, gabonatejes vagy tejmentes. Főzhetjük gyümölcslével is. Tehetünk bele friss és/vagy aszalt gyümölcsöket. Ne felejtsük ki belőle a csonthéjasokat sem! Egy marék mandula, dió, mogyoró, paradió nem csak az ízélményt fokozza, hanem szervezetünket már kora reggel ellátja mindenféle illóolajjal, vitaminnal.

A zab rendkívül rostdús, tele van vitaminokkal (B1-, B5, B6 és E), tartalmaz ásványi anyagokat is: kiemelkedő mangán-, magnézium-, réz- és foszfortartalma, de gazdag kalciumban, vasban és cinkben is. Feldolgozott formái: zabdara, zabpehely, zabliszt ill. hántolás után a zabkorpa. A benne lévő vízbe oldódó rostok valóságos csodát tesznek az emésztőrendszerrel! A zabpehely rendszeres fogyasztása jó hatással van az egészség megőrzésére, javítja az emésztést és a csontok, valamint erek általános állapotát.
Most, hogy ilyen sokat megtudtunk a zabpehely csodáiról, lássuk, hogyan is kell elkészíteni kásának.

Hozzávalók:
6 dkg szelelt mandula
13 dkg zabpehely (a finom pellet jobb, de ha nagyobb szemű az sem gond)
6 dkg mazsola
6 dkg aszalt vörösáfonya
1 tk fahéj
kevés őrölt szerecsendió
csipet só
ízlés szerint méz vagy barna cukor (a muscovado cukor finom karamelles ízt kölcsönöz neki)
4 dl víz
4 dl tej
2 marék paradió durvára vágva

A szeletelt mandulát zsiradék nélkül serpenyőben megillatosítom, majd hozzáadom a zabpelyhet és átkeverem 2 perc alatt. Ezt követően hozzáadom a vizet, majd a tejet. Mehetnek bele az aszalványok és a fűszerek is. Megrottyan és már kész is! A durvára vágott paradiót csak a végén adom hozzá, hogy ropogós maradjon. Az édesítéssel is megvárom a végét, hiszen a méz 45 fok feletti hevítésnél bizonyos összetevői lebomlása miatt, elveszíti gyógyító hatását.

Tipp: ha friss gyümölcsöt keverünk bele, akkor először készítsük el a zabkását, majd hűtsük kicsit és csak aztán keverjük bele a friss gyümölcsöt. Alma mehet bele reszelve, kis citromlével átforgatva, ideális fűszere a kardamom és a fahéj!

Nincs mese, trendi dolog lett rizottót készíteni. Aki igazán ott van a szeren a konyhában, az a vendégeit rizottóval (is) kápráztatja el. Mivel a rizottó kényes téma, ahogy elkészül, tálalni is kell, ill. nem jó újramelegítve (persze így meg lehet enni:-)), bemutatnám az árpagyöngyből készült változatát. Ennek nagy előnye, hogy a rizzsel ellentétben nem lehet szétfőzni.

Az árpagyöngy (gersli) manapság már nem csak a sólet egyik alkotóeleme, egyre inkább kezdik felfedezni a háziasszonyok/tudatosan étkezők és a szakácsok is, a benne rejlő lehetőségeket. Sokoldalúan elkészíthető, felhasználható, emellett magas a rosttartalma, így kifejezetten egészséges és mint ilyen, klasszul beilleszthető a tudatosan étkezők étrendjébe. Az árpa a szervezet számára nagyon könnyen emészthető és igen tápláló, kellemes, szelíd ízű gabona. Fedezzétek Ti is fel magatoknak!

Hozzávalók (bő 4 személyes adag):
25 dkg árpagyöngy (gersli) (bioboltokban, hiper és szupermarketekben és zöldségeseknél is kapható)
1,5 l zöldség alaplé (ha nem figyel ilyesmi a fagyóban, készíthetjük bio zöldségkockából is)
2 fej hagyma
5 dkg bacon
50 dkg gomba
nagy csokor petrezselyem
5 dkg vaj
kevés olívaolaj
só
frissen őrölt bors
10 dkg parmezán reszelve
3 ek mascarpone/tejszín

Elkészítése a rizshez hasonló. Az árpagyöngyöt alaposan átmosom (szita és folyó víz). 2 ek olívaolajat melegítek, hozzáadom az árpát, majd átforgatom 1 perc alatt. A zöldség alaplét felforrósítom, majd a rizottóhoz hasonlóan a gerslihez adom. Mindig csak egy-két merőkanálnyit, ahogy magába szívja, mehet a következő kanállal (lusták előnyben! Az alaplevet két részletben is hozzáadhatjuk, így van idő felszeletelni a gombát. Néha keverjük meg!)
A szalonnát vékony csíkokra vágom és megpirítom. A hagymát apróra vágom és a szalonnazsíron megfonnyasztom. A gombát eközben felszeletelem. A ¾-ed részét a hagymás alapra teszem és megpárolom. A maradékot vajon megsütöm, a végén bőségesen megszórom apróra vágott petrezselyemmel.
Ha a gersli kész (mindig kicsit rugalmas marad!), a szalonnás gombát hozzákeverem, mascarponéval/tejszínnel lágyítom, sózom, borsozom és a reszelt parmezánt felolvasztom benne.

Tálaláskor a vajon sült petrezselymes gombát a tetejére halmozom.

Eredetileg a borsán jelent meg