Ízbolygó

Az idei Húsvét több szempontból is rendhagyónak számított. Például nem a nagyikkal ünnepeltünk, mivel a múlt hét közepén hagyták el a mesterek a helyet, eltűnt az átrium, lett viszont nagy tér ill. várt ránk egy rakat takarítani/pakolnivaló. Persze, azért igyekeztünk pihenni is ez alatt a 3 nap alatt. Több-kevesebb sikerrel össze is jött (egy este fél 10-től másnap 8-ig tartó alvás becsusszant pl.). Kaja szempontból is volt változás, hiszen míg évekig a roskadásig megrakott asztalról falatoztuk napokig a sonkát tojással, friss szalámival és egyéb epekímélő dolgokkal, most (a szombat estét leszámítva!) igen szolidan étkeztünk. Jójó, persze azért volt tojás, meg sonka is, meg körözött, és a fris szalámiról, az újhagymáról, újfokhagymáról, retekről sem mondtunk le és került fonott kalács is…:-) Mégis ez az idei olyan más volt. Jó volt együtt lenni. Nézni ahogy a kertben berobbant a tavasz. Ahogy egyik napról a másikra kizöldültek a fák, virágba borult a cseresznye. Ilyenkor hetekig ezt csodálom és képes vagyok nap, nap után hálás lenni azért, hogy ilyen zöldben élhetünk! Kicsit talán azért is fogott ez most meg ennyire, mert idén már négyen köszönthettük a tavaszt. Igaz, a legkisebb a “kisztesó”, még csak bentről lehet részese ennek a zöldellő, színesedő csodának! Ez utóbbi helyzet miatt manapság kicsit egyoldalú a táplálkozásom. Vannak hetek, amikor fajsúlyosabb, húsosabb dolgokat kívánok, ill. van, hogy éppen a saláták vannak porondon, most éppen a görög.:-) Ezért aztán vasárnap és hétfőn is grilleztünk, valamint görög salátát és sült krumplit ettünk.:-) Ilyen az, amikor még a család többi tagjára is rákényszerítem:-)))

“Imááádom a fagyit! És téged is, anya!”

És amiért legemlékezetesebb maradt ez a három nap, az a folyamatos fagyigyártás volt. Talán múlt héten, amikor hirtelen beütött a nyár, ugrottunk be a közeli cukrászdába, hogy megnyissuk a fagyiszezont. Lehet, nem ott kellett volna, hiszen a fagyik felejthetőek voltak, túl édesek és telenyomva mindenféle színezékkel, amitől Pöttyöm nyelve órákig olyan vörös volt, mint az ördögé. Akkor elejtettem, hogy namajdanyacsinálfinomfagyit! Hétfőn, amikor kanosszátjártunk, hogy beszerezzük mogyorógrillázst a Segítsüti-hez, betévedtünk végső mentsvárként egy Lidl-be. Egyrészt ott volt mogyorógrillázs (ami a Tesco-Auchan-Kaisers-Interspar-Culinarisban nem beszerezhető), másrészt döbbenten tapasztaltam, hogy hétfő este 3/4 7kor tömve volt az üzlet, harmadrészt a sütési kellékeknél felfedeztem fagyitölcsért és rolettit. Pöttyöm már a kocsiban elkunyerált egy tölcsért, majd egész héten azt hallgattam, hogy “Anyacsakegytőcsétkérek!”, amit mindig lezártam hogymajdhétvégéncsinálunkfagyit és majd ahhoz lehet enni. Szombat reggel, miután édesen felébresztett (simogatás és “Kiszbogaram! Éblesztő!!!”), és lecsekkolta hogy ma már bizony hétvége van (Anya! Ma szombat van má?), közölte, hogy akkor kapjam magam és menjek fagyit csinálni. Mert megígértem. Végül ketten készítettük el az év első eperfagyiját, ami ebéd után nagyjából el is fogyott. Délután ezt követte a kivis fagyi, majd egy nagyobb adag málnás is.:-)

A fagyik mindhárom esetben ugyanúgy készültek:

nagyjából fél kg gyümölcs (eper/málna/kivi)
1 nagy pohár natúr joghurt
1 citrom leve/lime és héja
(epresnél, málnásnál kevés erdei málnás balzsamecet)
méz

A fagyott gyümölcsöt a joghurttal összeturmixolom, citrom levével savanyítom, reszelt héjával ízesítem, édesítem mézzel, (balzsamecettel) majd fagyigépbe töltöm és nagyjából negyed óra alatt elkészül a finom hideg nasi.

Tavalyi fagyik a “FAGYLALT, SÖRBET, GRANITA” címszó alatt.

Pont egy hete, hogy lezárult a nemisbéka által kitalált sütilicit, a Segítsüti. Végül a 25 tepsi süteményért a nemeslelkű adományozók 439.900 Ft-ot fizettek, ami hatalmas öröm! Köszönjük mindannyiótoknak, akik licitáltatok és adományoztatok! Az én sütim nyertesei: tzg 24.000 Ft-tal és robibobi 23.000 Ft-tal. Mivel ilyen hihetetlenül magas összeget fizettek, úgy gondolom, a sütin kívül meglepem még őket ezzel-azzal.

tzg és férje, egy nagyon szimpatikus és kedves házaspár. Öröm volt velük találkozni, dumálni, ismerkedni és kávézni!! Nagyjából egykorúak vagyunk, nagyjából hasonló életszemlélettel. tzg személyében egy helyes, vidám, életszerető csajszit ismerhettem meg! Remélem, nem kapok érte letolást részükről, ha elárulom, miért is ketten jöttek. Náluk a férj, aki a gasztroblogokat olvassa, ő választ, majd tzg megfőzi mindezt! Ezt nagyon kedvesnek találtam! Kedden délelőtt találkoztunk és adtam át a “nyereményt” egy kellemes belvárosi kávézóban.

Került a csomagba:
Mogyorógrillázsos konfekt,
Sablé Viennois,
Áfonyás-kókuszos cookie,
Zsuzsa csokis cookie-ja,
és GR karamellszósza.

Zsuzsa sütije amúgy otthon olyan elementáris sikert aratott kis vaníliafagyival a hétvégén, hogy meg kell, hogy örökítsem itt is! Zsuzsa! Köszönöm a receptet!

Zsuzsa receptje:

Hozzávalók:
7 dkg puha vaj
4 dkg barnacukor
1 tojás
18 dkg liszt
1 tk sütőpor
2 ek jó minőségű kakaópor
egy csipet só
2 ek víz
15 dkg jó minőségű étcsokoládé
8 dkg szeletelt mandula
kristálycukor a forgatáshoz

A vajat és a cukrot robotgéppel pár perc alatt habosra keverem.  Hozzáadom a tojást és tovább krémesítem. Majd mehet bele a liszt, a sütőpor, a kakaó és a só. A végén nagyjából fél dl vízzel lazítottam. A cél, hogy ragadós, de sűrű massza legyen belőle. A csokoládét éles késsel felaprítom és a mandulával együtt beledolgozom a kakaós masszába. Egy tányérra kristálycukrot szórok. A tésztából diónyinál kicsit  nagyobb adagokat gömbbé formálunk, majd a kristálycukorba forgatom, kissé szétlapítom, hogy ne gömbőcök, hanem. inkább pópos korongok legyenek.  Sütőpapírral bélelt sütőlemezre ültetem őket és 180 fokon (légkeveréssel) előmelegített sütőben 13 percig sütjöm. A kész kekszeket rácsra szedjem és kihűtöm. Zsuzsa szerint, jól záródó dobozban sokáig eláll. Nnnaa, erre semmilyen esély sincs…:-)

A magyar konyha a paprika-paradicsom-hagyma szentháromságától híres. Ez nem újdonság, le is számolhatunk vele. Ha elfogadtuk ezt az alapvetést, azért újragondolhatjuk némely “magyaros” ételünket! Nem kell zsírban tocsogó körömpörköltet készítenünk ahhoz, hogy elmondhassuk, magyaros ételt főztük. Ahogy a burgonyalevest már újraértelmeztem így és így, tovább is játszhatunk, próbálkozhatunk az összes többi hagyományosnak tartott fogás átvariálásával. A tavasz közeledtével a szervezetünk is egyre inkább a könnyedebb fogásokat vágyja, de nem kell kizárólag salátán tengődnünk. Remek, gyors ebéd kerekíthető a felsorolt hét alapanyagból is.

Hozzávalók:
60 dkg csirkemellfilé
1 póréhagyma
3 paradicsom
5 tv paprika
tejföl
2 bögre bulgur
sok-sok petrezselyem
só
frissen őrölt bors

A pórét felkarikázom, majd kevés olívaolajon közepes lángon meggyengítem. A paprikákat megmosom, kicsumázom (magházát kiszedem), majd vékony csíkokra vágom. A paradicsomok alját kereszt alakban bemetszem, majd forró vízzel leforrázom, héjukat lehúzom és felkockázom. A meggyengült hagymára dobom a paprikát, picit megsózom és néha megkeverve, fedő alatt hagyom, hogy a paprika is összeessen. A csirkemellfilét megmosom, leszárítom, vékony szeletekre, majd csíkokra vágom. Sóval, borssal ízesítem, majd a paprikás hagymás alapon kifehérítem. Végül hozzáadom a paradicsomkockákat is. Az egészet összefőzöm nagyjából 15-20 perc alatt. A bulgurt 2,5szeres mennyiségű sós vízben megfőzöm. A friss petrezselymet apróra vágom és megszórom vele a bulgurt. A lecsós csirkéhez tejfölt keverek és a petrezselymes bulgurral tálalom.

Beköszöntött a tavasz. Illetve a nyár. Ezt nem csak onnan lehet tudni, hogy dögmeleg van, nagyjából 2 hétig folyamatosan fájt a fejem, ill. az utcán közlekedő népek egyike ingujjban, másika még télikabátban feszít, úgyhogy ez az időszak az öltözködési káosz időszaka:-) De nem csak ezek az árulkodó jelek.

Nálunk pl. az is jel, hogy Pöttyöm apja hetek óta rendbe akarja tenni a teraszt és már a gyermek sem hajlandó bent étkezni, csak odakint. Meg hirtelen tele lett a pince szikvízzel és rozéval. Tavaly volt egy rozés posztom, amiben a 2007-es rozébefutóinkat taglaltam, amiket aztán egész nyáron ittunk fröccsnek vagy magában.

Idén már két hete túl vagyunk az idei rozékóstolónkon, ahol legjobban (ismét!) Konyári, Sauska rozéja teljesített, z utóbbi inkább silleres jegyeket hordozott magán és nagyon jó lett a Tüske Pince és Sebestyén Csaba rozéja is! Ezekből tárolódik be idén nagyobb mennyiség. No és az örök kedvenc, ilyen melegben már jégbehűtve! a Bujsosó Pince RoseSeccoja!

Tavaly egy medvehagymás perecet virítottam a rozék mellé, idén is készült ilyen is, de új alapokat kísérleteztem ki. A tészta így könnyed, jóízű, puha, nem keményedik ki egy nap után sem, már ha marad. De erre nincsenek nagy esélyek! Hiába, amúgy a kacsazsír nem hazudik. Hibátlan:-)

Hozzávalók:
50 dkg liszt
3 dl tej
1 tk cukor
25 g élesztő
1 ek cukor
1 ek só
bő 2 ek kacsazsír
1 felvert tojás

A tejet a teáskanálnyi cukorral meglangyosítom, majd belemorzsolom az élesztőt és megvárom, míg felfut benne. A liszet az 1 ek cukorral és sóval, valamint az olvasztott kacsazsírral, (az apróra vágott medvehagymával) ill. a tejben felfuttatott élesztővel összekeverem, majd lefedve meleg helyen a duplájára kelesztem. Ha megkelt, kiborítom a tálból és átgyúróm, majd 16 részre osztom. A részekből nagyjából 1 cm vastag rudakat sodrok, majd pereccé formálom őket. Felvert tojással lekenem a tetejét, majd 200 fokon nagyjából 15 perc alatt pirosra sütöm őket.
Megkenhetjük a kisülés után „sóval” is. Ez 2 ek lisztből, fél ek sóból és annyi vízből áll, hogy palacsintatészta állagú masszát kapjunk. Ha bőven megkentük a tetejét, (folyhat mellé, közé is!) még visszamegy 5 percre a már kikapcsolt, de még forró sütőbe.

Életveszélyesen puha, foszlós, sós. Kiállt egy hideg rozéért!:-)

A blogon nem nagyon sorjáznak az ilyen és ehhez hasonló receptek, de mostanában hús és szénhidrát függésben “szenvedek”:-) De inkább szénhidrát… Tészták, gnocchik, nudlik, mindegy jöhetnek! Számolatlanul. Persze ehhez jó partner a család másik két tagja, így került sor szombaton a káposztás nudlira.
Káposztás cvekedli: felrémlenek képek a gyermekkoromból, anyukám készítette párszor, remekül! Meg a menzai, az rettenetesen sz@r volt. Azt hiszem amúgy ez is amolyan megosztó kaja, ki hogyan eszi. Porcukorral édesen, vagy sok borssal, hadd csípjen! És az elmaradhatatlan kockatészta. Ezt nem is tudom mikor használtam a saját konyhámban. És most sem tettem. Viszont ez a nudlis megoldás (ez sem készült eddig), ez igen finom lett!
Gyorsan megvan, míg a káposzta puhul, karamellizálódik, a nudlival is elkészülünk!

Hozzávalók:
Nudlihoz:
50 deka főtt, áttört krumpli
nagyjából 15 deka liszt
1 tojás
só
Káposztához
vaj
barna nádcukor
kisebb fej fehér káposzta
só
sok frssen őrölt bors

A káposztát lereszelem, kicsit besózom és állni hagyom. A vajat megolvasztom, majd rádobom a kinyomkodott káposztát és pici vízzel elkezdem párolni közepes lángon. Amikor már összesett, szórok rá pár kanál nádcukrot, sózom, jól megszórom őrölt borssal és közepes lángon tovább karamellizálom.

A burgonyát megfőzöm sós vízben héjában, vagy ha sietek, inkább kockázva. Leszűröm róla a vizet és áttöröm. Sózom, hozzákeverem a többi hozzávalót és könnyed tésztát gyúrok belőle. Lisztezett munkalapon rudakat sodrok belőle, majd azonos méretű darabokra vágom és a kis darabokból falatnyi nudlikat sodrok a két tenyerem között. Figyeljünk! Kifőzés alatt nőnek! Kifőzés után összekeverem a káposztával és már lehet is enni.