Ízbolygó

Húúú, ez is nagyon fini volt! Mindenképpen olyan édességet szerettem volna a karácsonyi ebéd(ek) zárásaként, amely nem túl édes, de azért szép is legyen, meg lehessen porcíózni, hogy ne előre kiadagolt legyen, mert ugye nem mindenkinek egyforma a befogadóképessége az előző 3 fogást követően. Sokáig keresgéltem, aztán egy Leckerben megláttam egy tortát, amit kicsit a készleteimre szabtam, így született meg ez a hópehelytorta. Nem állítom, hogy low calorie, de legalább nem édes…:-)))

Hozzávalók:
1 cs (25 dkg) Hobbits keksz
10 dkg vaj
50 dkg ricotta
50 dkg mascarpone
12,5 dkg cukor
4+2 lap zselatin
citromlé
2 dl tejszín
(fagyasztott) meggy és szeder (mi más télvíz idején?!:-))

A szedret és a meggyet szobahőmérsékleten felolvasztom, a levüket felfogom. A kekszet ledarálom, a vajat felolvasztom, majd a kettőt összekeverem és egy kapcsos tortaforma aljára nyomkodom. 200 fokon 10 percig elősütöm. 4 és 2 zselatinlapot külön-külön vízbe áztatok. A mascarponét, ricottát, a cukorral és a citromlével kikeverem. A meggy és szeder levét felmelegítem, majd a 2 levél zselatint kinyomkodom és a lében feloldom, majd a gyümölcsöket belekeverem és kihűtöm. A 4 levél zselatint pici vízben feloldom és hozzákeverek két kanálnyi krémet kanalanként, majd a többi krémhez adom. A tejszínből kemény habot verek és a többi krémhez adom. A krém felét a tortaaljra simítom, rárakom a zselés gyümölcsöt, majd a maradék krémet is rákenem és egy éjszakán át hűtöm. Tálalás előtt kakaóporral megszórom.

Lecker 2007/12

Nos, ez jött-látott-győzött! A karácsony legnagyobb sikere, a fácánleves mellett! Elsőre talán időigényesnek tűnhet az elkészítése, lehet, hogy másodikra is, de mindenképpen megéri nekiveselkedni! A pikáns libamáj-parfé, a csoki, és a tetején a zselé igazán nemes ízeket nyújt. Szóval, ez egy igazi puccos előétel, lehet vele aratni!

Hozzávalók:
Keksz alap
1 tojás
15 g cukor
só
30 g liszt
1 tk kakukkfű
30 Lindt 70%os étcsoki
Libamáj parfé
20 dkg vaj
1 sonkahagyma
1 alma
10 g friss gyömbér
1 narancs
1 dl vörösbor
1 kis rozmaringág
2 ág kakukkfű
25 dkg libamáj
1 tojás
só
frissen őrölt bors
őrölt szercsendió
Tokaji zselé
2 levél zselatin
1,5 dl Tokaji szamorodni

A torta alapjához a tojást a cukorral és 3-4 csipet sóval egy fém üstben gőz fölött krémes-habosra verem. Utána hideg vízfürdő fölött tovább verem addig, amíg ki nem hűl. A lisztet hozzászitálom és óvatosan a felaprított kakukkfűvel a masszához keverem. Egy pici kapcsos tortaformát kivajazok és sütőpapírral kibélelem. A masszát belesimítom és 200 fokra előmelegített sütőben 10-12 perc alatt aranysárgára sütöm és a formában hagyom kihűlni. A csokit vízgőz fölött felolvasztom és a kihűlt alapra kenem. Hűtőben kihűtöm.

A parféhoz tisztított vajat kell előállítani: a vajat közepes hőfokon addig melegítem, amíg a hab képződik a tetején, majd eltűnik és az edény alján kiválik és halványbarna lesz az üledék. A vajat egy tiszta kendőn át leszűröm. A hagymát felaprítom, az almát meghámozom, kimagozom és nagyobb darabokra vágom, a gyömbért szintén meghámozom és lereszelem. A vajon a hagymát üvegesre párolom, majd hozzáadom az almát, a gyömbért és addig párolom, míg teljesen megpuhulnak az alkatrészek. A narancs héját lereszelem és a levét kinyerem. Felöntöm az almás cuccot a narancs kifacsart levével és 1 dl vörösborral. A narancs reszelt héját, a kakukkfüvet és a rozmaringot is hozzáadom és közepes lángon rotyogtatom, míg a folyadék nagy része el nem párolog. Kihűtöm.  

A libamájat megtisztítom az erektől, hártyáktól és nagyobb darabokra vágom. Az almás-gyömbéres masszából a kakukkfüvet és a rozmaringot eltávolítom. A libamájat, a tojást, fél tk sót és az almás-gyömbéres cuccot, frissen őrölt borssal és szerecsendióval összeturmixolom. A masszát egy szitán átnyomom és a masszát egy terrinformába öntöm, tetővel lezárom és egy tepsibe teszem, felöntöm meleg vízzel úgy, hogy a perem alatt 3 cm-rel érjen a víz. (terrinforma híján egy jénai is megteszi folpackkal lezárva) 150 fokon 50 percig párolom, majd kihűtöm.

A hideg parfét egy kanállal a tortaformába kanalazom, a tetejét elsimítom. Hűtőben egy éjszakát hűtöm.

A zselatinlapokat kevés hideg vízben fellazítom, majd a tokajit felmelegítem és ebben feloldom a kinyomkodott zselatint. A torta tetején elosztom és hűtőben hűlni hagyom. Legkönnyebben forró vízbe mártott késsel lehet szeletelni.

A recept az Essen und trinken 2008/12 számának köszönhető. Átesett kisebb-nagyobb fazonigazításon is…

…melyek mégis közönségsikert arattak:-))) Elkezdtem celofánba csomagolgatni őket, aztán feladtam. Majd a becsomagoltakat félve tettem az asztalra, mondván kóstoljuk meg. És mit tesz Isten? Ezek lettek a legmenőbbek! A karácsonyisütidömping sztárjai! Tömény gyönyörűség, rakat kalória:-)

Itt még lágy, de ha van ideje, szilárdul…

Csokoládés fudge
Hozzávalók:
20 dkg Amedei 66%os étcsoki
130 g sűrített tej (a dobozos, nem az édesített tubusos!)
5 dkg vaj
1 vaníliarúd

A hozzávalókat a vaníliarúd kikapart magjaival vízgőz fölött felolvasztom egészen addig melegítem, amíg be nem sűrűsödik. Egy sütőlapot kibélelek alufóliával és a masszát 2 cm magasan a lapra kenem és jól kihűtöm. 2×3-as hengereket vágok belőle, majd celofánba csomagolom, ha nagyon ráérek. De kanalazva is veszélyes darab!:-)

Diós grillázs

15 dkg cukor
2,5 dl tejszín
3 dkg vaj
15 dkg dió

A cukrot 1 ek vízzel karamellizálom, majd beleöntöm a tejszínt és addig főzöm, amíg a karamell fel nem oldódik benne. Ekkor hozzáadom a vajat és a durvára vágott diót. Ezt követően vékonyan kiolajozott sütőlapra simítom. Amikor már majdnem kihűlt, vizes késsel felkockázom és teljesen kihűtöm. Celofánozom.

A csokoládés fudge receptje: osztrák Gusto 2008/2

Ilyen volt….

Karácsony másnapján Anyukámék jöttek hozzánk. Tavaly annyira bejött nekik a Kalla féle paprikás csirke tojásos galuskával, gondoltam, idén is meglepem őket vele. Örültek is neki, leginkább Anyukám.  Tavaly ő köteleződött el legjobban mellette, de a többiek is megették.:-) Mivel szinte soha nem tudom kiszámítani (és nem is szeretném), hogy mennyi az az ételmennyiség, amennyi éppen el is fogy, ebből is lett maradék. Nem sok, annyi éppen nem, hogy egy háromfős társaságnak elég legyen. Nézegettem, pakolgattam, töprengtem. Aztán bevillant a megoldás! Tésztába gyömöszölöm!:-) Legújabb mániámnak hódolva. És nem is azzal a feltett szándékkal posztolom, hogy készítsünk paprikás csirkét csak azért, hogy tésztaként végezze. De ha elkészítjük ezt a klassz ételt és esetleg marad belőle, akkor igazán  hálás, ha raviolivá alakul!:-)

Ilyen lett:-)

Hozzávalók:
30 dkg 00-ás Barilla liszt
3 tojás
kevés tejszín
tejföl
petrezselyem
maradék paprikás csirke és szaft

A lisztből és a tojásból tésztát gyúrok, aztán ha elkészült a rugalmas tésztalabdacs, folpackba csomagolom és hűtőbe teszem legalább fél órára. A paprikás csirkét kevés tejszínnel leturmixolom és friss apróra vágott petrezselyemmel ízesítem. Ezt követően a tésztát a tésztakészítő masinával fokozatosan kisimítom, majd a tésztacsíkot felszabdalom és ravioliformákba nyomkodom, beleteszek 1 teáskanálnyi tölteléket, összezárom és már kész is a ravioli. Lobogó, sós vízben kifőzöm (a felszínre jövetel után 2-3 perc) és a paprikás öntettel és tejföllel nyakon öntve tálalom. Nálunk ez a verzió lesz következő karácsonykor!

Ez a poszt nem jöhetett volna létre, ha nincs barátnőm, Doctorpepper, akitől ravioli-készítő formákat kaptam (többek között) karácsonyra, amikért hálás köszönet!Meg kell említenem továbbá jóbarátomat, R-t, aki vendégként is aktívan részt vett a ravioligyártásban, ill. türelmesen végighallgatta ahogy Pöttyöm előadta az összes karácsonyi verset és éneket, amit az oviban tanult:-)))

Tavaly olyan jól sikerült a fácánleves, hogy idén is ezt főztem. Nem ááám! Valójában az történt, hogy Anyósom felhívott karácsony előtt pár héttel, hogy kapott fácánt és mi lenne, ha abból lenne a karácsonyi leves. Mivel a tavalyi tényleg nagyon finom volt, ezért könnyen ráálltam a dologra.:-) Egyedüli aggodalmat, csak a sörétek száma keltett bennem, mivel a tavalyiban (az boltban vett volt) akadt bőséggel. Küldött is 4 madarat, gyönyörűségesen felpucolva. Sehol egy toll vagy tok! A sörétről nem is beszélve. Az elkészítés megegyezett a tavalyi metódussal, annyi különbséggel, hogy az éjszakai pihentetést követően, másnap kihalásztam belőle a húsokat ill. a zöldségeket, majd egyre finomabb szűrőn átszűrtem. Konkrétan háromszor, majd végül egy tiszta peluson is. A leszűrt levesbe beleöntöttem 3 dl Calvadost és hagytam rotyogni jó fél órát. Így maga a lé koncentrált, sűrű lett. A végeredmény pedig elégedett hümmögések és többszöri repetázások mellett sitty-sutty elfogyott.

Mivel kutyusunk nincsen és viszonylag nagy mennyiségű főtt hús maradt, amit nem tudtunk mind megenni, felvetődött a kérdés, mit kezdjünk a maradékkal? Eszembe villant a rillette, mint lehetséges megoldás.
A rillette (ejtsd: rilet) francia kaja, egy húspástétom. Lényegében a konfitált hús továbbhasznosítása. Készülhet bármilyen húsból, amit omlós puhára konfitálunk, majd leszűrjük, villával szétnyomkodjuk, ízesítjük, üvegekbe adagoljuk, tetejére zsírt merünk, amivel légmentesen lezárjuk és így akár hónapokig raktározhatjuk. De úgysem ér meg majd annyit, mert pl. nálunk szabályosan diffundál az üvegből….

Akadt még két kacsacomb, amit a december 6-i nagycsaládi rendezvényen szolgáltam fel, de Pötty apja töltött káposztája kiütéssel legyőzte a konfitált kacsacombokat. Na, milyen egy család?!:-)))
A konfitált kacsacombokat a zsírból kiolvasztottam és a csontról a húst leszedtem. A levesben főtt fácánhúst is leszedegettem a csontokról. A húsokat villával, kézzel szétmarcangoltam, majd ízesítettem dijoni mustárral, sóval, borssal, citromlével, tette bele vékony csíkokra vágott Apu által aszalt paradicsomot, a bárány mellett krémesre sült hagymát és fokhagymát, ízesítettem rozmaringgal, kakukkfűvel és majorannával, meg mertem rá kevés kacsazsírt, hogy kenhető legyen. Ezt üvegekbe gyömöszöltem és a tetejét lezártam kacsazsírral. Hűtőben érnek. Egy nagy üveget leszámítva, amiben viszont már alig van….:-) Lilahagymával, pirítóssal, Maldon sóval, pici frissen őrölt borssal nagyon komoly ízélményt ad!