Ízbolygó

Szilvesztert követően sok esetben jön a MÁSNAP, így szeretném megosztani Veletek Karafiáth Orsolya jótanácsait másnaposság ellen:

“Másnaposság ellen pedig rengeteg tanáccsal szolgálhatok. A legfontosabb: mikor iszunk, ne feledkezzünk meg a belső hidratálásról, tehát amennyi alkoholt magunkba döntünk, kétszer annyi vizet is, vagy gyógyteát. Tehát egy korsó sör mellé egy liter folyadékot. Lefekvés előtt egy fejfájásgyógyszert, algoflex-et vagy egyéb jó barátot, és egy magnézium pezsgőtablettát. Reggel ameddig tudunk, maradjunk ágyban, igyunk meg egy gyógyteát, és vegyünk be még egy gyógyszert. A C-vitamin is a barátunk, ezt se feledjük. Igyunk meg egy erős kávét és egy maté teát, zuhanyozzunk vagy merüljünk bele a habfürdőbe. A másnapos szex is csodákra képes, ha éppen olyan mellett ébredünk, akivel nem visszataszító a dolog. Nyissuk ki aztán az ablakot, lélegezzünk mélyeket. Együnk meg egy vajas péksüteményt. Csokoládét és egy kis sört vagy unicumot javaslok még. Ha eztán se lennénk jobban, maradjunk ágyban estig.”

:-))) Köszi, Orsi!:-)))

A magam részéről még mindig ezt az idézetet tartom a legjobbnak:

Kinyitjuk a könyvet. A lapok üresek. Magunk írjuk a szavakat. A könyv címe „Lehetőség” és az első fejezete „Újév”.
Edith Lovejoy Pierce

Minden kedves barátomnak, idelátogatónak, bloggertársaimnak boldog, sikeres, egészségben elöltött Új Esztendőt kívánok!

Fotó: corbis

Most, hogy már a többi blogon a szilveszteri ételek és BÚÉK feliratok szerepelnek, úgy éreztem ideje volna nekem is megnyilvánulni, még ha csak karácsony témájában is…

Lezajlott. Talán túl gyorsan… Még jó lett volna pár napig ebben a fenyő-édesség-csillagszóró illatú, gyertyafényes karácsonyi hangulatban élni. Manapság a karácsony a misztérium szóval egyenértékű nálam, leginkább Pötty miatt. Szenteste a zene, a karácsonyfa, a gyertyák/csillagszórók fénye olyan állapotba ringatták, hogy észre sem vette az ajándékokat. Tavaly összecsapta a kis kezeit és azt kiáltotta “Jujj!”, amikor meglátta a fát, idén valami frappáns mondatra számítottam, ehhez képest, ismét a “Jujj!” tenyérösszecsapással következett, majd azonnal megfogta a kezem és el nem engedte volna. Majdnem sírt is. Talán a meghatottságtól. Szép volt no. Aztán meg azzal foglalkozott egész este, hogy a Jézsuszka miért a földre tette le az ajándékokat?!:-)) Amiket persze nagy műgonddal kibontogatott végül.

A karácsonyi menü néhány pontjában gellert kapott és felborult. Volt ami kimaradt, volt ami megvalósult, csak éppen máshogy.

Szenteste:
Libamájkrémleves tejföllel és szarvasgombával
Nemtudommilyenhalmertelfelejtettem tekercs kacsakonfittal töltve grillezett zöldségekkel
Zöld teás crème brûlèe

25-én:
Libamájtorta
Fácánleves Calvadossal nemesítve
Citromos-rozmaringos báránycomb fokhagymával tűzdelve kuszkusszal és a köz akarta miatt grillezett zöldségekkel
Hópehely torta

26-án:
uaz mint 25én csak a főétel Paprikás csirke á’la Chef Kalla

A fácánleves ISTENI volt, the best ever címet elnyerte. Ill. nagyon nagy durranás volt a libamájtorta valamint a citromos-rozmaringos báránycomb!

A receptek következnek majd januárban. De már nyakamon a Szilveszter, ami igen jónak ígérkezik, sok nevetéssel evés-ivással!:-)

Jelentem én nemtommértnemposztolódott ez a poszt….:-( Most találtam meg a draftok között, úgyhogy vánszögen.

Csokiparány (majd barátnőm DP) kukkantott be hozzánk, hogy megnézze, hogyan telik a Szenteste nálunk. És kérdi azt is, régen hogyan telt.

Mivel én már öreg (Csokiparányhoz képest mindenképpen) vagyok, alapvetően 4 időszakra osztanám a kérdést:

1. mikor még hittem a Jézuskában
2. mikor már tudtam a valóságot
3. mikor külön család lettünk
4. mikor saját gyermekünk is lett:-))

Mivel erről mindről részletesen írni rém hosszú volna, igyekszem rövidre fogni.

1. Mikor még hittem a Jézuskában:
…. akkoriban Apu mindig elvitt minket a Nagyiékhoz, hogy a Jézuska zavartalanul tudjon működni. Anyuci meg (gondolom) lóhalálában főzött, sütött, fát díszített, ajándékot csomagolt és közben felemlegette az összes aprószentet és a követező évekre fogadalmakat tett, hogyan hogyan fogja előkészíteni jobban a dolgot. Aztán hazamentünk és énekeltük a Csendes éj-es bakelittel a karácsonyi dalokat, aztán nekiestünk az ajándékoknak. Ajándékozás után vacsoráztunk. Kaja fronton rántott hal mindig volt, meg mindenféle majonézes saláta (Apukám által kikevert majonézzel) és rizs. Én már gyerekként is utáltam a pontyot, főleg rántva, úgyhogy én (és ha jól rémlik az Öcsém is) rántott sajtot ettünk.:-)

2. Mikor már tudtam, nem a Jézuska hozza:
….hogy ez hogyan, s miként jutott a tudomásomra, nem tudom. Ezek szerint nem okozhatott túl nagy sokkot a hír…:-)) A fát mindig együtt díszítettük délután, aztán becsomagoltam az összes (értsd rokonokét is!) ajándékot, amivel különösen szerettem bíbelődni. Azért a végére mindig meguntam, mivel viszonylag nagy a família, Anyuék 3an, Apuék 6an testvérek! A fa díszítésén kívül a fenti program ment, menüvel, énekkel, csomagbontással.

3. Mikor külön család lettünk:
….ez 2004 májusában történt. Az első közös karácsonyunk ergo 2004-ben volt. Az Atya, aki esketett, a jegyesoktatáson azt mondta, hogy fontos, hogy amikor külön család leszünk, legyenek saját ünnepeink, melyek szokásrendszerét magunk alakítjuk ki. Hát ezzel igencsak a szívemből szólt! Akkoriban már nagyon vágytam arra, hogy máshogy legyen a Szenteste! Leginkább, hogy mást együnk…:-))) Pöttyöm apjáéknál egyébként Szenteste tradicinálisan halászlét kanalaznak, amit khmm… hát nem igazán csípek. Hogy pontosan mit ettünk az első közös Szentestén, nem emlékszem, de hal volt, méghozzá tengeri. És nagyon ízlett mindkettőnknek. Meg olyan ráérős volt az egész. Egész nap jobbnál jobb karácsonyi és nem karácsonyi cdket hallgattunk, forralt boroztunk, rárősen díszítgettünk. Szóval jó volt.:-)

4. Mikor megszületett Pötty
…2006-ban volt az első ilyen karácsony. Egy félévessel felszerelkezve vártuk a gyertyagyújtást. Ez kicsit komolyabb logisztikát igényelt, de nagyon jól sikerült. Az évben a fejünkbe vettük, hogy jöjjenek a szülők 25-én. Úgy egyszerre. Ebből nem lett szokás…:-) Manapság 25én az egyikünk szülei, 26án a másikunk szülei jönnek. A menü 2006ban és 2007ben ez volt. Igyekszem úgy összeállítani, hogy 25-26-án ne kelljen főzőcskéznem. Már tavaly is nagy flash volt Pöttyel a karácsony, hiszen már akkoriban nagyon kommunikatív volt, de az ideit meg különösen várom! Nálunk az angyalkák már 24 reggelre meghozzák a karácsonyfát, így díszíteni lehet előző éjszaka, akkor nincs láb alatt Pötty. 24-én a délutáni alvás után pedig megérkezik a Jézuska az ajándékokkal és utána együtt vacsorázunk. Idén kicsit hevenyészetten indult a karácsony gasztro szempontból leginkább, de igyekeztem behozni a lemaradásaimat.

Remélem, kielégítettem a kíváncsiságodat Csokiparány és Doki! Még ha kicsit késve is tettem….:-)

Hetek óta minden este a “Kippkopp karácsonya” c. eposzt kell elolvasni Pöttyömnek. Vagy egy leporello mesekönyvet, melynek címe “Az első karácsony”, de ezt nem szereti annyira, mert nagyon rövid, viszont sokkal érdekfeszítőbbek a képek ill. maga a történet a Kisjézus születéséről. Egyáltalán a születés misztériuma nagyon foglalkoztatja manapság:-) Pár napja előkerült az apja Képes bibliája, aminek érdekessége, hogy éppen Jézus születésénél vált át szerbre… Így alánarrálom József Attila Betlehemi királyok versét:-) Viszont gyönyörűek a képek és órákat lehet beszélgetni a “szamál”ról, meg a “Holisfekszikanyaakizsjézsusz?” “Jászolban” “Jaigen!”-ről és a három királyokról:-)))
Hihetetlen milyen fantasztikus a gyermek elme és lélektan! Olyan kérdések fogalmazódnak meg benne, hogy alig győzöm megválaszolni. A Kizsjézsusz kalapja, ami az “anyalkák”nak is van, mi az? Glória. És az nekem is lesz, ha megszületek?:-)))
Tegnap aztán megnézték a templomban a betlehemet, amiben élő állatok vannak és ember nagyságú Mária és József és “ülesz volt a Kizsjézsusz helye, mert tudod, még nem született meg. De holnap isz megnézem, hátha…”:-))

És ma reggelre meghozták az anyalkák a karácsonyfát, amin a gömböknek különösen nagy sikere van. Hiába mondta a kis csillag Kippkoppnak, hogy óvatosan, mert eltörhetnek!:-) Egyfolytában fogdossa, simogatja a fát és a díszeket.

Az ünnephez a fentebb említett verset választottam:

József Attila: BETLEHEMI KIRÁLYOK

Adjonisten, Jézusunk, Jézusunk!
Három király mi vagyunk.
Lángos csillag állt felettünk,
gyalog jöttünk, mert siettünk,
kis juhocska mondta – biztos
itt lakik a Jézus Krisztus.
Menyhárt király a nevem.
Segíts, édes Istenem!

Istenfia, jónapot, jónapot!
Nem vagyunk mi vén papok.
ůgy hallottuk, megszülettél,
szegények királya lettél.
Benéztünk hát kicsit hozzád,
Üdvösségünk, égi ország!
Gáspár volnék, afféle
földi király személye.

Adjonisten, Megváltó, Megváltó!
Jöttünk meleg országból.
Főtt kolbászunk mind elfogyott,
fényes csizmánk is megrogyott,
hoztunk aranyat hat marékkal,
tömjént egész vasfazékkal.
Én vagyok a Boldizsár,
aki szerecseny király.

Irul-pirul Mária, Mária,
boldogságos kis mama.
Hulló könnye záporán át
alig látja Jézuskáját.
A sok pásztor mind muzsikál.
Meg is kéne szoptatni már.
Kedves három királyok,
jóéjszakát kívánok!

Hanggal, képpel, Kormoránnal

Mindenkinek áldott, békés ünnepet kívánok finom falatokkal, meleg otthonnal, szeretettel!

Mammától kaptam ezt a kiszúrót. Nem értettem először, mi ebben a különleges, aztán fel lettem világosítva. Ezzel olyan kekszeket lehet készíteni, amiket pohár/kávéscsésze szélére lehet akasztani. Életemben nem láttam eddig ilyet, de nagyon jópofának tartom, úgyhogy most bevetésre is került és karácsonyra mézeskalácsból készítettünk vele monogramos ültetőkekszeket.

Ma reggelre kidíszítettem a mézeseket. Pöttyömnél hatalmas sikert arattak. Órákig nézegette, tapogatta őket és mondogatta, hogy milyen “fántásztikuszép”ek!:-)