Ízbolygó

A fügék ismét Mamitól származnak. Ez a második szállítmány a kórházból való hazatérésemkor várt itthon. Egy része ismét “csak úgy” nyersen fogyott el. Ültem és tömtem magamba. A maradékot (nagyjából 10 db-ot) tettem ide-tettem oda, kerülgettem és közben eszeveszetten törtem a fejem, milyen módon érje őket a vég. Aztán a megoldás nem sokáig váratott magára. Jött egy naptár és benne figyelt a füge veszte A kocka el lett vetve. Elkészült, remek lett!

Hozzávalók:
1 rúd leveles tészta
1 tojás sárgája
1 ek tejszín
1 tojás
12,5 dkg őrölt mandula
5 dkg barna nádcukor
5 dkg vaj
1 citrom héja
füge

A leveles tésztát keresztben félbevágom. A tejszínt összekeverem a tojás sárgájával és bekenem a tésztát. A tészta oldalát felhajtom. A mandulát az egész tojással, cukorral, a vajjal, a citrom héjával és egy csipet sóval összekeverem és a masszát a tésztára kenem. A fügéket négybe vágom és a mandulás töltelékre ültetem. 180 fokon 35 percig sütöm.

Forrás: Olive

Rángatja a szél a spalettákat, az ablakon eső dobol. Ólmos szürkeség borítja a tájat. A fákról az éjszaka leple alatt az utolsó élénksárga leveleket is lerángatta a vihar, s mintegy takaróként borította be a füvet velük. A nedves hideg bebújik a meleg kabát alá, az esernyőt szorongató ujjakat elgémberíti. Nincs is jobb ilyenkor egy forró, pikáns levesnél, ami belülről fűt fel. Először a kezünket melegíti át, azután a chili jótékonyan kezelésbe veszi a gyomrot…Ropog a fogunk alatt a tökmag és a tökmagolaj aromája finoman árnyalja az ízeket.

A tökmagolaj egyébként igazi csodaszer. Véd a szabadgyököktől és telis-tele van vitaminokkal ill. nyomelemekkel. Áldásos hatásai közé tartozik öregedésgátló hatása, úgyhogy locsoljuk a salátánkra, levesünkbe bátran!

Hozzávalók:
1 sütőtök (nagyjából 2 kg)
1 nagyobb fej hagyma
0,5 l kókusztej
kevés víz
4 kisebb szem burgonya
3 gerezd fokhagyma
4 ek tejföl
só
frissen őrölt bors
tökmag
tökmagolaj
chili

A tököt meghámozom, majd a belét kivájom és felkockázom. A burgonyákat meghámozom és szintén felkockázom. A hagymát olívaolajon megpirítom, majd hozzáadom a tököt és a burgonyát, felöntöm a kókusztejjel. Annyi vizet öntök még hozzá, hogy éppen ellepje a zöldségeket. Sózom, borsozom. Belereszelem a fokhagymákat és addig főzöm, míg az alkatrészek meg nem puhulnak. Akkor félrehúzom a lángról és botmixerrel homogenizálom. Tejföllel savanyítom, kevés chilivel teszem pikánssá. Tálaláskor száraz serpenyőben pirított tökmaggal és tökmagolajjal locsolom meg és úgy kínálom.

Korábban készült:
Citrusos sütőtökkrémleves mandulával,
Sütőtökkrémleves almával,
Sütőtök-krémleves pirított mandulával.

A mogyoróvaj már jó ideje ott ácsorgott a “szárazáru raktárban” a tészták és a konzervek között. Emlékszem, a kíváncsiság hajtott, ezért vettem meg anno. Aztán csak kerülgettem egy ideig… Majd felbontottam és megkóstoltam. Brrrr…perverzió ezt kanállal enni! A tető ismét rákerült és ez így is maradt a múlt hétig. Akkor éppen kerestem valamit a felső polcon, kajtattam, kavartam, egyszer csak  a mogyoróvaj halálugrást hajtott végre. A földön állt meg, közben mondjuk lábbal tompítottam. Jó, hogy műanyagban van. Megint nézegettem, aztán gondoltam gyártok belőle kekszet. Hátha úgy nincs olyan brutál íze… A gondolatot tett követte.

A keksz remek lett. A PH kekszeihez hasonlóan (sablé viennois és a vaníliás sablé diamant) roppanós-omlós és visszafogottan köszön csak vissza a mogyoróvaj íze. Kávéhoz, forró csokihoz jó szívvel ajánlom.

Hozzávalók:
18 dkg puha vaj
22 dkg mogyoróvaj
15 dkg barna nádcukor
2 tojás
30 dkg liszt
1 tk sütőpor
1,5 zk szódabikarbóna
2 csipet só

A hozzávalókat keverőtálba öntöm és robotgéppel összeállítom a masszát. Diónyi darabokat csípek belőle, golyót formálok belőle, majd  a két tenyerem között kilapítom. Egymástól tisztes távolságra sütőpapírral bélelt sütőlemezre ültetem, mert megnőnek. 180 fokon 15-20 percig sütöm, míg szép aranybarnák nem lesznek.

Még mielőtt vadul továbbkattintanátok, gondolván ez itt valami fenszi kaja, leszögezném: csak a neve hangzatos, elkészítése azonban rém egyszerű (igazi 30 perces ebéd) és az íze, hát az valami hihetetlenül jó!

A keletkezésének körülményeiről csak annyit mondanék, hogy a két napos kórházi tartózkodás és az ottani koszt rém kreatívvá tett, így amikor november elsején lepattantunk a zöldséges bezárt ajtajáról, hazamentünk és abból főztem, ami volt.

A végeredménnyel szemben a család felnőtt férfi tagja igen komoly ellenállást tanúsított, főleg amikor kiderült, hogy a csirke mellett nem krumpli figyel, hanem birs, ill. hogy a barna rizsben is vannak gyümölcsök… De az első falat abszolút levette a lábáról, sőt, repetát is kért.

A birsalma egyébként remekül használható húsételek kísérőjeként, avagy az ősz másik slágerével, a sütőtökkel kombinálva. Szóval: Birsre fel!

Hozzávalók:
6 csirke alsó comb
2 birsalama
10 dkg articsóka konzerv
5 dkg bacon
1 ág rozmaring
só
frissen őrölt bors
1 csésze barna rizs
2 körte
fél fürt szőlő
1 marék dió (száraz serpenyőben pirítva)
kevés juharszirup
vaj
olívaolaj

A barna rizst kevés olívaolajon átforgatom, felöntöm háromszoros mennyiségű vízzel, majd főzni kezdem. A csirkecombokat megmosom, majd papírtörlővel leszárítom. Borsot őrlök rájuk. Közben a szalonnát vékony csíkokra vágom, majd vastag talpú lábasban (vas pl.) elkezdem kisütni a zsírt belőle. Attól függően, hogy mennyit sikerül kinyerni belőle, pótolom annyi vajjal és olívaolajjal, hogy a combokat meg tudjam pirítani rajta. A combokat körbepirítom. Közben a birseket megmosom, cikkekre vágom, kiszedem a magházát és végül a combokhoz adom. Lefedem és közepes lángon párolom őket nagyjából negyed óráig. Ezt követően hozzáadom az articsókát és a rozmaring ágat, finoman sózom.

A rizs mikor megfőtt, hozzákeverem az apróra vágott körtét, a félbevágott szőlőszemeket, és a durvára vágott pirított diót. Kevés juharsziruppal és sóval ízesítem. Remekül harmonizál a birs savasságával.

A kemény, szőrös birssel való kapcsolatom nehézkesen indult, de azt hiszem idénre “beérett”. Már tavaly is voltak próbálkozásaim arra vonatkozóan, hogy a sajton kívül mit is lehet belőle készíteni. Kacsával isteni volt a birspüré, anno a Cserke által kiírt leveses VKF-re készült birsleves zöldhüvelyű babbal, ami szintén ne mindennapi, ám annál finomabb fogás, valamint a birsalmasajt remek párja volt a rózsaborsos libamájterrine-nek. Szóval a birs szépen bevette magát a konyhámba.

A birsalmasajt amúgy nagy kedvencem. A tavalyi gasztroangyalkámtól chilii-től kaptam egy nagyon finomat és most nekifutottam, készítek sajátot. Az első próbálkozásom, a fügésen frankón felütötte a fejét a penész… A cukrot gondoltam, hogy kiváltom teljes egészében a fügével, hiszen az meg marha édes, ez befulladt projekt lett, ment is a kukába. Most már kisebb mennyiséggel próbálkoztam és meglepően jó eredménnyel zárult a meccs. Mivel húsa kemény és nem szeretem összekaszabolni magam, ezért én simán megsütöm, mint Tintaleves Eszter és Cserke.

Pár gondolat a birsről:
A Rosa­ceae, vagyis a rózsafélék családjába tartozó birs (Cydonia oblonga) az almafélékkel rokon, a köznyelvben birsalma, vagy birskörte, birskörtvély, büdösalma néven ismeretes leginkább. Az eurázsiai kontinensen őshonos. Mivel a meleget kedveli, többnyire azokon a tájakon ültetik inkább, ahol szőlőt is termesztenek. A birs fája négy-hat méter magasra nő, májusban és júniusban virágzik. Mivel melegkedvelő növény, elsősorban szőlőtermelő vidékeken termesztik. Kiskertek dísze lehet sötétzöld leveleivel, rózsaszín-fehér virágaival, érdekes alakzatokba ágazó törzsével, ősszel pedig az élénksárga terméseivel. Szüretelésének ideje szeptember végén kezdődik, és az időjárástól, valamint a fajtától függően akár november végéig, december elejéig is elhúzódhat.

Alakja szerint kétféle, alma és körte alakú birset ismerünk. Magyarországon a berecki és a konstantinápolyi birsfajtákat termesztik. A berecki birs gyümölcse nagy, megnyúlt tojásdad, körte alakú. Felülete gyakran bordás, barázdás, színe élénksárga, narancsos, erősen molyhos felületű. Húsa fehérsárga, kemény kősejtes, tárolása alatt taplósodásra hajlamos. Íze édeskés, igen erősen illatos. A konstantinápolyi birs gyümölcs szabálytalan körte vagy alma alakú, héja vastag, zsíros, erősen molyhos, húsa fehéres sárga, félkemény, íze savas, kevésbé édes, erősen illatos.

Hozzávalók:
3 nagy birsalma
1 citrom leve
pár fél dió
2 ek barna nádcukor

Én a pikáns birsalmasajtot szeretem, így a cukor mennyiségével igen csínján bánok. Ha valaki a főzéses módszerrel készíti, 1 kg gyümölcshöz 80 dkg (!) cukrot ajánlanak. Ahogy írtam fentebb, én sütöm.
A birseket megmosom, ledörzsölöm a szőrét, majd beteszem a sütőbe 150 fokra. Amikor beleszalad a húsba a kés, akkor kész is. A gyümölcsről lehúzom a héját, kiemelem a magházat és a gyümölcshúst összeturmixolom, vagy villával összenyomkodom. Hozzáadom a citrom levét és a cukrot és addig főzöm, amíg sűrű massza nem válik belőle. Ekkor sütőpapírral bélelt formába kanalazom, nyomkodok bele sűrűn fél diókat, majd szárítom 1-2 napig a formában. A folyamat légkeveréses sütőben 20-30 fokon gyorsítható. Aztán formából kiszedem, lehúzom róla a sütőpapírt és szobahőmérsékleten kap még egy napot. Celofánba csomagolva, hűtőben éppen addig áll el, amíg valami aromás kemény sajttal vagy terrine-nel meg nem eszem.

Mások, máshogy:
chilii főzi,
Chili és Vanília főzi,
Tintaleves Eszter süti,
a birsalmák igaz barátja Cserke is süti.

Az okosság forrása: Házipatika