Ízbolygó

A bulgur isteni kaja. Imádom. Imádjuk. Salátának is remek, de rizs helyett is remekül funkcionál. Ez most a nagy malachús mellé készült:-) Jó volt. A hús is. Pedig nem vagyok malacos. Meg manapság húsos senem. De ez tényleg jó volt! És a saláta is hozzá.

Hozzávalók:
2 dl bulgur
1 salátacukkini
8 koktélparadicsom
1 citrom
petrezselyem
parmezán

A bulgurt 2,5xes mennyiségű sós vízben megfőzöm. A cukkinit lereszelem és nyersen a bulgurhoz adom. A koktélparadicsomokat negyedelem és az apróra vágott petrezselyemmel együtt a bulgurhoz adom. A citrom héját szintén belereszelem és egy kis levet is adok hozzá. Végül reszelek rá/bele parmezánt. Ennyi és már kész is a remek grill köret.

Az oviban ismét szülinapot ünnepeltünk. Az ovis születésnapokra leginkább gyümölcsös, könnyed tortákat szoktam készíteni, most sem alakult másként. Pedig komolyan eljátszottam a csokis Pavlova gondolatával, mivel a fagyasztóban újfent rohamos szaporodásnak indult a fehérje-készlet… Ez a tény egyébként komolyan megdöbbent… Meg vagyok róla győződve, hogy nem tettem be újakat. Mégis szaporodik…
Hónapok óta vágyom a házi vaníliafagyira, de nem állok neki, mert az abstart 6 fehérjével (= egy Pavlova) növeli a summát, ami így sem csekély. Ha valaki megdobna pár aprósüti recepttel, amihez nem kell sárgája, csak fehérje (az viszont nagy mennyiségben), azért végtelenül hálás tudnék lenni. T3V gyűjteményét már jól ismerem:-) Kommentben várom.

Végül a Pavlovát és annak gondolatát mindenféle logisztikai bénaságok okán és leginkább a hosszadalmas sütés miatt, végül elvetettem. Olyat szerettem volna, ami
a) gyümölcsös
b) könnyed
c) hipp-hopp megvan (ez alatt max. 20 percet értsünk!)

Meg is jött a megoldás! És komolyan nem több az elkészítése, mint 15 perc!

Hozzávalók:
1 cs leveles tészta
1 kis tortaforma
1 tojás
1 ek tejföl
1 cs habtejszín (OKÉ)
20 dkg túró
4 ek lekvár (legjobb valami málnás, epres)
10 dkg fekete áfonya
20 dkg málna
2 marék cseresznye kimagozva

A leveles tésztát kitekerem, majd a kis kapcsos tortaforma alját ráillesztem 2x és körbevágom (2x). Így van 2 kör alakzatom. Az egyiket felcikkezem, majd mindkettőt átteszem egy sütőlapra sütőpapírostól. Az egyben hagyott kerek formát villával jól megszurkálom, majd lekenem a felvert tojás és a tejföl keverékével ezt is és a cikkeket is. A sütő már dübörög 200 fokon légkeveréssel, betolom a sütőlapot. Pirosodásig sütöm. Ez nálam 12 perc volt.
Míg sül, a tejszín kemény habbá verem. A túrót összekeverem a lekvárral, majd lazítom pár ek tejszínnel és végül a két masszát összekeverem. Beleteszem a gyümölcsöket is és hűtőbe teszem. A tortalapokat kihűtöm pár perc alatt, majd megkenem a habbal. A torta tetejére ültetem a cikkeket, majd megszórom porcukorral és máris lehet enni!

A torta ötletét kisebb-nagyobb változtatásokkal a Lecker 09/7-8 számából vettem.

Ezek a képek éppen ma egy éve, hogy készültek. Határozottan emlékszem arra a napra! Nagyon meleg volt, mi pedig itthon voltunk és izzadtunk:-)

Pöttyöm még pelusosan, pocakosan, rövid hajjal…. És fotózik:-)

A tavalyi befőzések sikerén felbuzdulva (és végtelenül elkeseredve azon a tényen, hogy az eper, mint befőzésre alkalmas dolog, idén teljesen kimaradt a repertoárból) idén is belevetettem magam -rögtön derékig- a cseresznye szezonba. Kaptam Mamitól 2 rekesz cserkót, szép fekete, roppanós példányokat és nekiálltam a dzsemkészítésnek. A magozás közben mindenféle ízkombinációk jártak a fejemben, amik sorra testet is öltöttek a valóságban is. Pár dologgal azonban nem számoltam:

1. a cseresznye magozás sokkal, de sokkal lassúbb műfaj, mint a meggy,
2. pocakkal, egyenes háttal magozni, komoly tesifeladat,
3. a cserkó durván fog, így ágyő “hosszú” körmök ill. még pár napig tuti, hogy zsebre dugott kézzel megyek csak emberek közé (mindenféle citromsavas, dörzsöléses technikák, praktikák ellenére),
4. a cserkó magozása bár utálatos és rohadt lassú folyamat, a magozott gyümölccsel dolgozni pikk-pakk,
5. isteni lett az összes végeredmény!!!
Így összességében elmondhatom, megérte a fáradtságot.:-)

És a zárszámadás:
Feldolgozásra került 14,5 kg gyümölcs, ebből
– 10 kg cserkó
– 2 kg málna
– 1 kg sárgabarck
– 1,5 kg meggy.

Készült:
5 féle dzsem és 1 féle szörpi

Részletezve:
Málna-cserkó Grand Marnier-vel
Balzsamos meggy-cserkó
Amaréna cserkó
Fahéjas amaréna cserkó-málna
Fahéjas sárgabarack-cserkó cassis-szal

Eljárás:
Az eljárás minden esetben azonos volt:
gyümölcs megmos, előkészít (=kimagoz), majd vaslábasba öntöm a gyümölcsöt/ket és az egyéb hozzávalókat és felforralom. Végén belekeverem a Dzsemfixet, ezzel még 2 percig rotyogtatom, majd csírátlanított/kifőzött üvegekbe töltöm.

Az üvegek:
én szeretem a kisebbeket, mivel azokból nagyobb eséllyel fogy el a beltartalom, így nem foglal sokáig helyet a hűtőben a felbontott üveg. Rengeteg jópofa üveget “gyűjtöttem” össze egy év alatt, azonban a címkeeltávolítás még a cserkómagozásnál is lehetetlenebb dolog. Sok gyártó (Maille mustár!, Ecetes torma!) az egész üveget körberagasztja, ahelyett (ezt nagyrészt német és olasz termékek üvegei esetében figyeltem meg), hogy csak egy kis ragasztócseppet tenne rá, vagy használna olyan ragasztót, ami könnyűszerrel eltávolítható. Végül bebuktam pár üveget, de még dolgozom az ügyön. (Ötleteket szívesen várok “címkeeltávolítás” jeligére, komment formájában!) A leghatásosabb módszer: üveg forró vízbe áztat, majd címke jobb esetben magától leválik. Rosszabb esetben kés éllel ellentétes oldalával kicsit megkapirgál, címkemaradék és ragasztó leválik. Makacsabb daraboknál Domet szappanos párna bevetése. Legdurvább esetben szappanos párna + súrolószer. Ha így sem, (átkozódások közepette) üveg félretesz.

És még mindig üvegek és töltögetés:
A lekvárkészítés egyik rákfenéje amúgy a befőttes üvegek megfelelő csírátlanítása. Alapos mosogatást követően egy nagy fazékba tegyük az üvegeket annyi vízzel, hogy belepje őket és forraljuk 20 percig. Amikorra kifőztük az üvegeket, addigra legyen kész a lekvár is! Mondjuk ez gyorsan megy. Ekkor csipesszel kiszedem az üveget, majd mehet bele a lekvár. A merőkanállal nem egyszerű eltalálni a befőttes üvegek száját, csöpög, folyik a forró lekvár. Ezt legkönnyebben úgy védhetjük ki, ha egy széles szájú PET palack tetejét levágjuk, így készen is van a nagylyukú tölcsér, amin könnyedén átfolynak a nagyobb gyümölcsdarabok is, így megúszhatjuk a komolyabb égési sérülések nélkül is a dolgot.

Kóstolás:
én közben mindig megkóstolom, hiszen ez alapján teszek hozzá még ezt-azt. A lényeg, a kóstolókanál egyszer használatos és patyolat tiszta legyen!

Málna-cserkó Grand Marnier-vel
Hozzávalók:
1 kg magozott cserkó
80 dkg málna
1 dl narancslé (2 bionarancs leve) és reszelt héja
25 dkg barna nádcukor
1 dl Grand Marnier
fél dl balzsamecet
fél citrom leve
1 tasak 2:1 Dzsemfix
1 tasak 3:1 Dzsemfix

A gyümölcsöket a narancslével, a likőrrel, a balzsamecettel, a citromlével, a cukorral vaslábasban felforralom. Ha forrong, mint láva, akkor belezúdítom a Dzsemfixet, egy-két kavarintás, 2 perc és készen is van. Lehet tölteni!

Balzsamos meggy-cserkó
Hozzávalók:
1,2 kg magozott meggy
1 kg magozott cseresznye
1 tk vaníliapaszta
35 dkg barna nádcukor
fél citrom leve
1.5 dl balzsamecet
1 tasak 2:1 Dzsemfix
1 tasak 3:1 Dzsemfix

Eljárás, mint fentebb.

Amaréna cserkó
Hozzávalók:
2,5 kg magozott cserkó
1 tk vaníliaopaszta
35 dkg barna nádcukor
2 citrom leve
1,5 dl Amaretto
1 tasak 2:1 Dzsemfix
1 tasak 3:1 Dzsemfix

Eljárás, mint fentebb.

Fahéjas amaréna cserkó-málna
Hozzávalók:
60 dkg málna
1,8 kg magozott cserkó
2 tk fahéj
fél dl Amaretto
egész fahéjrudak
2 tasak 3:1 Dzsemfix

Eljárás, mint fentebb. Az egész fahéjrudakat az üvegekbe tettem és ezekre töltöttem a lekvárt!

Fahéjas sárgabarack-cserkó cassis-szal
Hozzávalók:
1 kg magozott cserkó
1 kg sárgabarack
3 tk őrölt fahéj
35 dkg barna nádcukor
1 dl Cassis likőr
2 tasak 3:1 Dzsemfix

Eljárás, mint fentebb.

Isteni finom natúr joghurttal is!

Tavalyi befőzések ötletadónak:
Camparis őszilekvár gyömbérrel és fahéjjal
Csokoládés sárgabarack lekvár
Eperdzsem zöld- és rózsaborssal
Mandulás-sherrys sárgabarack lekvár
Málna-barack dzsem
Málna dzsem
Rozmaringos, fahéjas szilva-őszi lekvár
Sárgabarack dzsem fehércsokival és rummal
Sárgabarack lekvár Grand Marnier-val
Vaníliás-mézes sárgabarack lekvár

Mr.ÍB tollából:

Őszintén szólva, nehéz élvezetes grill receptet írni, mert az útmutatók 80%-ban egy kaptafára készülnek. Először bepácolom a húst, majd állni hagyom (minél kevésbé akarom a hús eredeti ízét érezni, annál tovább), aztán direkt megsütöm pár percig, majd félrehúzom és indirekt módszerrel fedő alatt sütöm / párolom (ennek ideje persze a hústól függ), legvégül pedig a sütés után 5-10 percig állni hagyom a húst, hogy a húsnedvek lecsituljanak.

De térjünk vissza a hétvége témájához: a malaccombhoz!
Régóta szerettem volna egy nagyobb húst egyben megsütni. Minap jártam a csarnokban a szuper marhás hentesnél, de azért körbenéztem egy picikét… és az egyik pultnál egy csomó gyönyörű bőrős, csontos sertéscombot láttam. Kértem egy „szeletet”, gondoltam egy darab hústól ÍB csak nem akad ki. A „szelet” kb. 1 kg-s volt, szép 3-4 cm vastagságban. Megvettem, örültem. És innentől kezdődött a baj. ÍB korábban sem rajongott a disznóhúsért (bár feldolgozott állapotban eszi bátran: lásd sonka, kolbász, szalámi, szajmóka), de Pötty2 óta még nyavajásabb lett. Szóval ott álltam őrlődve a gyönyörű bőrős, csontos sertéscomb és a szintén számomra roppant kedves, de a disznót nem szerető feleség között. (és az előbbi míg legfeljebb megy, a második marad ugye:-)). Nem volt mit tennem, bújtam a recepteket és a végül a következőt alkottam.

Pác:
1 vöröshagyma
1 lila hagyma
5 gerezd fokhagyma
3 ek worchester-szósz
3 ek szója szósz
2 ek balzsamecet
1 citromlé
3 ek olivaolaj
1 ek só
1 kávéskanál őrölt tarkabors
½ kávéskanál szegfűbors
½ csokor petrezselyemzöld
1 kávéskanál majoranna

Hús (étvágytól függően 2-3 személyre)
1 bőrös, csontos malaccomb (bolti neve Frédi szelet, de óvakodjunk az előre bepácolt, vákumcsomagolású 1 cm vastagságú hústól, inkább menjünk henteshez és 3-4 cm vastagságú szeletet kérjünk!)

A pác elkészítése igen egyszerű. Mindent bele a turmixba és aztán keverés. Ha kész a pép, akkor keressünk egy pácolóedényt, lehetőleg akkora alapterületű legyen, mint a célpéldány húsunk. Ekkor az edény aljára belerakjuk a pác felét, a pácra a húst, majd a húsra a maradék pácot. Ezek után irány a hűtő. Mivel nem szakmám, ezért nem tudom, mennyit kellene állnia, én kb. 20 órát pácoltam. És itt van a csízió! Az ozmózis! Ha sokáig érleljük a húst lédús pácban, akkor az ozmózis miatt a hús belső rostjaiba is eljut a pác, így egyben a hús eredeti natúr ízét is felülírjuk. És pont ez volt a célom, hogy ÍB előtt a sertés natúr íze zárkózott maradjon.

A grillezés a következőképpen zajlott. Direkt módszerrel 3-3 percig sütöttem a hús mindkét oldalát, majd félrehúztam a parázsról és jött az indirekt módszer. Még mielőtt a fedőt a grillre tettem volna, egy kis lábosba 2 dl sört öntöttem és azt a parázs fölé helyeztem. Ezután jött a fedő. Úgy állítottam be a levegőzést, hogy a grillben nagyjából 180 C legyen. És minek a kislábos? Azért, mert a parázs fölött a sör párologni kezd és így forró gőz képződik. A szabadtéri sütőnkben nem csak sül a hús, de párolódik is. Szóval fedő alatt nagyjából 60 percig pároltam a combot. A „kislábosos sörpárologtatós” eljárás miatt a húst nem nagyon kellett kenegetni, nem szárad ki.

És a végeredmény. A malac mellett sütöttem még csontos husit (csirke alsócomb), ami Pötty aktuális kedvence, meg aztán ÍB ki tudja mit szól majd a főműhöz… Aztán elindult az ebéd, a család két női tagja a csirkével volt elfoglalva. Én meg nekiestem a combnak. Aztán az első falat után megnyugodva, adtam egy falatot ÍB-nek. És legnagyobb megdöbbenésemre a következő pillanatban azt kérte, hogy vágjak neki akkor egy szeletet. Mint a Gyermelyi tészta reklámban (ami régi, hisz kb. 5 éve nincs tv nálunk), ez a kép villant be: Kérek még! És kész. Ennél nem kívánhattam volna többet!:-)))