SuperChef akcióban: Én csinálom, jó?!
Minden gyerek szereti a palacsintát. Én legalábbis még nem találkoztam olyannal, aki undorodva húzta volna el az orrát a palacsintától. Gyerekként mi is nagy palacsontafalók voltunk. Emlékszem, Apu hatalmas halmokat sütött belőle és mi csak tekertük és ettük, csak ettük, és ettük…. Aztán amikor már nem bírtunk többet enni, elvonultunk. Hogy a délután folyamán (a játékból ki-kiszakadva) a letakart példányokat dézsmáljuk. Egyetlen utálatos dolog van csak benne, a szaga, ahogy sül. Beveszi az ember haja, ruhája… Aztán valahogy a palacsinta evés kikopott az életemből. Talán mert nem volt, aki megsüsse. Vagy nem tudom. Úgy jártam, mint a tv-vel. A kolikban, albérletekben nem volt, így éltem 9 évig. Aztán már nem is hiányzott. Sőt! Ahol folyamatosan megy (már a tv, nem a palacsintasütés), az rém nagyon zavar. Na, de back to the paller. Amikor végre saját konyhám lett, eszem ágában sem volt büdös olajszagúvá tenni az egész lakást. A palacsinta olyan szinten nem is hiányzott, hogy már hosszú-hosszú évek óta nem ettem. Étteremben sem választottam az étlapról soha…. Töredelmesen be kell, hogy valljam, még palacsintasütőm sem volt. A múlt hétig:-) Mert minek legyen?! Eszem ágában nem volt palacsintasütésre adni a fejemet.
Úgy tűnt a család többi tagja sem hiányolja a palacsintát. Pöttyöm nem is igazán tudta, mi fán terem a dolog. Mr.ÍB pedig messze előnyben részesíti a húsokat az édességek előtt. Néha volt egy-két fellángolás a részéről, a hortobágyi húsos palacsinta jelenlétét hiányolván az étrendből, azonban ezeket mindig visszavertem erre-arra hivatkozva. De hát, soha ne mondd, hogy soha!…
Mint annyi más ovis korú gyermek anyukája értetlenül szemlélem a folyamatot, ahogy a Bartos Erika féle Anna, Peti, Gergő sorozat betette a lábát az életünkbe. Nem csak hogy betette, de úgy be is furakodott, hogy hipp-hopp a mesék listavezetője lett. Közönségkedvenc. Kit érdekel Vackor, vagy a Magyar Népmesék, ha Annapetigergő-féle történetek sorjáznak?! A mondatok egyszerűek, tele kicsinyítőképzőkkel. Vekerdy az egyik kötet ajánlójában áradozik róla. Nekem azonban kínszenvedés mesélni. És hogy mindez hogyan is jön a képbe, a palacsintasütéshez??? Hát Annapetigergőék az egyik mesében palacsintát sütnek. És közben eltűnik a csokikrém, amivel a legkisebb végigkente a lakást, majd anyukának, az első dolga volt, hogy lefotózza a kis gézengúzt, ahelyett hogy infarktust kapott volna a csokikrémes lakás látványától. Hiába, vannak még távlatok anyaként is, hogy hova fejlődjek. Már azt sem értem, hogy a csúszómászó kiskölyök, hogyan tudta észrevétlenül lenyúlni a csokikrémes bödönt…. De mindegy is.
Szóval, az én porontyom áhítattal hallgatja a mesét, majd közli. Én is kérek ilyet! Gyereknapra meg is kapta. Mivel a Gyereknap előtti napon már jól látszott, hogy gyermekünk a témát illetően eltéríthetetlen, ezért az apukája elrohant palacsintasütőt venni. És másnap, Pöttyöm aktív részvételével megsült az első 20 palacsinta. Aztán másnap még 20… És mivel a sütő annyira profi, hogy alig kell hozzá olaj, ergo alig képződik szag, teljesen magával ragadott a palacsintasütésben rejlő lehetőségek kiapadhatatlan tárháza. Nem állítom, hogy azóta folyamatosan ezt eszünk, de már kikisérleteztem (a számunkra) tökéletes tésztát. És már tervezgetem a sós kivitelűek gyártási folyamatának beindítását.
A kiskonyhában végül törppali is készül
Most a két leginkább befutónak, a barackos-pudingosnak és a kakaósnak a receptjét írom le. Persze nem maradt meg az aszalt meggyes-limos túrós és a diós-baracklekváros sem:-)
Hozzávalók:
2 tojás
20 dkg liszt
2,5 dl tej
3,5 dl szóda
2 csipet só
fél dl napraforgó olaj
(cukor nem kell bele, mert azzal csak a baj van!)
Kakaós töltelék
2 ek holland kakaópor
4 ek barna nádcukor
Barackos pudingos
1 cs bourbon vaníliás pudingpor (lehet, hogy ez gasztrociki, de nincs benne (annyi) adalékanyag, mint a simában ill. ha valakinek annyi fehérjéje van fagyasztva, hogy 8 Pavlova kijönne belőle, az nem nagyon szereti már gyarapítani a készleteket…. ezért nem készül vaníliafagyi sem, pedig nagyon vágyom rá)
4 dl tej
2 ek méz
1 konzerv barack (lassan lehet már frissből is)
A palacsintatészta bekeverése nem egy nagy truváj. A tojásokat habosra verem, majd hozzáadom a lisztet. A tejet és a szódát összevegyítem és ezzel apránként felhigítom a masszám. Mehet bele a két csipet só és hagyom pihenni egy fél órát. A sütés előtt mehet bele az olaj, homogenizálom, aztán nekiveselkedek. Ill. Pöttyöm a kisszékről nekiveselkedik, én csak igyekszem segíteni a folyamatot, amit részéről hangos: Neee, egyedül is tudom! felkiáltások öveznek. Szóval fél merőkanálnyi cucc beleönt, körbekerget a palacsintasütőben úgy, hogy ne legyenek lyukak, aztán vár. Egészen addig kár piszkálni, míg az oldalán körbe-körbe el nem kezd elválni a sütőtől a tészta. Akkor alányúl és fordít. Profibbak csuklóból (Mr.ÍB), kezdők (jómagam) lapáttal. Aztán pár pillanat és mehet is a tányérba.
Kakaós palit enni jó
A kakaós: A kakaós töltelékkel a kisülés után rögtön betöltöm a pallereket, mivel annak az a jó, ha klasszul elolvad benne a cukor.
Pudingosat is
A barackos-pudingoshoz a pudingport a tejjel elkeverem és felfőzöm. Ha kész, mézzel ízesítem. A barackok 3/4ed részét apró kockákra vágom és a pudingba keverem. A maradékot leturmixolom öntetnek.
A történet biztosan folytatódik majd. Leginkább sós palacsintákkal.:-)
