Ízbolygó

Kiskukták akcióban! lehetne ez is a főcím, de a Dining Guide beelőzött, sőt már Dolce Vita Kriszta is lehozta a maga posztját a versenyről. Íme tehát utolsóként az én beszámolóm:-)

Szombaton lezajlott a Floriol Kiskukta Főzőverseny első elődöntője! Minden versenyzőnek 2 óra állt rendelkezésére, hogy a korábban kiküldött alapanyaglista alapján elkészítse a pályaművét. A legfiatalabb hölgy “mármindjárt” 10 éves, a legidősebb versenyző(k) 13 esztendős(ek) volt(ak). Fiú-lány arány 6:4:-) Mivel nekem a mindennapjaim a gyermekek, sokszor főző-alkotó gyermekek között telik, számomra nem volt meglepő a közeg, vagy az, hogy mit tudnak. Jó néhányukat ismertem is a Kuktanoda nyári táboraiból, ahol együtt főztünk. Klassz volt beszélgetni velük, látni milyen motiváltak, milyen elszántak. Vágtak, saraboltak, élvezték az alkotást! Néha kicsit izgultak. A legifjabb hölgyemény marcipánfigurákkal ejtett minket ámulatba, amiket csak úgy összedobott, míg arra várt, hogy kisüljenek a muffinok a sütőben! Volt aki komoly koncepciózus étellel érkezett. Látszott, hogy mindenki nagyon készült erre a napra. A megmérettetésre. Nagyon-nagyon ügyesek voltak, innen is szeretnék gratulálni mindenkinek!!!

Még több fotó a Dining Guide-on!

És egy zárójeles megjegyzés a végére: ami engem komolyan elgondolkoztatott, az sok esetben a helytelen alapanyaghasználat, az alapanyag/fűszer ismeret illetve az ismert/nem ismert technológiák aránya volt… Minden gyermek otthon, a szülői házban lesi el a konyhai fortélyokat. Már ha tudja. Persze vannak szerencsések, akikkel az oktatási intézményekben (óvodában, iskolában) is foglalkoznak elhivatott pedagógusok/nevelők. Mindezt tananyagon kívül, csupán azért mert fontosnak tartják. Fontosnak tartják, hogy a gyermek tájékozott és jártas legyen, ne csak a földrajz és a biológia, hanem a konyhai dolgok terén is. Sokszor leírtam már, de nem elégszer: A GASZTROKULTÚRA A KULTÚRÁNK RÉSZE! Engedjük be gyermekeinket a konyhába, hadd lássák, tapintsák, ízleljék már az ételeket az elkészülésük kezdeti pillanataitól! Mondják: amilyen nyitott az ember új ízek felé, olyan nyitott a világ dolgai iránt. Figyeljünk rájuk! Legyünk értő szüleik, szeressük, tanítsuk, neveljük őket nyitottan, az étkezésükre is odafigyelve!

A második elődöntő november 26-án lesz!

Üdv Mindenkinek, aki itt van! Közel 2 hónapot scippeltem a blog életében. Az elmúlt 4 évben ilyesmire nem volt példa. Most is megvan a nyomós oka, hogy miért. Először is összegyűltek a munkák. Nem kicsit nagyon. És életemben először most éreztem azt, hogy mindaz, ami egyszerre körülöttem zajlik, na ehhez már kevés és kicsi és fáradt vagyok. Főzni persze főztem, nem keveset, tanítani tanítottam, oviztam, gyerekeztem, néha sportoltam és dolgoztam véget nem érően. A helyzet most sem sokkal jobb, azonban legalább egy dolgot leraktam, aminek története lett és ami komoly lenyomatot hagyott bennem. Úgy is mondhatnám, átalakította az életem. A sok munka közül az egyik legkedvesebb a mostani Szuflé volt. Imádom a telet (mielőtt a barátaim felhorkannának! BENTRŐL nézni, azt imádom!), a fehéret, a Karácsonyt, a vöröset, a szeretet-boldogság-fahéj-alma-fenyőillatát, a forralt bort, a meleg takaróban ücsörgést és a kandallóban a pattogó fa bambulását (ebben külön jó vagyok!) és még sorolhatnám. Egyrészt ezekből kötöttünk egy csokrot “20 dolog, ami jó a télben címmel”. Szuper téli programok és igazi kuckózós téli finomságok. Másrészt készült egy karácsonyi puzzle, ami gasztroajándéknak sem utolsó.

Egyik kedvencem a vörösáfonyás-matchás keksz volt.

De mi is a matcha?
Könnyed ízvilágú, szinte virág illatú tea, melybõl üde zöld, édes Usucha, és krémes Koicha készíthetõ. Háromhetes, sátras (Tana) árnyékolás után szedett, frissen nyílt rügyekbõl õrölt matcha. A matcha a japán teaszertartás, a cha no yu teája, a japán teakultúra eszenciája. A teaút vége, a teák megismerésének, a természetes ízek elfogadásának, majd élvezésének utolsó állomása. A zsenge tearügyek három hét árnyékolás után bukkannak elõ a hálóval fedett teabokrokon, majd a szelektív szedés és enyhe gõzölés után hónapokra ládákba kerülnek, elzárva a nedvességtõl, fénytõl, melegtõl. Majd malommal púderfinomságú porrá õrlik. A feldolgozás összes fázisa nagy tapasztalatot és odafigyelést igényel, a legkiválóbb rügyekbõl is csak így lehet kíváló matchát készíteni, melyben a közönséges keserûség nyomokban sem bukkanhat fel. Ha matchát iszunk, megisszuk a tealevelet, nem csak a levél levét. A legjobb kyotói matchák pedig mind lágyak, de nagyon összetettek is, természetes, “vad zöld” karakterrel, hosszantartó, intenzív utóízzel. Elkészítéséhez használjuk a hagyományos eszközöket, mint pl. a bambuszkeverõt, és a “chawan” matcha csészét, melyben felkeverjük, s amelybõl végül kínáljuk, isszuk is. A tea elkészítése elõtt, ha már egy-két napja kinyitottuk a csomagolást, érdemes matcha szitával is fellazítani a dobozban egy idõ után kis csomókká összeálló teaport. Így még lágyabb, zöldebb teát kapunk. Matchából alapvetõen kétféle stílusú tea készíthetõ. Usucha (“híg tea”) készítéséhez általában két chashaku (bambusz teás kanál) tea és egy dl víz jár. A vízzel megtisztított és elõmelegített chawanba helyezzük a teát, majd kb. 80 fokos vízzel felöntjük, a bambuszkeverõvel pedig krémesre, habosra keverjük, ügyelve arra, hogy a tea felülete minél homogénebb simább habú legyen, nagy halszem buborékok nélkül. A Koicha (“sûrû tea”) készítése már nagyobb gyakorlatot igényel. Koichához 4-5 adagolókanál teát, és általában fél dl vizet használunk. A teaport kevés vízzel, lassú mozdulatokkal krémesre keverjük, ezután még egy kis vízzel felöntve tovább keverjük. Vagy sütibe keverjük, mert abban is szuperül érvényesül aromája.

Hozzávalók:
22,5 dkg szobahőmérsékletű vaj
10 dkg cukor
28 g szitált porcukor
Nagyobb csipet só
2 nagy tojásfehérje
27,5 dkg liszt
1 púpos tk matcha por
10 dkg aszalt vörösáfonya

A vajat a cukrokkal habosra keverem, majd hozzáadom a sót és a tojásfehérjéket. Következik a liszt és a matcha por, valamint és az áfonya. Folpack segítségével hengert formálok belőle és 2-3 órára hűtőbe teszem. Amikor kiveszem fél cm vastag szeleteket vágok belőle és ezeket sütőpapírral bélelt tepsire ültetem. 180 fokon 15 perc alatt megsütöm.

Matcha okosság a Hanami teaháztól való.

Tavasszal zajlott egy beszélgetés, amiből született ez a cikk. Tegnap hozták le. Kaptam olyan visszajelzést, hogy túl kritikus… Egész este ezen agyaltam és megkérdeztem néhány ismerősömet, mi a véleménye erről. Őszintén szólva nem állt szándékomban senkit kritizálni… Ez a véleményem, így látom a dolgokat. Ezért viszont lehet engem kritizálni:-) Akit érdekel itt elolvashatja az interjút.

És hát konyhafronton is aktivizálódok. Keletiesre hangolt rizottót készítettem éppen a hétvégén. Rizottó majd’ hetente készül, oltári nagy a tetszésfaktora itthon. Kicsik-nagyon imádják, én meg gyártom is örömmel. A nyári chilis-mentás-citromos vonal kezd belesimulni az ősz vágyott, melengető ízeibe és már érzem, az idei ősz a rizsek égisze alatt telik majd. Vadrizs, barna rizs, fekete rizs, rizottó egyre megy, soksok zöldséggel toljuk boldogan az arcunkba. Ez a keleties cucc ismét a legegyszerűbb és legszűkösebb elv mentén született: mit van itthon, gyorsan ebéd kell. Lett is, ha nem is túl gyorsan. A karfiol édesen-fűszeresre sült a sütőben, a rizs a citrommal és a sáfránnyal meg szintén isteni ízeket adott.

Hozzávalók:
2 salotta (vagy 1 kis fej hagyma)
30 dkg arborio (kerekszenű rizs)
1,5 dl fehérbor (nálam: Béres Holdezüst)
zöldségalaplé
4 szál sáfrány (hú, ez übercool darab! Kis üveges, aromazáró-extrás! Köszi Nemis!)
1/4 tk római kömény
só
frissen őrölt bors
csokor petrezselyem
citromlé és fél citrom héja
2-3 ek mascarpone
1 ek vaj

1 kis fej karfiol
kevés olívaolaj
1 tk ras el hanout
csipet őrölt chili

A karfiolt kis rózsáira szedtem és forró vízbe engedtem 1 percre, majd leszűrtem, beleforgattam az olajba, fűszereztem és sütőpapírral bélelt sütőlapra helyeztem. 200 fokon megsütöttem 5-8 perc alatt.

Közben a hagymát finomra vágtam, olívaolajon megfonnyasztottam, hozzáadtam a rizst, 1 percig kevergettem, majd nyakon öntöttem a borral és kevergetés közben hagytam, hogy felszívja. Amikor már kevés volt a nedvesség, elkezdtem hozzá adagolni a forró alaplevet. Közben belszórtam a sáfrányt, a római köményt. Addig főzögettem, míg a közepe még kemény volt, de folyadék is volt rajta, amúgy szottyosan. (pontosan eddig:-))))
Ekkor lehúztam a lángról, hozzákevertem a vajat, a mascarponét, sóztam, borsoztam, citromhéj, citromlé. A petrezselyemleveleket finomra vágtam és a végén ezt is belekevertem.

A természet nyár közepi zavarodottságát követően most bezzeg szuper nyári idő van! Igazi kényelmes szoknyás-papucsos, de az esték már csípősek. Imádom ezt az időszakot! A szüretet, a szőlőt, az almát, a körtét… az őszt. És ami még hozzátesz a virágos jókedvemhez az az, hogy végre a múlt héten megengedhettünk magunknak 4 napot, hogy elutazzunk. Minivel az utazás komoly rémálom, úgyhogy csak belföld jöhetett szóba, pedig már nagyon hiányzik a tenger, az igazi gondtalan pihenés, a kabócák zenéje… Talán majd jövőre. De ez is adott lelki muníciót. A gyerekekkel “csak úgy” gondtalanul ellenni, azért ez nagy flash. Nem kellett telefonálni, boltba menni, számítógépet bekapcsolni, egész nap együtt voltunk, hol a medencében, hol a játszóházban, hol a parkban… Mini manapság amúgy is übercuki, mivel most indult be a beszéde és hatalmas szövegeket tol, a mimikája zseniális, rengeteget röhögünk rajta:-) Alapkérdés a “hóvan?” (Hol van?). Egész nap keres valakit vagy valamit, játékot, pelust… Irtó vicces. Mindent utánunk mond, ismétel. Az agya, mint a szivacs, hipp-hopp beépíti az új szavakat. És mellette nagyon aktív, félelemérzet nulla. A medencébe egy halk UGJIK után vízbe veti magát, merül mint egy darab kavics, de nem ijed meg, csinálja újra. Komoly arc. A pihenésünk alatt nagy nehezen rávettük, hogy ne szedje le magáról visítva a karúszókat, hanem próbálja meg, hogy milyen lebegni. És megpróbálta. Persze segíteni nem szabad neki! Szigorúan egyedül mindent. Lebegett ügyesen elsőre, aztán 5 perc alatt rájött, hogy előre és hátra is tudja engedni a lábacskáit és ez milyen vicces (értsd mi nevetünk rá és szurkolunk neki), szóval vizicsirke a javából ő is. Idegenben viszont iszonyat korán kel (fél7), amikor mi pihennénk, viszont itthon meg hatalmasakat szundikál délután is, éjszaka is.:-)

Valahogy így karattyol:

Ha rákattintasz, beszélni kezd:-)

Sporttéma: Nagjyából két hete oltári nagyot taknyoltan, lezúztam a két térdem és a bal gyűrűsujjam, szóval a Nike Félmaraton az idén kimaradt. Szurkolni azért elmentünk és meg kell mondjam, nem várt módon, de nagyon megviselte a lelkem, hogy erről a flashról most lemaradok. Ugrott a Wachau-i félmaratonom is persze, ami most hétvégén lenne, mivel a térdeim nagyjából mostanra jöttek helyre. Tegnap már nyomtam egy laza 5,5 kilit, de azt hiszem a formába hozás még eltart egy ideig. A kezemen az ujjam (bár a RTG azt mutatta, hogy nincs törve, csak zúzódva) még mindig rémesen néz ki, másfélszer akkora, mint a normál állapotában….

Munka: Beindult az ovi is, ami azért is nagyképű kicsit, mert egész nyáron nyitva volt, kivéve 2 hetet, amikor kifestettünk. Itt is megy a programírás/szervezés ezerrel. Finoman fogalmazva, tanulságos 3 év van mögöttem, azt hiszem egyszer ezt megírom könyvben:-)))

A saláta meg úgy jön a képbe, hogy állati finom lett!:-) A sült paprika és a sütőtök édessége, a rukola csípőssége, a magvak olajossága és a sajt sóssága nekem nagyon bejött. Amolyan őszies, telt ízű, mégsem nehéz.

Hozzávalók:
5 dkg rukola
negyed sütőtök megsütve felkockázva
1 kápia paprika megsütve
1 marék vegyes magvak (napraforgó-, fenyő-, tökmag)
6 dkg juhsajt (vagy juhtúró)
tökmagolaj
citromlé

Mivel a gyerekek is érzik az őszt, 1 hete sülnek a tökök a sütőben, melletük paprika is. Nagyjából egyszerre készülnek el, így praktikus összeereszteni őket.
A rukolát megmosom, kicentrifugázom, a sütőtököt és a paprikát kockára vágom és a rukolára szórom. A magvakat száraz serpenyőben megillatosítom és a salátára szórom. A sajtot rámorzsolom. Tökmagolajjal meglocsolom, kevés citromlével beállítom a savasságát.

Van még valaki nemisbékán kívül, aki emlékszik még, mit is ajánlottunk fel tavaly november végén a Sok kicsi akcióban?! Két személyes vacsorára invitáltuk a nyertest a Sauska Borászatba Villányba. Szégyen vagy sem, mostanra tudtuk összehozni a dolgot. Ehhez persze kellett az is, hogy az év első felében a résztvevő 6 főből 4-en a világ egész más országaiban dolgoztak és még véletlenül sem tudtunk összehozni egy olyan metszetet a mostani augusztusit leszámítva, hogy mindenki Villányban legyen. DE! Minden jó, ha a vége az és a vége az nagyonnagyon jó lett!

Első lépésben a bor-étel párosítások összeállítását intéztük telefonon-mailben, majd következetett az előkészítés, az ételek nagy részének lefőzése/szállítható állapotba hozása, majd bepakolás-start Villányba. Ott pedig a finiselés ezerrel. És itt álljunk meg! Szeretném kiemelni a Sauska Borászat munkatársainak példátlan segítőkészségét, kitartó és önzetlen odadását az est sikerre vitelével kapcsolatosan. Külön köszönet Gergőnek és nagy-nagy hála és ölelés Apróséf-Árpinak, aki ha kellett sarabolt, tálalt, kezem alá játszott… Puszipuszi érte! Eközben persze rengeteget poénkodtunk és röhögtünk valamint az est vége felé Apróséfből a borok hatására Rasztaséfet kreáltunk, aki lazán egy jakfarhátat tálalt a zománcos fazékból, pedig nem is, mert short-ribet és a fazék sem fazék volt, nem hogy zománcos.:-) De ez maradjon meg így a múltnak, mert erre az estére is jó lesz emlékezni! Örök élmény marad!

A Sauska Borászat jórészt friss, még nem piacon lévő tételekkel kápráztatott el minket. Én mint nő, teljesen osztom Andi nézeteit, az est egyik fénypontja Portugizi volt, a maga delejességével, ízbomba mivoltával. Én lájkolom erősen és alig várom, hogy boltban is hozzájuthassak! Nedű, én mondom… És még jegyezzétek meg a 7es Villányit is és a Birsalmás Furmintot magatoknak, jó lesz ez az info még Nektek! Ha szembejön, csapjatok le rá!

A társaság meg persze zseniális volt, így Hofi szavait véresen komolyan véve (inkább az orrunk legyen borvirágos, mint a fogunk vízköves) mosolyogva hajtottuk aznap álomra a fejünket, hiszen szép volt, jó volt minden! Itt szeretném megköszönni a szíveslátást és a felajánlást Andinak és Krisztiánnak!

A legnagyobb boldogság pedig másnap érkezett két részletben: az egyik a nyertestől Gábortól, aki eddigi élete legjobb vacsorájaként aposztrofálta az előző estét, ill. nagyon jól estek Apróséf kedves szavai és nagy öröm hogy kicsit mi is inspirálhattunk!
Ezért mondom mindig: A FŐZÉS ÉLMÉNY EGYEDÜL IS, DE HA TÁRSAK IS VANNAK HOZZÁ AZ ÚGY MEGAKLASSZ!

Itt pedig a menü, amit hősien abszolváltunk este fél 8tól hajnali 1ig!

UPDATE! A nyertes és kedvese egyébként ezekben a napokban éppen az Igazgyöngy Alapítványnál önkénteskedik! Full respect társadalmi szerepvállalásból!